5.

Mezőgazdasági
biotechnológia
A szerves trágyák kezelésének mikrobiológiai
alapjai

A mikroorganizmusok, mint takarmányfehérjék és

zsírsavak (SCP, SCO)
 A szerves trágyák kezelésének
mikrobiológiája
• A talajból évről évre kivont nagy mennyiségű tápanyagok
utánpótlása
• Trágya, trágyázás
• Cél:
– növényi tápanyagok pótlása, (műtrágya – humusz, szerkezet)
– Talaj szerkezet javítás
• Azokat az anyagokat, amelyek a fenti kettős célnak
megfelelnek szerves trágyának nevezzük
• Lehetnek:
– Istállótrágya
– Komposzt
– Zöldtrágya
• A hulladék szerves alkotóinak feldolgozása élő
mikroszervezetek segítségével történik.
• A hasznosítás a mikrobiológiai lebomlás termékeinek
kinyerése, tisztítása, illetve értékesítése révén valósul
meg.
• A mikrobiológiai folyamatok szabályozhatók. Ennek
egyik alapvető módja a levegő- vagy oxigénadagolás
másrészt a nedvesség vagy a hőmérséklet stb.
• A hulladék ártalmatlanítás biológiai módszerei négy fő
csoportra oszthatók:

1. komposztálás (aerob lebontás),

2. biogáz előállítás (anaerob lebontás),
3. enzimes fermentáció (pl. fehérje-előállítás).

• A gyakorlatban az első két eljárásnak van nagyobb

jelentősége és ezáltal elterjedtebbek.
 A hígtrágya kezelése, felhasználása

• Nem szennyvíz
• A hígtrágya az almozás nélküli tartástechnológiájú istállókban keletkező
melléktermék, amely a tenyésztett állat fajától, és technológiától függően
eltérő, de általában 30%-nál nem nagyobb szárazanyag-tartalmú anyag

• Fontos a kezelése (környezetkárosítás, fertőzés, stb.)

• Alapvető felhasználási feltételei (energia- és
víztakarékosság) – talajerő gazdálkodás
• Környezetvédelmi feltételek (új telepek, régi
telepek)
• Felhasználás (kezelés után)
 A hígtrágya kezelés módszerei
• Előnyben kell részesíteni azokat az eljárásokat,
amelyek a környezetvédelmi előírások
teljesítése mellett a hígtrágya értékes anyagai
hasznosíthatóak
• Megoldás a hígtrágya anaerob kezelésével
• Fontos cél: a hígtrágya ne legyen
környezetszennyező, és alkotóelemei
visszakerülhessenek a biológiai folyamatokba
• Először át kell alakulniuk a növények számára
hasznos könnyen felvehető talajtápanyagokká
• Biológiai átalakuláson kell átmennie (a bonyolult-
tabb szerves vegyületek és a káros anyagoknak,
gázoknak el kell bomlaniuk)
 Az elbontást különféle mikroorganizmus fajok
végzik:
• Anaerob mikroorganizmusok: a medencefenék
oxigénmentes környezetében tevékenykednek, (a szerves
anyagok előbontását végzik)

• Fakultatív anaerob mikroorganizmusok: oxigén

jelenlétében és oxigén nélkül is képesek élni, (az
anaerobok által előbontott szerves anyagokat és gázokat
hasznosítják, könnyen emészthetővé alakítják a még
mindig bonyolult szerves vegyületeket. A medence
középső régióiban élnek. A biológiai folyamatok
oroszlánrészét a fakultatív mikroorganizmusok végzik.

• Aerob mikroorganizmusok: Az elbontás végső stádiuma a

medence néhány cm-es felső rétegeiben oxigén dús
környezetben játszódik. Az aerobok elbontják a maradék
szerves anyagot és a rossz szagú gázokat (hidrogén
szulfid, ammónia, stb.), itt zajlik tehát többek között a
szagtalanítás is.
 A hígtrágya hasznosítás
lehetőségei:
• a hígtrágya hasznosításának az egész
világon legszélesebb körben alkalmazott
módszere a talaj gazdagítására, a
növények tápanyag- és vízigényének
pótlására való felhasználás,
• talajszerkezet javítás a szilárdfázissal,
• komposztálással értéknövelt kereskedelmi
árú előállítása,
• biomassza energetikai hasznosítása.
 Az istállótrágya hasznosítás
lehetőségei
• Azonnali felhasználása volna célszerű
• Több akadályba ütközik:
– Nincs szabad terület
– N-re van szükség a friss trágyához
• Tárolni kell
• Ne legyen környezetkárosító, a benne lévő
patogének elpusztuljanak
 Az istállótrágya bomlási szakaszai
1) Aerob szakasz: rövid, könnyen bomló szerves
anyagok leépülése megkezdődik, CO2 keletkezik
2) I. Anaerob szakasz: az erjesztő és savtermelő
(acetogén) baktériumok tevékenysége nyomán illó
zsírsavak, szén-dioxid és hidrogéngáz termelődik,
3) II. Anaerob szakasz: a metántermelő baktériumok
számának lassú növekedésével kezdődik, a távozó
gázban növekszik a metán és csökken a szén-dioxid, a
hidrogén és az illó savak aránya, a szulfátok
redukciója tovább folytatódik, az elegy kevésbé savas,
4) Metánszakasz: viszonylag állandó metánképződés
jellemzi, ez teszi ki a keletkező gázok 50-70%-át

Általában néhány napig vagy hétig tartó aerob

szakaszt több évig tartó anaerob bomlás követi-
BIOGÁZ
 Komposztálás
• A komposztálás az a biotechnológiai eljárás ahol:
– a szubsztrát túlnyomóan szilárd vagy vízoldhatatlan fázisban
van,
– felületét vízfilm vonja be,
– a mikroorganizmusok aerob körülmények között végzik a
lebontást.
• A folyamatban részt vevő mikroorganizmusok
enzimrendszerei a szerves anyagokat biológiai oxidáció
útján lebontják.
 Jó levegő ellátás
 Eleveniszap és trágya nagy része alkalmatlan
 Baromfitrágya más szerves kerti anyagokkal alkalmas
 Optimális C : N arány beállítása (25 : 1)
 N-tartalmú műtrágya
 Szennyvíziszap (hulladék, nedvesség, porozitás, C:N)
 Optimális nedvességtartalom 50-60%
Minimális levegőtartalom 30%
Kedvezőtlen körülmények hatására nem kívánt
anaerob mikroorganizmusok elszaporodása
következik be (pl. túlnedvesedés)
Levegőztetés (átforgatás, levegőbefúvatás)
Mikroorganizmusok:
Talajlakó mikroorganizmusok
Szennyvízben előforduló szervezetek
Baktériumok a komposzt belsejében nedvesebb,
melegebb részeken
Gombák főleg a komposzt külső, szárazabb,
hidegebb részén
 A komposztálás szakaszai
I. Mezofil szakasz:
a) hőmérséklet gyors növekedése
b) 44 oC – mezofil mikroorganizmusok
II. Termofil szakasz:
a) Termofil mikrobák – baktériumok, gombák, sugárgombák
(Thermoactinomyces,Thermomonospora)
A két szakaszban a könnyen hasznosítható szénforrások
hasznosítása (proteinek, cukrok) történik
III. A mikrobiális aktivitás megszűnik, a komposzt hűlése
kezdődik
IV. Más mikrobaközösség (Mezofil) kialakulása a
hőmérséklet csökkenésével, stabilizálódásával. A
cellulóz, és más nehezen bontható anyagok bontása.
V. Érési szakasz: földigiliszták, rovarok
Nagyüzemi, nyílt rendszerű
Háztartási, „nyílt rendszerű”
Komposzt
 ZÖLDTRÁGYÁZÁS

1. Zöldtrágyázásnak nevezzük azt az eljárást, amelynek

során a termőhelyen fő-, vagy másodvetésben azért
létesítünk növényállományt, hogy a megtermett
zöldtömeget maradék nélkül visszajuttassuk a művelt
rétegbe.

2. Művelési ágak szerint zöldtrágyázásra a szántón, a

gyümölcsösben és a szőlőben kerülhet sor.

3. A zöldtrágyázás a talajtermékenység fenntartásához,

az utónövény tápanyag igényének kielégítéséhez csak
hozzájárul, de nem megváltó eljárás.
 Egysejtfehérjék (SCP)
• Új lehetőség a fehérjetermelésben a
mikroorganizmusok biotechnológiai
felhasználása
• Alkalmasak: olyan egysejtű élőlények, amelyek
főleg fehérjéből állnak,
• Anyagaik felépítéséhez: szénhidrátot, CH, CO2-t
használnak
• Termék: egysejtfehérjék (SCP=Single Cell
Proteins)
• Bakteriális és gomba eredetű mikrobák
alkalmasak
• Gazdaságos, nagytömegű előállítási lehetőség
• Egysejtprotein süllyesztett fermentációs
tenyésztés (világszerte üzemek létesültek)
 Az SCP előállítására
felhasználható mikroorganizmusok
• Nagy (gyors) növekedés
• Intenzív cellulóz bontó enzim termelés
• Nem lehetnek hiánymutánsok
• Csak kis mennyiségben termelnek nukleinsavat
• Nem lehetnek patogének (emberre, állatra,
növényre)
• Egyszerűen legyenek fenntarthatók
• Kellemetlen íz- és szaganyagot ne
tartalmazzanak/termeljenek
• Az állattenyésztésben az élesztők (S. cerevisiae, C.
utilis) és fonalas gombák (A. niger) alkalmazása már
több mint egy évtizedes múltra tekint vissza.
• A fermentáció viszonylag egyszerű feladat,
• kérdés: milyen áron állítható elő!
• Ma már a klasszikus sörgyári vagy élesztőgyári
fermentáció egyaránt versenyképes megfelelő
takarmányélesztő vagy akár humán táplálék-kiegészítő
előállítására.
• Fonalas gombákat a kérődző állatok
bendőfermentációjának javítására adagolnak a
takarmányba (A. niger)
• Lactobacillus és Bacillus törzseket egyaránt alkalmaznak
szárnyasok és sertések takarmány-kiegészítésére.
• A Lactobacillus-ok bélflórára gyakorolt kedvező hatása
már régóta ismert, és humán felhasználása is elterjedt
Jól láthatók a vegetatív sejtekből kiszabadult fénylő
Bacillus spórák és a sötét nem spórázó vegetatív sejtek.
Az akridinnaranccsal festett élő élesztősejtek megfelelő
gerjesztési hullámhosszon zölden fluoreszkálnak.
 Amennyiben nem megfelelő élesztőtörzseket alkalmazunk a bendő
környezetében elpusztulnak és megfestve, gerjesztési hullámhosszon
piros fényt bocsájtanak ki.
 Az egysejtolajok (SCO)
• A mikroorganizmusokban felhalmozódó telítetlen
zsírsavak összefoglaló jelentése.
• Nagy mennyiségben fonalas gombák és algák
képesek olajcseppek formájában vagy a
sejtmembránban felhalmozni.
• Termék: (SCO = Single Cell Oil)
• Esszenciális, többszörösen telítetlen (PUFA
PolyUnsaturated Fatty Acid)
• ω-3 és ω-6 zsírsavaikat a koleszterinszint
csökkentésére, hiánybetegségek gyógyítására
és immunstimulálásra alkalmazzák.
A 70-es években már felfedezték
a Botryococcus braunii telep-
testű zöldalga fajt, amely a
zsírsavakat lipidcseppek formá-
jában a sejtekből kiválasztja. Igaz
esszenciális lipideket nem
termel, viszont mint alternatív
üzemanyagtermelő algát tartják
számon.