PÉNZ

A PÉNZ TÖRTÉNETE, FUNKCIÓI,VALUTA, DEVIZA

A pénz története
• https://www.youtube.com/watch?v=Jme0nawS0Pk
Pénz funkciói
• értékmérő: egyes termékek árát pénzben határozzák meg
• forgalmi eszköz: az áruforgalmat pénz segítségével bonyolítják
• fizetési eszköz: az áru és a pénz mozgása elszakadhat egymástól, az
áruval egyidejűleg, előtte vagy később is történhet az érték kiegyenlítése
• felhalmozási eszköz: a vagyontartás eszköze, tartalékolható,
felhalmozható későbbi felhasználásra
• világpénz: az adott pénz az előző négy funkciót a nemzetközi határokon
átlépve is képes betölteni (például angol font, dollár).
https://www.youtube.com/watch?v=Eo0zAhrx7fI
Valuta, deviza
• A valuta a készpénz, egy ország törvényes fizetőeszköze, a
deviza e törvényes fizetőeszközre, azaz a valutára, szóló
követelés; jellemzően számlapénz.
• Vagyis: a valuta készpénz, a deviza pedig számlapénz.
• A devizaárfolyam elvileg azonos tartalmú a
valutaárfolyammal, de annál általában kedvezőbb
• A különböző országokban termelt és eladásra kínált áruk és
szolgáltatások ára az árfolyam segítségével hasonlítható össze.
• A devizaárfolyam valamely meghatározott devizának egy más ország
pénznemében kifejezett ára (például: 1 euró = 251,98 forint).
• A deviza, a csekk- és a valutaárfolyamok között a különbséget döntően
a készpénz-kezelési, illetve a csekkel kapcsolatos adminisztrációs
költségek magyarázzák.
• A devizaárfolyam elvileg azonos tartalmú a valutaárfolyammal, de
annál általában kedvezőbb
• Az árfolyamjegyzésben megkülönböztetjük a vételi, az eladási és a közép
árfolyamot.
• A vételi árfolyam az, amelyen az árfolyamjegyző hajlandó megvásárolni az
adott külföldi fizetőeszközt.
• Az eladási árfolyam, az az ár, amelyen a jegyző az adott devizát eladni
hajlandó. Ebből következik, hogy a vételi árfolyam mindig alacsonyabb az
eladási árfolyamnál. A különbség a marzs (marge), amely a bank költségeit
és elvárt jövedelmét fedezi.
• A középárfolyam, amely a vételi és eladási árfolyam számtani átlaga, konkrét
adás-vételnél nem használatos, ugyanakkor igen fontos elszámolási funkciót
tölt be.
• Tegyük fel, hogy az árfolyam 250 forint/euró.
• Vállalatunk 200 forint/darab költséggel állít elő egy bizonyos, exportra szánt
terméket, melyet aztán darabonként 1 euróért ad tovább. Ez azt jelenti, hogy
darabonként (250-200) 50 forintos hasznunk keletkezik.
• Ha felértékelődik a forint és az új árfolyam 230 forint/euró, akkor – minden
más tényezőt változatlanul hagyva – azt tapasztaljuk, hogy az eddigi
darabonkénti hasznunk (230-200) 30 forintra csökkent.
• Ha az árfolyam tovább erősödik, a haszon egyre csökken, esetleg eltűnik. Az
árfolyam erősödésével párhuzamosan szűkül azon vállalatok köre, melyek a
változó feltételek mellett is gazdaságosan tudnak a világpiacra termelni.
• Az árfolyam felértékelődése tehát visszafogja az exportot, a másik
oldalról viszont serkenti az importot, mivel a behozott 1 eurós
termékekért most 250 forint helyett csak 230 forintot kell fizetnünk.
• A változások a folyó fizetési mérlegre is hatással vannak.
Felértékelődés esetén a folyó fizetési mérleg pozíciója romlik, hiszen a
kiadási oldal az import növekedése révén növekszik, a bevételi oldal,
pedig az export mérséklődése miatt csökken.
• Az árfolyam leértékelődése ellentétes irányú folyamatokat eredményez
• Ha az árfolyamok a monetáris hatóság beavatkozásai nyomán
változnak, akkor a helyes kifejezések a leértékelés és a felértékelés.
Az árfolyam leértékelése a monetáris politika kedvelt eszköze volt,
mivel serkentőleg hatott az exportra és visszafogta az importot,
összességében javította a folyó fizetési mérleg egyensúlyát.
Ugyanakkor a drágább import-termékeknek „köszönhetően”
áremelkedés következik be, ezáltal a leértékelés hosszabb távon
inflációt gerjeszt.
• A devizapiacokon érvényesülő árakat (árfolyamokat) hosszú távon a
következő tényezők határozzák meg:
• a valuták vásárlóerő és/vagy kamat paritása,
• az egyes nemzetgazdaságokban érvényesülő reálkamatláb,
• az adott ország nemzetközi fizetési mérleg pozíciója,
• makrogazdasági és politikai stabilitás/instabilitás.
• Kamat-nominálkamat-reálkamat

• Az a megtakarító, aki egy évre betesz 1000 eurót egy számlára, kaphat
például 2,5%-os nominálkamatot, tehát egy év alatt 1025 euróra nő a
pénze. Ugyanakkor ha az árak 3%-kal emelkednek, 1030 euróért tudja
csak megvenni ugyanazokat az árukat és szolgáltatásokat, amelyeket
egy évvel korábban még 1000 euróért megkapott volna. Ez azt jelenti,
hogy a reálhozam valójában -0,5% lesz. Ez a reálkamattal egyenlő,
amelyet úgy számítunk, hogy az inflációs rátát (3%) kivonjuk a
nominálkamatlábból (2,5%).
• Az egyes valuták vásárlóerő-paritását fejezi ki a The Economist című
gazdasági hetilap által közzétett ún. Big Mac index.
Az index a dollár árfolyamból kiindulva határozza meg, hogy az egyes
országokban mennyiért kínálják a népszerű gyorsétkezde egyik
„szabványos” termékét. Ha egy big mac [a Mac Donalds gyorsétterem
hálózat világszerte ismert, mindig kapható azonos minőségű terméke]
„x” dollár és „y” forint, akkor az így kalkulált vásárlóerő-paritás x/y.