ANYANYELVI

FEJLŐDÉS SZAKASZAI
 A nyelvelsajátítás
• a nyelvelsajátítás összetett folyamat,amit több tényező is befolyásol pl.
a biológiai adottságok, az észlelési struktúrák, az idegrendszeri érés, a szociális
beállítódások, a társas környezet, az interperszonális kapcsolatok stb.
• a nyelvi/kommunikációs kompetencia kibontakozása az anyanyelvi fejlődés része+
összefügg a szocializáció folyamatával
• bonyolult folyamat, amely során a gyermeknek el kell sajátítani: a fonológiai
elvárásokat (a hangok felismerését, artikulációját), a szemantikai elemeket (a
szavak jelentését és használatukat), a morfológiai összetevőket (a töveket és
toldalékokat), a szintaktikai sajátosságokat (mondatstruktúrákat), a pragmatikát
(a nyelv szociális interakcióban történő használatát)
• az anyanyelv elsajátítása folyamatos, fejlődési szakaszok vannak,amelyek univerzálisak, minden
gyermekre jellemzőek (helytől,nyelvtől függetlenül), de pl. azok kezdete, tartama egyénenként változó
lehet (Kenesei 2004)
• fontosabb szakaszok:
magzati kommunikáció
preverbális szakasz (csecsemőkor)
egyszavas kijelentések szakasza (10-18.hónap)
távirati beszéd és szótári robbanás (1,5-3 éves kor)
a nyelv kialakulása alap fokon (3-6 éves kor)
fokozatos gazdagodás és bonyolódás (7 éves kortól)
 Magzati kommunikáció
• pre - és perinatális pszichológia vizsgálatai: a magzat már számos területen
kompetens (fejlett idegrendszerrel,érzékszervekkel, mozgással, érzelmi élettel,
kongnícióval pl. tanulás, emlékezet, álom)
• anyaméh: a folyamatos ingerek és interakciók helyszíne. A fejlődő magzat reagál
az anya mentális állapotára, az anyai beszéd bizonyos prozódiai jellemzőire
(ritmus, rezgésszám, intenzitás, hangmagasság stb.). A csecsemő később ezek
alapján formálja hangadásait. A magzat érzelmeket is megél a beszéd intonációja
révén, felismeri édesanyja hangját
• a magzatnyelv elsősorban prozódiai élményekből fakad
• igazolt: az akusztikus ingerek, a magzattal folytatott kommunikáció pozitívan hat
az érzelmi fejlődésre
 Preverbális kommunikáció
• 6 hetes kortól: a gőgicsélés korszaka
• 3 hónaposan képes a baba aktív kapcsolatfelvételre, ránevet az édesanyjára, és
képes „társalogni„; örömöt okoz neki, amikor saját hangját hallja; ekkor
jelentkezik az elsődleges interszubjektivitás (ez lehetővé teszi, hogy
viselkedésüket egy másik személyhez igazítsák)
• 6. hónaptól kezdődik kb. a gagyogás: valódi szótagok jelennek meg kezdő
anyanyelvi karakterrel; képesek különbséget tenni a mondathatárok között
ritmikai és prozódiai jellegzetességek alapján (Herrmann-Fiebach, 2007)
• 9. hónaptól megfigyelhető a mutatás képessége. Eljut el a baba a másodlagos
interszubjektivitás szintjére, ami a nyelvelsajátítás alapvető feltétele. Ekkor anya
és gyermek figyelmének fókuszába egy harmadik tárgy, személy kerül (Tomasello,
1992, Cole, 2000).
 Preverbális szakasz
• 1 éves korig három területen válik nagy léptékűvé a nyelvi fejlődés: a hangadásban, a
beszédészlelésben és az interakcióban (Crystal 1998)
• az anyanyelv elsajátítását alapvetően meghatározza az anya-gyermek kapcsolat, amelyet
az apával, a testvérekkel stb. történő kommunikációs lehetőségek kiegészítenek
• a csecsemő és az anya közötti interakció egyik alapvető eleme az érintés, aztán a hangok,
mozdulatok….
• a kommunikációt a gyakorlás, a tapasztalat és tanulás fejleszti
• a csecsemők egységesen fejezik ki magukat, függetlenül attól, hogy környezetükben a
felnőttek milyen nyelven beszélnek
• a beszéd kialakulása előtti un. preverbális szakasz jelzőrendszere: sírás, hangadás,
mimika, tekintet, gesztusok stb. - kora csecsemőkortól megfigyelhetők
 Prevebális szakasz
• biológiai hangok: az újszülött hangadása az első hetekben – REFLEXES HANGADÁS-nak is
nevezik, mert tükrözi a gyermek fizikai és lelki állapotát
• A hangoknak még nincsenek nyelvspecifikus tulajdonságaik, két nagy csoportra
oszthatók: nem fiziológiás eredetű hangjelenségek (köhögés, tüsszentés, csuklás stb.) +
kifejező sírás
• kifejező sírás ált. a 2. héttől: pl. fájdalom, éhség, diszkomfortérzés, unalom stb. (Gósy
2005)
• az újszülött első heteiben még: éber és élénk fixálás - a csecsemő veleszületett figyelmi
preferenciája az emberi arc mintázatára, a szemkontaktusra, valamint az érzelmi
reakciókra
• 4-6. hét táján „társasági” vagy szociális mosoly. Lényeges elem: mosolyválasz (smiling
response) az anyai kommunikációt ösztönzi
• 5 hónapos kor körül: az első torokból képzett nevető hangok
 Preverbális szakasz
• gőgicsélés hangjai: a sírással párhuzamosan alakulnak
4-6. hét között kezdődik
az akusztikai visszacsatolás ösztönzi
figyelik a felnőtt szájmozgását, igyekeznek utánozni és
a hangokat
a gőgicsélésnek fontos a beszédfejlődésben, így gyakorolja
be a gyermek azokat a mozgásokat, melyek a későbbi
beszédhangok létrehozásához elengedhetetlenek
• a beszédből a gyermek először az intonációt tanulja meg (a hangutánzás és az ismétlés
meghatározó) – először a könnyebben ejthető hangokat formálja meg (Lengyel 1981)
• az intonáció utánzása, hangokra bontása univerzális, vagyis bármilyen anyanyelvű
gyereknél ugyanazok a hangok és intonációk figyelhetők meg, ezek az ún. alaphangok.
(Pléh 2006)
• a nyelvi megértés mindig megelőzi a produkciót, vagyis a gyermek többet ért,
mint amennyit nyelvileg ki tud mondani
• az anyák várják a visszajelzést gyermeküktől; a felnőttek beszéde jellegzetes
hangtani, alaktani, mondattani és jelentéstani vonásokkal bír (Lengyel 1981) pl. a
magasabb hangfekvés, nagyobb intonáció, hangsúlyozás, a szabályosabb és
lassabb ritmus, a dajkanyelv szókincse, az egyszerű mondatszerkesztés,
ismétlődések… Először főneveket sajátít el a gyermek. A felnőtt alkalmazkodik a
gyermek nyelvi fejlettségi szintjéhez.
• az anya valamilyen hangbeli vagy motoros (mozgásos) választ vár a gyermektől
beszédével; de lehet számára a válasz egy mosoly vagy fiziológiai megnyilvánulás
pl. ásítás, tüsszentés stb.. Ha a gyermektől nem kap választ, maga válaszol…
(Réger 2002,18-20)
• Gagyogás (babbling): 7-10 hónapos kor között, az első szavak
• A csecsemő a megformált hangokat ismételni kezdi, duplázza pl.mamamama,
bababababa stb. - kettőzött gagyogás. Később ebből alakul ki a kevert gagyogás, már
nem hasonló szótagokkal pl. tada, bede’ stb. Jellemző még: az ún. párbeszédszerű;
ilyenkor még beszéde konatív és fatikus funkciójú, mert felszólító jellegű vagy a
kommunikáció fenntartására irányul(Lengyel 1981)
• 1.év végére: dallam, ritmus a gyermeki beszédben + rájön, hogy szándékos jelzésekkel ,pl.
hangadás, rámutatás stb. által, képes hatni környezetére. Megjelennek az ún.protoszavak
- a gyermek bizonyos szótagokat mindig azonos dallammal ejt
• Echolália: környezete biz. szavait utánozza, anélkül, hogy jelentésüknek birtokában lenne.
Ez még szenzoros kommunikáció, de akaratlagos. A kifejezések még képezik a szókincs
részét, mert nem spontán használja ezeket. Az utánzással párhuzamosan a
beszédmegértés is kialakul, de először nem a szavak jelentését, hanem a szituációt érti
meg mimika, gesztus, hangerő stb. által.
 Egyszavas kijelentések szakasza (10-
18.hónap)
• első szókezdemények a 10. - 12. hónap táján jelennek meg, de a gőgicsélés még kb. 15
hónapos korig hallható,majd megszúnik
• holofrázisok: a gyermek első jelentéssel bíró hangsorai- formailag a felnőttnyelv
szavaihoz, funkcióiban pedig a felnőttnyelv mondataihoz köthető; kétféle módon
jöhetnek létre:
A gyermek utánoz egy szót
A környezet jelentést társít egy-egy hangsorhoz, és ezt a jelentést rögzíti a gyermek
• a legkorábbi nyelvi közlések főként kérő és felszólító dallamívvel kimondott szavak vagy
szókapcsolatok pl. ’Baba!’;’’Adide!’ - általában könnyen kiejthető szavak (személy, tárgy,
cselekvés, irány kifejezése) + izolált szavak ált.ragok nélkül túl általánosított
jelentéstársítással pl. a kisgyerek minden idősebb nénit mamának nevez….
 Egyszavas kijelentések szakasza (10-
18.hónap)
• a kisgyermek először csak a hallott hangsor egy részét ismétli meg,és többnyire
pl. a szavak elejét bu/busz. Később a szótagszámot is megfelelő lesz pl. bálna-
málna
• kettős tárolás: ennek köszönhetően a gyermek minden szemantikai egységet két
formának tekint,és tárolja a saját szavait, ill. a felnőtt helyes formáit. Majd a nyelvi
fejlődés folyamatában a gyermeknyelvi változatok kiszorulnak (Lengyel 1981)
• 1. év vége: a gyermekek olyan szótagsorozatokat gyártanak, melyek intonációja
az anyanyelv mondatait idézik, de jelentésük nincs, vagy csak néhány ismert szót
foglalnak magukba. Ez a halandzsázás, az ún. expresszív zsargon. Ebben az
időszakban a beszéd önmagában nem érhető, csak a helyzet ismeretében – ez a
jelenség a szituatív beszéd (Gósy 2000)
Telegrafikus/távirati beszéd időszaka (1,5-
3)
• 1,5-2 év: erőteljesen gazdagodni és bonyolódni kezd a gyerekek nyelvhasználata - a
szótári robbanás időszaka ez, ill. ugrásszerűen nő a szókincs (5 éves korig a naponta
átlagosan mintegy 10 új szó)
• a főnevek nagyobb arányban fordulnak elő a gyermeki beszédben, de megnő az igék és
más szófajok száma is
• az aktívan használt szavak kombinálása jellemző - a gyermek a szómondatoktól az ún.
telegrafikus beszéd korszakába lép, amely majd a mondatszerű közlésekhez vezet
• a gyermek szavakat rak egymás mellé, de nem használ toldalékokat - beszéde ettől a
táviratok nyelvhasználatát idézi
• a telegrafikus beszéd nyelvtanilag sokszor helytelen, ugyanakkor ez az első fontos lépés a
nyelv mint szimbólumrendszer elsajátításához
• az ún. flexiós beszéd: megjelennek a különböző nyelvtani elemek pl. névelők,
igekötők stb.,és a gyermek egyre bonyolultabb szerkezetű, jelentésű mondatokat
(közléseket) képes megérteni, illetve megformálni. A toldalékok elsajátításának
sorrendjében a következő elvek érvényesülnek (Gósy 2005):
a kognitív elsőbbség elve (pl. a feltételes mód jelét akkor tudja elsajátítani a
gyerek, ha előbb megérti a feltétel fogalmát),
a kognitív bonyolultság elve (az összetettebb elemek később kapnak szerepet
a beszédben),
az egyértelműség elve (először az egyalakú és egyértelmű szemantikai,
szintaktikai funkciójuk toldalékok jelennek meg)
a gyakoriság elve (a gyakrabban hallott formák hamarabb rögzülnek).
• 2 éves korkörül: a termékeny hibák korszaka
• a magyar gyerekek beszédében először a tárgyra, a helyviszonyok kifejezésére és
a birtoklásra vonatkozó utalások jelennek meg először pl. a -t tárgyrag; a –ba, – be
helyhatározói rag; az -é birtokjel, az –m személyjel, a –k többesjel és a –nak, –nek
részeshatározó rag (Lengyel, 1981)
• a gyerek sokszor nem a környezetében hallott szóalakokat utánozza, hanem
maga próbál nyelvtanilag helyes formákat létrehozni
• a globális megértés helyébe lép a kulcsszó stratégia - a gyermek egy vagy több
szót megért, és ezek alapján találja ki a közlés másik részét
 3 és 6 év között
• folyamatos minőségi és mennyiségi fejlődés a nyelv valamennyi szintjén
(fonetikai/fonológiai, morfológiai,szintaktikai és pragmatikai)
• sokat beszélnek és szívesen a gyerekek; szókincsük továbbgazdagodik;verbális
mámor időszaka (igék túlsúlya)
• a szójelentések tekintetében egyre inkább a társadalmilag érvényes jelentés válik
dominánssá (nem az egyedre vonatkozó,ún idioszinkretikus)
• a konkrét jelentés mellett már megfigyelhető az átvitt jelentés elsajátítása is; a
kommunikációt az igék használatának túlsúlya jellemzi (Gósy 2005)
• A távirati beszéd a 3.év végére ált. eltűnik, a toldalékrendszerek kiépülnek, viszont
az időviszonyok (múlt, jelen, jövő) felismerése, kifejezése még problematikus (a
három-hét éves gyermek időészlelésének alacsony még a fejlettségi szintje)
• 3év körül: első összetett mondatok, feltűnnek az és, hogy, mert kötőszók
• Ami a beszédmegértést illeti: a gyermek számára „mankó” még a vizuális
információ, így a kommunikáló felnőtt szájmozgása, hangképzése, mimikája +
jelentős szerepe van a logikának, a gyermek beszédfeldolgozási gyakorlatának, az
érzelmeknek, valamint az általános fizikai és pszichés állapotnak(Gósy 2005)
• ún. egocentrikus beszéd: a gyermekek hosszú monológokat, kommentárokat
használnak tevékenykedés közben pl. ’Ez most nem jó. De. Ez meg ide való.’ Az
egocentrikus beszéd átmenet a kommunikáció és a gondolkodás között:
pszichikailag belső beszéd, míg fiziológiailag külső beszéd (Vigotszkij 2000); az
óvodáskor végére ez megszűnik, belső beszéddé változik
• a kommunikáció nagy része már verbálisan történik, így a kommunikáció
fejlődését a pragmatikai képesség változásában követhetjük nyomon. Megjelenik
a kontextusos beszéd, melyben már minden információ magából a szövegből
adódik. A gyermek olyan elbeszéléseket alkot, melyek a kívülálló hallgató számára
is– pusztán a szövegösszefüggésből–megérthetőek
• a gyermek sok társalgási fordulatot ismer, és ezeket egyre biztosabban használja;
ismeri a fontosabb köszönési, udvariassági szabályokat, képes párbeszédek
lebonyolítására, de a stílusminősítésekkel (kinek mikor mit illik mondani) még
nincs teljesen tisztában.(Lengyel, 1996)
• az óvodás korú gyermek nyelvhasználatában a referenciális (közlő, tájékoztató) és
konatív (felhívó, felszólító) és emotív (érzelemnyilvánító) funkciók teret kapnak; a
fatikus funkciók, melyek kommunikáció létrehozására és fenntartására irányulnak
pl. köszönések, megszólítások stb. nehézkesebben működnek; a poétikai funkció
csak az irodalmi alkotások pl. mondókák, versek, mesék stb. során van jelen; míg a
metanyelvi funkció szinte teljesen hiányzik, csak iskoláskorban jelenik meg
(Herbszt 2010)
 Összegzés
• A csecsemő eleinte elemzi a hallott beszéd alapegységeit, ezáltal képes a
magasabb rendű egységek elsajátítására
• a hallási, vizuális és motoros információk együttesen vesznek részt a beszéd
működtetésének kialakulásában
• a nyelvelsajátítás alapesetben nem instruált, hanem a mindennapi élethez
kapcsolódó helyzeteken keresztül zajlik, kommunikációs szituációkban való
részvétel nyomán
• ideális esetben egy óvodáskorú kisgyermek az intézménybe érkezése előtt már
képes kommunikálni; ha a kisgyermek csak az óvodában találkozik adott nyelvi
beszélőkkel, az általános készségfejlesztés mellett valószínűleg nyelvi fejlesztésre
is szükség lesz
• Gósy M. (2005): Pszicholinvisztika. Budapest, Osiris Kiadó
• Herbszt M.: Anyanyelv-elsajátítás, gyermeknyelv. A gyermeknyelv kutatásának
elméleti kérdései. In. Dombi A. - Soós. K.(szerk.): Fejezetek a kisgyermeknevelés
köréből. Gyula, APC Stúdió, 143-158.
• Kenesi I. szerk.(2004.) A nyelv és a nyelvek. Budapest, Akadémiai Kiadó, 190-209.
• Lengyel Zs. (1981): A gyermeknyelv. Budapest, Gondolat Kiadó,
• Lengyel Zs. (1996): Nyelvelsajátítási és nyelvtanulási formák. Veszprém,
Veszprémi Egyetemi Kiadó
• Pléh Cs. (2006): A gyermeknyelv. In. Kiefer Ferenc (szerk.): Magyar nyelv.
Budapest, Akadémiai Kiadó
• Vigotszkij, Sz. L.(2000): Gondolkodás és beszéd. Budapest, Trezor Kiadó
 Nyelvelsajátítási elméletek
• Szépe (2001) szerint: az anyanyelv a nyelv, amelyet elsőként birtokol a gyermek.
• Az a nyelv, amellyel a beszélő azonosul, és amellyel a beszélőt anyanyelvi
beszélőként azonosítják, a legjobban ismert és a legtöbbet használt nyelv
(Skutnabb-Kangas, 1984).
• Lőrincz (2007): az a nyelv, amelyet amagzat már az édesanya méhében hall, majd
az édesanyjától tanul; ezen a nyelven kommunikál - tanul, fejezi ki magát - a
legtökéletesebben
• erre épül a kommunikáció, az idegen nyelvek tanulása is
• minden embernek van anyanyelve, az anyanyelv kommunikációs eszköz, ill.
sajátos szemlélet, logika is (Szegedy, 1980)
 Nyelvelsajátítási elméletek
• A pszicholingvisztika szerint: az anyanyelv „gyermekkorban elsajátított
kommunikációs eszköz, amely a nyelv hangzó változatának, a beszédnek a
produkcióját és feldolgozását, vagyis mások hangos közlésének észlelését és
megértését jelenti" (Gósy, 1999:241)
• a nyelv tanulásának lehetősége velünk született sajátosság, ugyanakkor a nyelvi
képességet (egy véges szókincsból új mondatokat tudunk alkotni) tanuljuk, az
pedig, hogy melyik nyelvet sajátítjuk el, a nyelvi környezettől függ
• Bruner (1980) véleménye: anya és gyermek ugyanolyan fontos a nyelvelsajátítás
folyamatában. A gyermek nyelvelsajátítása problémamegoldó folyamat anya és
gyermek részéről - az anya reagál gyermeke nyelvi „kísérletezdetéseire”
• a gyermek utánzásai nem pontosak, a szülői beszédet adják vissza leegyszerűsítve
• a gyermek utánzási tevékenysége az életkor növekedésével csökken; azért
utánozza a szülői beszédaktusokat, hogy a megtanultakat gyakorolja. Pléh
(2006:775) azt mondja: elsősorban szótanulás céljából imitálnak a gyerekek, illetve
az új értelmetlen szavaknak igyekeznek egyértelmű jelentést adni, vagyis az
utánzás által társas szerepeket gyakorol a gyermek
• a szülő is utánoz, kiegészíti a gyermeke által elmondottakat (Kühne, 2003, Pléh,
2006). A dajkanyelv által a hangcsoportokat gügyögő kisgyermek visszatérő
hangsorozataihoz a felnőttek bizonyos fogalmakat kapcsolnak. (pl.: bibis)
Szavainak egyik sajátossága a szótagismétlés, (reduplikáció). De eltúlzott
használata negatív irányba viheti a gyermek nyelvelsajátítását. A dajkanyelv
jellemzői: egyszerű mondatok és szavak, tiszta hangsúlyozás, magas hangfekvés,
kérdő jellegű intonáció a mondatvégeken
 Nyelvelsajátítási elméletek
• Chomsky (1988):
a nativista (innáta) elmélet - a gyermek nem tabula rasa, ismereteit nem
csak tapasztalati úton szerzi; az csak kibontakoztatja őket
genetikailag kódolt nyelvi képesség, univerzális alapok
a nyelvelsajátítási eszköz, a LAD (Language Acquisition Device) által történik
az anyanyelv birtokba vétele; a LAD felismeri azokat az univerzális
szabályokat ismerje fel, amelyek mindegyik nyelv alapját képezik
• tanuláselméletek:
nincs nyelvspecifikus agyi modul, a tapasztalat leszűrése után lesz képes a
gyermek általánosításokra
• tanuláselméletek:
fontos az utánzás - Bandura (1986) szerint a gyermek az utánzás során az adott
kijelentés általános alapelveit elvonatkoztatja, először absztrahál, azután általánosít
• interakcionalista elméletek:
az öröklés és a környezet szerepet hangsúlyozzák a gyermeki nyelvelsajátítás
folyamatában
Bruner (1990) úgy véli a kulturálisan meghatározott események keretében a gyermek
elsajátítja a nyelvet (pl.: kukucskálós játékok, séta), egy nyelvelsajátítást elősegítő
rendszert alkotnak LASS (Language Acquisition Support System), amely kiegészíti a
LAD-ot (pl. etetés, fürdetés), és ezek az állandóan ismétlődő események lehetőséget
adnak arra, hogy a gyermek az anyanyelvét elsajátítsa
 Kritikus periódus
• Lenneberg (1967) vette át a a kifejezést az embriológia és az etológia
szakterületéről, majd alkalmazta a nyelvelsajátítás folyamatára - a nyelv
elsajátítása könnyű 4 éves kor előtt, illetve a pubertás kor előtt könnyű egy új
(második) nyelvet elsajátítani.
• a kritikus periódus létezését az úgy nevezett vad vagy farkasgyerekekről szóló
történetekkel támasztották alá
• 1767 Magyarországi Tomko németül és szlovákul is megtanult
• 1799 Victor, az aveyroni vad fiú nem tanult meg beszélni, csak néhány szót írni és olvasni
• XIX. század Kamala, Mindpur néhány szót és jelet tanult meg.
• 1828 Kaspar Hauser, Nürnberg: jól megtanult beszélni
 Kritikus periódus
• olyan életszakaszok, amelyek során a bekövetkező sajátos tapasztalatok pozitív vagy
negatív hatást fejtenek ki (Oerter-Montada, 1987:38).
• Lenneberg (1972) (idézi Kühne, 2003) szerint a gyermek nyelvelsajátító képessége
érésének a következménye
• a neurológia nem a kritikus periódus kifejezést használja, hanem az időablakot (Kühne,
2003)
• John L. Locke (1993): a kritikus periódus kifejezés helyett az ún. szenzitív periódus
kifejezést kellene használni, utalva arra, hogy ez az időszak a legoptimálisabb a 'nyelvi-
behangolás' ('tuning') szempontjából. Az agy ekkor a legalkalmasabb a grammatikai
szerkezetek elsajátítására, de ezt követően sem veszíti el teljesen alkalmazkodó
képességét. A szenzitív perióduson túl a nyelvi fejlődés sokkal lassabb, nehézkesebb, az
eredmény tökéletlenebb lesz, de nem lehetetlen