Fogalomtisztázás

Lantos Ferenc

Lang László
Forráselemzés (MÜVD-117)
2022/23 tavaszi félév
Lantos Ferenc
(1929-2014)

→ 1952: Pécs, Tanárképző Főiskola, rajz-biológia szak

→ Hatottak rá: Martyn, Breuer, Forbát, Kmetty, Barcsay

→ ‘50-es években látványalapú festészet; ‘60-as években

fordul a geometrikus absztrakció felé

→ 1964: Képzőművészeti Főiskola, művész-tanár

→ Művészetpedagógiai tevékenység: pécsi Művészeti

Szakközépiskola, Pécsi Műhely, szakkörök, didaktikus
kiállítás-sorozat

→ 1968-1973: pécsi művészek tevékenysége a bonyhádi

zománcgyárban (lásd Égetett geometria c. kiállítás)(A kép forrása: MMA)
Lantos Ferenc:
Anyám, 1956
Olaj, 80 x 60 cm
(Forrás: Kieselbach)
Lantos Ferenc:
Komlói szénosztályozó, 1960
(Forrás: Balkon)
Lantos Ferenc:
Fej, 1961
Papír, gouache,
43.5 × 29.5 cm
Lantos Ferenc:
Cím nélkül, 1965
tus, tempera papíron,
49.5 × 69.5 cm
(Forrás: acb Galéria)
Lantos Ferenc:
Osztott körök I., 1967
tus papíron, 73.6 × 50.3 cm
(Forrás: acb Galéria)
Lantos Ferenc:
Tértanulmány, 1968
zománcozott acéllemez, 90
× 120 cm
(Forrás: acb Galéria)
Lantos Ferenc: DÉDÁSZ-fríz
(részlet), 1969
zománcozott acéllemez, 120
× 120 cm
(Forrás: acb Galéria)
Lantos Ferenc: DÉDÁSZ-fríz
(részlet), 1969
zománcozott acéllemez, 120
× 120 cm
(Forrás: acb Galéria)
Pécs, DÉDÁSZ
számítógépközpont
(Forrás: artportal.hu)
Pécs, DÉDÁSZ
számítógépközpont
(Forrás: artportal.hu)
Lantos Ferenc: Természet –
Látás – Alkotás IV.
Pécs, 1975
(Forrás: Arcanum)
Lantos Ferenc: Természet –
Látás – Alkotás IV.
Pécs, 1975
(Forrás: Arcanum)
Lantos Ferenc: Természet –
Látás – Alkotás IV.
Pécs, 1975
(Forrás: Arcanum)
Lantos Ferenc:
Cím nélkül, n.d.
tus, tempera papíron, 30 × 30 cm
(Forrás: acb Galéria)
Lantos Ferenc:
Átfedések és forgatások I. (+,+), 1979
tus papíron, 66 × 49 cm
(Forrás: acb Galéria)
(Forrás: Arcanum)
Jelenkor
1963/9.

→ Szépirodalom: Mészöly Miklós (Az ablakmosó), Csorba Győző, kortárs

finn költészet, stb.

→ Horizont: társadalmi kérdések (Gyenis József: Hobol, 1963)

→ Vita a korszerű művészet kérdéseiről:

→ Lantos Ferenc: Fogalomtisztázás
→ Imre Farkas: Tudomány és művészet

(Forrás: Arcanum)
Fogalomtisztázás. Vita a korszerű művészet kérdéseiről.
Jelenkor, 1963/9. 837-842.

→ Válasz Tüskés Tibor “A korszerű művészet felé” (Jelenkor, 1963/6. 534–540.) című írására

→ A Tüskés által használt alapfogalmak pontosítása

→ A képzőművész nézőpontjából vizsgálja a problémákat

→ Főbb pontok:
→ A valóságról
→ Néhány gondolat a visszatükrözésről
→ A kísérletezésről
→ A formalizmusról
→ A szocialista realizmusról
A valóságról

→ A valósághűség gyakran jelenik meg a művészettel szemben támasztott elvárásként, ám nem világos, hogy egész
pontosan mit értenek alatta

→ “A köztudat, ha képzőművészetről van szó, a valóságot a leggyakrabban csak a látható világra korlátozza”, […] “[í]gy az
alkotástól — az általa a természetben, sőt más képeken látott és megszokott — tárgyak, jelenségek és helyzetek
reprodukálását várja”.

→ Lantos értelmezésében “[e]z a felfogás a valóság-fogalomnak hamis és leszűkített formája”:

→ “A marxista filozófia szerint a valóság a természet, a társadalom és az emberi gondolkozás dialektikus egysége. A
művész tehát nem emelheti ki a három tényező közül egyiket sem külön- külön, mert azok viszonyát kell vizsgálnia,
azaz a három tényező a képzőművészet számára éppen egymáshoz való kapcsolatában jelenti a forrást.”
Néhány gondolat a visszatükrözésről

→ Visszatükrözés: a valóság absztrahálása; “a jelenségeknek és az általuk nyújtott és velük együtt ható összélménynek
a lényegre való sűrítés[e]”.

→ A lényegesnek ítélt jelenségek szelekciója, de nem pusztán leegyszerűsítés; hozzáadódnak a folyamathoz szükséges
művészi eszközök is

→ A tudományos absztrakció is a jelenségből indul ki, ám elszakad tőle; a művészi visszatükrözés magát a jelenséget is
felhasználja a tartalom kifejezéséhez

→ A “látvány jelensége” helyett az “élmény jelensége”, ami szükségszerűen az alkotó emberi mivoltából adódó
szubjektivitást kölcsönöz a tükrözési folyamatnak és eredményének

→ A “tükrözési folyamat eredményének — a műalkotásnak — felismerése nagyon nehéz feladat, sokoldalú

műveltséget, szakismeretet és befogadó érzékenységet igényel”.
A kísérletezésről

→ A közvélekedés megkülönbözteti az egészséges és közérthető “realista”, valamint a kockázatvállaló – és ezáltal

perifériára szorult – “kísérletező” művészi gyakorlatot

→ Lantos túlságosan szubjektívnak találja, és ezért elveti ezt a megkülönböztetést; szerinte mindkét tendencia a
művészi gyakorlat szerves része

→ A kifejező erőt és a modernséget nem a formához köti, hanem a tartalomhoz

→ A pusztán önmagáért való hagyománykövetés vagy kísérletezés egyformán helytelen; mindkettő formalizmusnak
minősül
A formalizmusról

→ Gyakran illetik a formalizmus vádjával a közérthető kifejezésmódoktól eltérő alkotásokat

→ Lantos szerint ez a vélekedés káros, ugyanis “a művészi mondanivalót egyszer s mindenkorra érvényes formához
köti, azaz nem a tartalomhoz ragaszkodik, hanem az általa közérthetőnek vélt formához”; az pedig egyénenként
változik, hogy mit találunk közérthetőnek

→ A szerző formalizmusnak tartja a tömegek által leginkább elfogadott naturalizmust, mivel ez a gondolkodásmód
“objektívnak hiszi azt, ami a felszín”, és nem több a látható világ jelenségeinek szemponttalan ábrázolásánál

→ Szintén a formalizmushoz sorolja a korban már meghaladottnak ítélt huszadik századi izmusokhoz való következetes
ragaszkodást
Művészet, 1961/11. 2,4,5.
(Forrás: Arcanum)
Breznay József:
Tanácsválasztás, 1955
Olaj, vászon,
180 × 250 cm
(Forrás: mutargy.com)
Lantos Ferenc:
Fej, 1961
Papír, gouache,
43.5 × 29.5 cm
A szocialista realizmusról

→ Lantos nem kívánja megkülönböztetni az általa felállított kritériumoknak megfelelő művészetet a szocialista
realizmustól

→ Elengedhetetlennek tartja, hogy a valóság sokszínűségét a művészet sokszínűsége tükrözze

→ “Az ilyen művészet - és csak az ilyen művészet - képes arra, hogy a kommunizmus eszméinek megfelelően formálja
az emberek tudatát. A művészet feladata nem a szórakoztatás, nem az a feladata, hogy elfelejtesse a munkában
elfáradt emberekkel gondjaikat, bajaikat és ezáltal rózsaszínű ködbe burkolja a társadalmi igazságokat, azt a harcot,
amelyet társadalmunk vív minden visszahúzó, régi, használhatatlan maradvány ellen, hanem éppen az, hogy felhívja
erre a figyelmet, illetve kitűzze azokat az eszményeket és célokat a saját eszközeivel, melyek a tudat
továbbfejlődését segítik elő. A jó műalkotás lassan hat, de állandóan.”