A

kompromisszum
helyreállítása
II. Lipót és I. Ferenc uralkodása
 II. Lipót politikája
(1790-1792)
• II. József intézkedései – kül- és belpolitikai válság
• A török háború elhúzott
• A francia forradalom eseményei – a belga
tartomány elszakadt
• A magyar rendek kapcsolatot kerestek a
poroszokkal
• Habár halálos ágyán 3 kivételével visszavonta
rendeleteit
• Nem lehetett visszatérni a korábbi helyzethez
• A magyar rendek már jogaik újbóli elismerését
követelték
• Ebben a bizonytalan helyzetben örökölte a trónt II.
II. Lipót, Mária Terézia második fia, fiatalkorában az itáliai
Toszkán Nagyhercegség élére került. Firenzében bizonyította
uralkodói rátermettségét, felvilágosult abszolutista reformjaival
Lipót felvirágoztatta a hercegséget. II. Lipót személyisége sokban eltért
bátyjáétól, hiszen elfogadta mások tanácsait, és kész volt a
kompromisszumokra.
• Reformerek és jozefinisták szembenállása
• Reformerek
• Széchényi Ferenc gróf, Batthyány Alajos
gróf, Berzeviczy Gergely
• nemesi adómentesség eltörlése
• úrbéri viszonyok átalakítása
• jobbágyok birtokszerzési jogának elismerése
• úriszék, azaz a földesúri bíróság
megszüntetése
• az angol alkotmányos monarchiát
tekintették mintának
• Jozefinisták
• A reformok polgári irányú
továbbfejlesztését akarták
• II. Lipót egyik csoport követelését sem teljesítette
• A magyar rendeket engedményekkel
kompromisszumokra szorította
Az 1790–1791-es magyar országgyűlés és
törvényei
• Az országgyűlésen a 18. század közepén kialakult erőviszonyok alapján rendeződött
az Udvar és a rendek viszonya. 
• A dinasztia lemondott a rendeleti kormányzásról, a rendek pedig függetlenségi
törekvéseikről.
• A hazaszállított Szent Koronával megkoronázták II. Lipótot, majd nádort
választottak (a dinasztia tagjai közül elsőként az uralkodó kisebbik fiát, Sándor Lipót
főherceget).
• II. Lipót megerősítette az alapvető rendi jogokat. 
• A megegyezés az ország közjogi helyzetét is tisztázta
• biztosította Magyarország alkotmányos önállóságát, hangsúlyozva, hogy saját törvényei szerint
kormányzandó
•Miért tekinthető kompromisszumnak a törvény?
•Melyik korábbi rendelkezést erősítették meg először a törvénycikkben?
•Hogyan szabályozta az ország helyzetét a birodalmon belül a törvény?
•Miként módosultak ezáltal a felvilágosult abszolutista korszak viszonyai?
 II. Lipót külpolitikája
• A birodalom külpolitikai helyzetét gyorsan stabilizálta
• megegyezést kötött a poroszokkal
• a déli frontszakaszon fegyverszünetet kötött az Oszmán
Birodalommal
• II. Lipót nyilvánvalóan nem a kapcsolatok lazítását akarta, és
a látszólagos engedményeket a további reformok megalapozásának
szánta.
• A felvilágosult abszolutizmus türelmes politikáját kívánta folytatni, de
váratlan halála minden folyamatot megakasztott.
 A nemzeteszme ébredése
• A nemzeti megújulás programja a köznemesség köréből indult ki
• Program: reformkori országgyűléseken kristályosodott ki
• A nemességet a honoráciorok (nem nemesi származású értelmiségiek)
is támogatták
• Liberális nacionalizmus = nemesi nemzet hagyománya
+ jogkiterjesztés gondolata
• Nemesi jogok helyett - nemzeti érdekek védelme
• Kultúra – nyelvújítás
• A nemzetiségek körében is felerősödtek a nemzeti érzelmek
 I. Ferenc uralkodása (1792-1835)
• II. Lipótot fia, I. Ferenc követte a trónon.
• Az új király személyisége és politikai elképzelései
gyökeresen eltértek az elmúlt évtizedek
politikájától, uralkodását a „nem változtatni”
elv határozta meg. 
• Az első évtizedeket a francia forradalom
eseményei és a napóleoni háborúk kezdeti
kudarcai kísérték.
• A francia hadüzenet I. Ferenc koronázása idején
következett be, a magyar országgyűlés kiállt a
király mellett, és megszavazta a háborús
hozzájárulást (adók, újoncok).
• A forradalom radikalizálódása a rendek jelentős
részét Bécs támogatására ösztönözte, immár a
múlté lett a néhány évvel korábbi harcias ellenállás. 
• A felvilágosodás hívei csalódottan látták az Udvar elzárkózását a reformok elől, és
kisebb közösségekben (olvasókörök, társadalmi egyletek, szabadkőműves-páholyok)
politizáltak tovább.
• Az összejöveteleket figyelte a titkosrendőrség, a hatalom készen állt bármilyen
szervezkedés elfojtására.
• A magyar jakobinus mozgalom fő szervezője Martinovics Ignác lett, aki 1794-ben
két titkos szervezetet alakított ki. A mozgalomhoz csatlakoztak egykori jozefinisták,
radikális értelmiségiek és a felvilágosult nemesség néhány tagja.
• A két társasághoz több százan csatlakoztak, amikor Martinovicsot váratlanul
Bécsben letartóztatták. 
• A titkosrendőrség nem tudott az összeesküvésről, Martinovics mégis elárulta
mozgalmát, és a szervezkedés erejét jelentősen felnagyította. I. Ferenc kormányzata
gyorsan lépett, a nádor nyomozásának köszönhetően 1794 végére a tagok nagy részét
letartóztatták.
• Bécs kegyetlenül megtorolta az összeesküvést, 1795 tavaszán kivégezték
Martinovicsot és a négy „jakobinus” igazgatót, köztük Hajnóczy Józsefet. A többi
elfogottra is szigorú büntetés várt, a magyar felvilágosult értelmiség jelentős alakjai
(például Batsányi János, Kazinczy Ferenc) várbörtönbe kerültek.