Az oldódás

1) Oldódást kísérő energiaváltozások

Pl.: NaOH oldódása. Pl.: KNO3 oldódása.

 1) Oldódást kísérő energiaváltozások
• Oldáshő: Megmutatja, hogy
mekkora hő szabadul fel, vagy
mennyi hőt vesz fel a rendszer 1 mol
anyag feloldásakor. Jele: DoH,
mért.e.: kJ / mol.
Oldhatóság függ:
1. Hőmérséklettől: Emelésével az
exoterm oldás esetén csökken (DoH
< 0), endoterm oldás esetén
növekszik (DoH > 0).
2. Gázok esetében a nyomástól.
3. Anyagi minőségtől (poláris,
apoláris anyagok).
 2) Dinamikus egyensúly

• Fogalma: Az oldódás és a kristályosodás

ellentétes irányú folyamata, melyeknek a
sebessége megegyezik.
 3) Az oldószer és oldott anyag
kölcsönhatása
Ionvegyületek vízben való oldása:
1. Víz dipólus molekulái a rácspontokban
elhelyezkedő ionokat ellentétes pólusaikkal
veszik körül.
2. Ionkristály szétesik, az oldatban szabadon
mozgó ionok lesznek.
3. Az ionok körül hidrátburok alakul ki.
Hidratáció fogalma:
• Szabad ionokból hidrátburokkal létrejött
ionok kialakulása.
Hidratációs energia fogalma:
• Az 1 mol ion hidratációját kísérő
energiaváltozás. (jele: Eh, mért.e: kJ/mol).
 3) Az oldószer és oldott anyag
kölcsönhatása

Hasonló a hasonlót oldja elv:

• Általában az apoláris oldószerekben az apoláris
anyagok, poláris oldószerekben a poláris anyagok
oldódnak jól.
• Kivétel, pl.: Az apoláris O2 és N2
• Kivétel oka: A vízmolekulák polarizáló hatást fejtenek
ki az apoláris anyagra, ami elősegíti az oldódást.