A Freud utáni pszichoanalízis fő irányai

•Ego-pszichológia (Anna Freud)

•Tárgykapcsolat-elméletek (Ferenczi Sándor, Bálint Mihály,

Melanie Klein, Donald Winnicott)

•Kulturális pszichoanalízis (Erich Fromm, Erikson, Kardiner)

•Jacques Lacan (strukturalizmus)

•Kapcsolat-analízis
 Elhárító mechanizmusok
Az én által kifejlesztett eljárások a szorongás kezelésére
(külvilágból is érkezhet)
Tudattalanok, és eltorzítják a valóságot

I. ELFOJTÁS ALAPÚ FORMÁK (amikor az id és az ego elkülönült)

• Elfojtás: Freudnál az elhárítással rokon fogalom; ellenmegszállással az én megakadályozza elsősorban az id-

impulzusok tudatosulását (de a helyettesítő megszállás vagy figyelemelterelés könnyebb)
Az elfojtás tárgya függ a felettes-én büntetéseitől: ttalanba delegálni örömszerző, de töltött
ösztönreprezentációkat
Szupresszió: a gondolat tudatos félretevése

• Projekció: saját elfogadhatatlan impulzusainkat másnak tulajdonítjuk (így felismerjük, hogy létezik a fenyegető
tartalom)

• Reakcióképzés: az elfogadhatatlan impulzus ellenkezőjét hangsúlyozzuk (cselekvés intenzitása és relevanciája

gyanús)

• Racionalizáció: ésszerű magyarázat egy viselkedésre (aminek valódi oka elfogadhatatlan); önbecsülés
fenntartására kudarc esetén

• Intellektualizáció: a fenyegető dolgokról hideg, analitikus módon gondolkodni (gondolat és érzés elválasztása)
• Meg nem történtté tevés: korábbi gondolatok kizárása a tudatból úgy, hogy az eredetivel ellentétes
gondolatokat hív elő

• Izoláció: gondolatok kiragadása a kontextusból

• Regresszió (fixáció!): a libidináris energiát egy adott fejlődési szakasz köti le

Főleg stressz esetén

• Áttolás: normális emberi működés része: az indulat másik tárgyra helyeződik át

• Elaboráció, Szublimáció: normális emberi működés része; az id-impulzus társadalmilag elfogadhatóvá

alakítása (felettes-én működését feltételezi)

II. PRIMITÍV ELHÁRÍTÁSI FORMÁK: hasítás alapúak

Énfejlődés differenciálatlan szintjét feltételezik

• Hasítás: külső tárgyak szélsőségesen jó vagy rossz jelentéssel való megélése

• Primitív idealizáció: külső tárgy szélsőségesen jóként való megélése

• Tagadás: erőteljes konfliktussal kapcsolatos érzelmi reakciók teljes hiánya; generalizált formában a
realitás általános elutasítása

• Omnipotencia és devalválás: mindenható szelf, vagy a tárgy lebecsülése

 Én – struktúrája miatt – különböző életszakaszokban eltérő elhárítási módjai
Pl. csecsemő: ösztönök, objektív kínok, veszélyek kezelése - tagadás fantáziában;
serdülőnél intellektualizáció

Egy adott neurózis forma és az alkalmazott elhárítási módok között kapcsolat van
p. hisztéria – elfojtás (elhárító működésekből visszakövetkeztet a személyiség-
működésre) terápiás cél az elhárítások lebontása, tudatosítás

Egy bizonyos én korlátozott számú elhárító eszközzel rendelkezik

Elfojtásra hajlamos személy: represszor és szenzitizátor (Bruner-Postman:

perceptuális éberség, perceptuális elhárítás, 1947; R-S-skála, Byrne, 1963)

Negatív élményeit elnyomja, elhárítja Negatív információk befogadására állítódik be:

A szorongás vegetatív szinten marad
(alacsonyabb pontszámok a mérésben)
Igény konfliktusmentes kapcsolatokra,
szeretetteljes, pozitív érzelmi viszonyulásra
Agresszív indulatokkal szemben elkerülő
Agresszívebb, mint amilyennek tartja magát
Szexualitással szemben elutasítóbb verbálisan,
de vegetatívan van izgalom
Énképe és énideálja közel azonos
Patológiás út: hisztéria
Magában és másokban is
A szociális igényeknek nem törekszik annyira
megfelelni
Agresszióra agresszióval reagál
Agresszívebbnek látja magát, mint amilyen
Manifeszt szorongás (magasabb pontszámok a
mérésben)
Szexualitás pozitív érzelmekkel és vegetatív
izgalommal is társul
Negatív énképe van
Patológiás út: depresszió
 Énpszichológia
Megőrizte Freud ösztöntanát, De több figyelem az énnek (‘30-as évektől Freud is)
Én természetének és működésének kutatása: az én mint az alkalmazkodás motorja
(angolszász fejlődés)
Hangsúly a tudatos folyamatokra kerül és az egészséges fejlődésre
Az én már a születéstől fogva az idtől elkülönülve létezik (én-magok: észlelés,
mozgás-koordináció konstitucionális jellemzői), és saját – semlegesített -
energiaforrásai vannak
 Heinz Hartmann (1894-1970)
Az én két szerepe:
1. Személyiségrészek közti konfliktusok csökkentése →konfliktusszféra
működésmód
Alapja, hogy az énnek és az idnek azonos a biológiai forrása
2. Alkalmazkodás a kognitív funkciók révén (észlelés, nyelvhasználat,
gondolkodás)
→konfliktusmentes-szféra működésmód
Többszintű adaptáció: fizikai, pszichológiai (id korlátozása)
Konfliktus hiányában is folyamatosan fejlődik
Ide tartoznak a szintetizáló énfunkciók is

Énen belül is lehetnek konfliktusok

Énerő: mértéke függ az ösztönökkel szembeni én tevékenységtől + én-
funkciók közötti kapcsolattól
 Jane Loevinger

• Az én elsődleges feladata a tapasztalatok integrációja: alkalmazkodás

értelemadás révén
• A fejlődés motorja a funkciók és a valóság követelményeinek össze
nem illése
• Az én működése a magasabb szinteken egyre
- Differenciáltabb
- Komplexebb
- Integráltabb
- Konzisztensebb
• Az énnek van a legnbb szerepe a morális karakter elsajátításában,
ösztönök kontrolljában, viselkedésszabályok internalizációjában
 Ego-rugalmasság
A személyiség olyan dinamikus kapacitása, ami módszeresen változtatja a kontrol szintjét a
környezeti feltételeknek megfelelően (Block & Kremen, 1996). Tehát az impulzus-kontrollt és az
agresszió kifejezését változtatja.

→”It can be said that the human goal is to be as undercontrolled as possible and as
overcontrolled as necessary”

Magas ER személyek: kompetensebbek, kényelmesebben mozognak az interperszonális világban

NEMI KÜLÖNBSÉGEK!
Nőknél: asszertivitás, önmarcangolás és félelem hiánya, vidámság, játékosság; értelemteliség,
gazdag és adekvát érzelmi élet, széles érdeklődés, célorientáltság, alacsony védekezés
agressziókezelés ffiaknál fontos eleme

ALACSONY PONTSZÁM ESETÉN

Túlkontrollált: állandóan az foglalkoztatja, hogy jól cselekedett-e, sérülékeny, bizalmatlan (függő,
nyugodt, sivár, konzervatív, felelősségteljes, társadalmi korlátokat elfogadja, belső
konzisztencia)
Vagy alulkontrollált: dramatizáló hajlamú, nem képes késleltetni, kiszámíthatatlan, asszertív,
lázadó, szeszélyes
 Margaret Mahler
(1897, Sopron-1995, NY)

• Magyar származású
• Átmenet a tárgykapcsolat-elméletek
felé: nem az ösztöntörekvések,
hanem az anya iránti kötődés az énfejlődés alapja (az
autonóm énfunkciók kialakulásában is fontos ez a
szakasz) ←longitudinális megfigyelések
• Tárgy: érzelmileg megszállt másik; tárgykapcsolat:
szelf és a belső/külső tárgy kapcsolata
• Patológiás (pszichotikus) eseteket is az anya-gyerek
kapcsolat hiányaira vezetik vissza, a szeparáció-
individuáció menetébe + örökletes tényezőkre
Szakaszok Idő M. Mahler: pszichológiai én születése
Szeparációs-individuációs folyamat

autisztikus fázis 0-2 hó Alvásszerű: csecsemőt ingerpajzs védi a külvilágtól (1.dleges

nárcizmus)

szimbiotikus 2-5 hó anyával (szükségletek kielégítője) szimbiotikus egység;

Differenciálatlan szelf (kint-bent; én/nem-én még egy): nincs még
tárgytudat

Differenciáció 5-9 hó testkép kialakul: alvás-ébrenlét elkülönül

kikelés: kifelé forduló figyelem; prototipikus 2fázisú vizuális minta;
önnyugtatás, átmeneti tárgyak

Gyakorlás 9-15 hó járás; saját funkciók próbálgatása, omnipotencia, anyánál tankol,

anya pozitív visszatükrözése fontos

Újraközeledés 15-24 hó közeledés-távolodás akaratlagos; ambivalens;

szabályok internalizációja (azonosulás pozitív szülői részekkel);
depresszív hajlam

Individualitás Stabil énhatárok, nemi identitás, egységes szelftárgy (pozitív és

negatív érzelem integrált), érzelmi tárgykonstancia
Melanie Klein (1882, Bécs-1960)

1909-től szűk 10 évig Bp-en él, Ferenczi avatja be a PA-be

Újításai:

 Személyiségmodellben én, felettes-én, Ödipális komplexus

korábbi kezdete

 Életösztön – halálösztön nagyobb szerepe a személyiségalakulásban

 Ösztön mellett FANTÁZIA (az ösztön pszichikus reprezentációja), ami az anya testére
irányul

 Pszichés betegségek és a fejlődés szakaszainak összekapcsolása

 Játéktechnika: egészen kicsi gyerekeket is analizált
 A kleini személyiség- és fejlődésmodell

A gyermek 2 alapkésztetéssel születik: életösztön és

halálösztön→ ezek folyamatos konfliktusban vannak (jó –
rossz, szeretet – gyűlölet, kreativitás - destrukció)
az első gondozói kapcsolatban fantáziaként jelennek meg,
amiknek alapja a táplálás (szeretet, biztonság): az anya
testéhez (mell - résztárgyak) kötődő örömszerző és fenyegető
(szadista, destruktív) fantáziák

Az én sokkal hamarabb képes komplexebb pszichikus

1. tárgy a mell, ez a
műveletekre: észlelés, kapcsolat-létesítés, fantázia, prototípusa a későbbi
szorongás, elhárítások: cél az integráció az ösztönök által tárgykapcsolatoknak,
annak, hogy mit vár a
keltett szorongás csökkentése által világtól

ugyanarra a tárgyra irányulnak nagyon szélsőséges érzések,

fantáziák; ezzel a dichotómiával való megküzdés az első
életévben az ún. POZÍCIÓKBAN
Paranoid-Skizoid pozíció (0-4 hó):
élményszervezési mód

• Az első tárgyak a szülők testrészei (résztárgyak): mell, arc, kezek, amik felé
ellentétes érzései vannak a csecsemőnek (teli pocak – jó mell; üres pocak –
rossz mell); ez az ingadozás széteséssel fenyegeti a sérülékeny ént +
veleszületett halálösztön ostroma a kezdetleges én-mechanizmusok ellen
(születési trauma, éhség, frusztrációk) → szorongás

HASÍTÁS az énben és a tárgyban jóra és rosszra: a csecsemő egyszerre akarja

lenyelni, magába szívni a jó tárgyat (inkorporáció, introjekció) és veleszületett
destruktív fantáziái segítségével elpusztítani a rosszat & projekció a tárgyra:
ÜLDÖZŐ ANYAMELL (paranoid fantáziák) vs. IDEÁLIS ANYAMELL

II a pszichopatológiával: elhárítási mechanizmusok (primitív formák: primitív

projekció, introjekció, idealizáció, tagadás, omnipotencia, devalválás DE
csecsemőkorban egy természetes fejlődési állapot, az integrációra törekvés
része), külvilág szubjektív és fantáziavezérelt észlelése
 Depresszív Pozíció (5 hó-1 év)
• Egész tárgyak: a csecsemő a külső tárgyakat egyben kezdi látni, és az egy
tárgyra irányuló érzéseket összetartozónak
• Saját destruktív érzései jobban tolerálhatóak az én számára
• Anya független tőle
• Bűntudat, sajnálat az anya elleni agresszió miatt, félelem az elvesztésétől;
meg akarja tartani és védeni az anyát, DE már érzi, hogy nem tudja:
DEPRESSZÍV →reparáció » ez a kreativitás alapja
• Fejlettebb elhárítási formák: mániás elhárítások, helyreállítás

A pozíciók közötti állandó átjáráshoz köti a szimbólumteremtés képességét:

tárgyat helyettesítők a szimbólumok, érzelmi töltés megmarad;
funkciója: a tárgy-kapcsolatból származó szorongás (rossz-tárgyaktól való
félelem, jó-tárgyak elvesztésétől való félelem) kezelése + integráció
kialakulásához bizonyos mértékű szorongás + érzelemgazdag, agressziót
toleráló környezet kell
 Elhárító mechanizmusok még: introjekció,
projektív identifikáció

• A jó résztárgyak(kal kapcsolatos élmények) beemelése a saját testbe a fantáziában (≠ a valós tárgyak objektív leképezései: nemcsak szubjektív, hanem fantáziával
átszőtt)
→introjektált tárgy mindig jelen van

• Projektív identifikáció: hasítás alapú; én hasítása, rossz részek projekciója a tárgyra, majd megváltozott formában visszavétele, introjekciója (tárggyal azonosul is
ekkor)
 Szuperegó és Ödipális konfliktus
Szuperegó:
Korai(bb) szuperegó fenyegető (saját destruktív fantáziák az alapjai: lenyeletés,
részekre szedés), még nem az Ödipális konfliktus megoldásaként emelkedik ki

Ödipális konfliktus is korábbi, párhuzamos az orális-anális szakasszal, és csúcspontja

van 3-4 éves korban;
Funkciója: mindkét nemnél azonos: jó tárgy felé pozitív viszonyulás kiépítése, rossz
elkerülése

Változtatások alapja a gyermekanalízis:

Játszáson keresztül a cél a depresszív szorongások és üldözéses félelmek csökkentése
és az internalizált tárgyak kegyetlenségének csillapítása
az áttétel az analízis kezdetétől megjelenik és értelmezendő

Alapvető fogalmak és művek: http://www.melanie-klein-trust.org.uk/paranoid-

schizoid-position
 Donald Winnicott (1896-1971)
•Gyermekorvos: valódi anya-gyermek viszony közvetlen
megfigyelése
•Gyerekkorában rengeteg nő veszi körül: tiszteli a női erőt:
ösztönös “elég jó anyák”
•Klein tanítványa: gyermekanalízis DE továbbra is praktizál,
kívülállás a pszichoanalitikus csatározásokon

•Egyedi elmélet: a normális fejlődésből és nem a

patológiából indul ki.
•A szubjektív élmény természete érdekli: a belső valóság
érzete.
•Mindig pozitív terminusokban és kapcsolati rendszerben
gondolkodik.
•Kulcsgondolat: Önmagában nincs csecsemő, csak az anyai
gondoskodással együtt.
 A korai fejlődés az anya-gyerek kapcsolatban
Nem lehet a csecsemőt frusztráció és kielégülés kettősségében leírni.
Az énfejlődés vonulatai A gondoskodás anyai oldala
Integráció (téri, idői): HOLDING (tartás): teljes körű környezeti = anyai gondoskodás (apa
az érési folyamat fő irányvonala is) (Lsd. Konténer funkció, madárfióka)
a létezéssel kapcsolatos tapasztalatok menedzselése II folyamatok
befejezettsége, befejezetlensége
az együttlétből differenciálódik a
gyermek énje Integráció segítése azáltal, hogy jelentést ad, szándékot tulajdonít a
csecsemőnek
anyák általában ösztönösen, ”elég jók”, elég jó környezetet biztosí-
tanak: gyermekhez alkalmazkodó; jó és rossz egyben (szeretetbe
belefér a harag) ← az anya adaptációs hibái kellenek a valóság
teszteléséhez
Perszonalizáció: HANDLING (fizikai bánásmód): a jó bánásmódot nem veszi észre a
csecsemő
az én a testi énen alapul a szelf mint saját állapot észlelésében fontos az anyai reguláció
az én-tudat kialakulása és a nem-én az anya jelzi a babának, hogy jelen van, de nem erőlteti rá magát,
elkülönülése nem követel interakciót: éber relaxált állapot, élvezetes, nincs
tükrözés feszítő kielégületlen vágy→ EGYEDÜLLÉT KÉPESSÉGE: legkedvezőbb
állapot a valódi szelf kialakulásához (én-kapcsolódáson alapuló
állapot: 2 személyt feltételez)
A tárgykapcsolatok kezdete TÁRGYNYÚJTÁS: szubjektív objekt, átmeneti tárgy
 A csecsemő élményvilága

Integrálatlan: a baba sodródik a pillanatok áramlatában, spontán

vágyai és szükségletei merülnek fel, amik az „elég jó anya” által
kielégülnek

“mágikus omnipotencia”: ő teremti a világot

kellemesen szaggatott, de nem széttöredezett, szétfolyó de nem

félelmetes atmoszférában, élményvilágban létezik

↔Az anya nincs jelen kellő én-támogatással

→ a baba kénytelen saját védekezési módot mozgósítani
De: éretlen az énje (nincs ott az anya sem, hogy kölcsönözzön
neki)
→a baba a saját védekezési mintázatát tanulja meg saját
szelfjeként: hamis szelf
 Tükrözés
• Az anya visszatükrözi a gyermek állapotait, de megemésztve, saját magán katalizálva. Így segíti hozzá a
gyermeket lassan a perszonalizációhoz: “látnak, tükröződöm, tehát vagyok.”
• Projektív identifikáció Winnicottnál: A baba állapotai rávetülnek az anyára, csak úgy tudja azonosítani
őket magában, hogy azonosul velük. DE: külön is tudja választani, hogy nem benne van az az állapot,
hanem a babában.
+ az anya abban is segít, hogy tudassa a babával, hogy ezek az ő érzései: nem integrálja magába a baba
kialakuló szelfjét
DE: ha tartalmazni és ezzel megnyugtatni nem tud, megemeli mindkettőjük szorongás szintjét.

Vö. Kohut: Tükrözés: pozitív, empátiás elfogadása a gyereknek; nárcisztikus igények kielégítése
a korai szelftárgyak a gyermek narcisztikus igényeit elégítik ki a tükrözéssel (egészséges nárcizmus);
→ Egészséges fejlődés: grandiozitás élménye fokozatosan csökken →realisztikus önérzet, ambíció
→ A narcisztikus zavarok a túlzott vagy nem kielégítő tükrözés következményei:
- saját fontosságuk érzése mindennél erősebb (saját teljesítményét nagyszerűnek tartja, amit más nem
képes túlszárnyalni)
- másoktól folyamatos figyelmet kíván → másokat úgy tekint, akiknek egyetlen feladata őt szolgálni és
dicsérni; Kihasználják a többieket
- agresszió, ha akaratukat valaki/valami keresztezi

• Terápiák: középpontban: társas kapcsolatok: hibás kötődés újbóli megélése révén gyógyulás
 Átmeneti tárgy
Szelf-másik elkülönülésekor átmeneti jelenségek:
BIZALOM, ami a megbízható anya tapasztalatára
alakul ki a gyermekben→kezd a baba eszközöket
szervezni arra, hogy önmaga is ellegyen
a csecsemő-anya egység szimbóluma abban a
fejlődési kontextusban, amikor az anya úton van
tárgyként érzékelése felé (szelf-fejlődési állomás)

a csecsemő számára kívül levő, valóságos dolog, amit felruház

az anya projektált attribútumaival
1. szimbólum

„A játék, a kreativitás, az átmeneti jelenségek, a pszichoterápia és a ‘kulturális’

élmény mind egy térben zajlik. Ez a hely, a potenciális tér, nem belül
helyezkedik el {…}, de az egyénen kívül se, vagyis azt mondhatjuk, hogy
nem része annak az elutasított világnak, a nem én világának, melyet az
egyén – bármilyen nehézség és fájdalom árán is – mint igazán külsőt
igyekszik megismerni, és amely a mágikus kontrollon kívül esik […]. A
kulturális élmény az először a játékban megnyilvánuló kreatív létezéssel
kezdődik.” (1971/1999, 100)
 Változások a terápiában
Énpszichológia: az ösztönkonfliktusok feltárása mellett az én működésének
és a felszíni viselkedésnek az elemzése, jelen-hangsúly!
Preödipális sérülés: szabályozási zavarok, énkép és másik képének
szélsőséges ingadozásai, csökkent tartós viszonyulás
Jegyei megjelennek az áttételben
Áttétel mint szimbiotikus korrekciós élmény (érzelmi rezonancia)
Szabad asszociáció mint önkéntes regresszió pszichotikusoknál veszélyes

Tárgykapcsolat-elméletek: a szelf interszubjektív eredete: a reprezentációk

a kapcsolati tudásról a másikkal való jelentésteli és érzelmileg telített
együttlétek során fejlődnek
A korai anya-gyerek kapcsolat II a fejlődési elakadások megértése, terápia