I. Előzmények • Japán 1910-ben annektálta a Koreai-félszigetet • 1945: potsdami-konferencia -> a Koreai- félszigetet a 38. szélességi fokon elválasztják • Északon szovjet, délen amerikaiak által ellenőrzött megszállási övezetet hoznak létre • A távlati cél egy közös koreai kormány felállítása és a félsziget egyesítése lett volna, de a két szuperhatalom közötti ellentét lehetetlenné tette a terv kivitelezését • A megszállási övezetekben két külön koreai államot hoztak létre Kim Ir Szen és Li Szin Man diktátorok vezetésével • Délen 1948 augusztusában kikiáltották a Koreai Köztársaságot, mire északon szeptemberre megszületett a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság • Kim Ir Szen hatásos lobbitevékenységet folytatott és megszerezte Sztálin, majd a kínai kommunista testvér, Mao Ce-tung hozzájárulását is a déli területek lerohanásához II. A háború kezdete • 1950. jún. 25.: A KNDK átlépi a 38. szélességi fokot • Az északiak vannak fölényben, ugyanis az USA nem támogatta a délieket fegyverzettel • Az északi tankok már Szöulban voltak június 29-én, és szeptemberre csupán csak a dél-keleti része maradt a déliek irányítása alatt • Az ENSZ Dél-Korea segítségére siet -> A déliek serege 16 ország katonaságát foglalta magába • Az amerikai Douglas MacArthur tábornok vezette ENSZ-erők szeptemberben szálltak partra az Incshoni- félszigetnél és hamarosan visszafoglalták Szöult, sőt októberben már a kínai határ közelébe jutottak • Mao Ce-tung elindította 300 ezer fős „önkéntes” haderejét -> sikeresen visszaszorította az ENSZ-erőket • 1951 áprilisára a 38. szélességi fok mentén állóháború alakult ki III. A háború vége • 1953. július 27-én a Panmindzsonban megkötött fegyverszüneti egyezménnyel zárták le, tulajdonképpen döntetlennel végződött • A fegyverszünetet viszont nem követte békemegállapodás • A fegyverszünet értelmében a 38. szélességi fok mentén egy 4 kilométer széles, 250 kilométer hosszú demilitarizált övezetet hoztak létre • A háborút a harmadik világháború főpróbájaként emlegettek, mérhetetlen pusztítást végzett Koreában – „már nem volt mit bombázni” Köszönjük szépen a figyelmet!