Dísznövények

Dísznövények
A dísznövények olyan növények, amelyeket díszítő hatásuk miatt, vagy az
ember környezetének kedvező alakítása (talajtakarás, por-, hang- és
szélvédelem, páratartalom növelése) céljából tartunk. A dísznövények tehát
fontosak esztétikai, pszichológiai, biológiai és klimatikus szempontból is. A
dísznövények felhasználhatók a belső terek díszítésében és a szabadban lévő
felületeken egyaránt.

A dísznövénytermesztés a kertészeti termesztés egyik ága, foglalkozik a

dísznövények szaporításával és nevelésével. Jelentősége kiemelkedő, mert
a mezőgazdaság legintenzívebb ágát képezi, egységnyi területen a
legnagyobb értéket képes produkálni. A hazai dísznövénytermesztés 2400 ha
szabadföldi és 320 ha fedett területen gazdálkodik. Az ágazat kb. 8–10 000
családnak nyújt teljes megélhetést.

A dísznövénytermesztés sajátossága, hogy az értékesítés ciklikus. A

ciklikusság a szabadföldi termékeknél biológiai és felhasználási
sajátosságokból adódik, a vágott és cserepes virágoknál pedig a lakosság
virágvásárlási szokásaiból, ami a fontosabb névnapokon és ünnepeken
ugrásszerűen megemelkedik.
 A dísznövények növényvédelme
A termesztés során megbomló ökológiai egyensúly egyik fő következménye, hogy a növényeinket
megbetegítő szervezetek jelennek meg, amelyek szaporodása felgyorsul. A növényvédelem az
egyik legösszetettebb és legfontosabb agrotechnikai munka, a megbetegedések ugyanis
kedvezőtlen hatással vannak a minőségre (díszítőérték).
A növényvédelem mindig tervszerű és speciális szakképzést igénylő feladat, melyben fő hangsúlyt
a megelőzés (prevenció) és a gyógyítás (kúra) kell hogy jelentse. A növényvédelmi munkák minden
esetben alkalmazkodjanak, és szervesen illeszkedjenek a fenntartási tevékenység folyamatába.
A kertekben, parkokban törekedjünk a biológiai egyensúly fenntartására, a hasznos szervezetek
elterjesztésére (pl. énekesmadarak).

Általános növényvédelmi módszerek

Közvetett védekezési mód:

• Mechanikai eljárások: a beteg növények eltávolítását (szelekcióból), a fertőzött növényi részek
eltávolítását, valamint a kártevők összegyűjtését (csapdázását) jelenti.
• Agrártechnikai eljárás: a növényi maradványok eltávolítását (beszántás, égetés), a
termesztéstechnológia helyes megválasztását, valamint a vektorok irányítását jelenti.
 A dísznövények növényvédelme

Közvetlen védekezési mód:

• Fizikai: hőkezelés (szaporítóanyag, talaj).

• Kémiai: valamilyen vegyszer hatóanyagát alkalmazzuk, mely lehet totális vagy szelektív.
Felhasználási lehetőségeit és módját szigorú egészségügyi előírások szabályozzák.
Módszerei: szaporítóanyag vegyszeres fertőtlenítése (csávázás, áztatás), talajbeöntözése,
granulátum kiszórása, permetezés, porozás, füstölés, és ködösítés.

• Biológiai: környezetkímélő eljárás, a kártevők és kórokozók természetes ellenségeinek

elszaporítását (pl. fürkészdarazsak, ragadozó atkák, kártevő-parazita baktériumok, gombák),
növénynemesítést (új, toleráns, vagy rezisztens fajták előállítása), az egészséges szaporítóanyag
előállítását (pl. meriklón), valamint a környezeti tényezők befolyásolását (melysorán a kártevőknek,
kórokozóknak kedvezőtlen, a termesztett növénynek kedvező környezetet teremtünk) jelenti.
 Dísznövénytermesztés
Szabadföldi dísznövénytermesztés
–díszfaiskolai termesztés,
–rózsatőtermesztés,
–évelő dísznövények előállítása,
–virághagyma-termesztés,
–virágmagtermesztés,
–szabadföldi vágott virágok termesztése,
–szárazvirág-termesztés,
–szabadföldi virágpalánta-nevelés.

Növényházi dísznövénytermesztés
–vágott virág- és vágott zöld termesztése,
–cserepes dísznövények előállítása,
–virágpalánta nevelése,
–díszfaiskolai szaporítóanyagok előállítása.
 Szabadföldi dísznövénytermesztés
Egynyári dísznövények

Egynyáriak azok a dísznövények, amelyek egy éven belül csíráznak, növekszenek, virágzanak
és a tenyészidőszak végén elpusztulnak. Az egynyári dísznövények fogalma gyakorlati és nem
botanikai kategória. A botanikai értelemben vett egyéves dísznövények mellett azokat is magában
foglalja, amelyek fagyérzékenységük miatt hazánkban egynyáriként használhatók.
Magról vethető egynyári dísznövények. Az egynyári dísznövények zömét, mintegy 90%-át
magról szaporítjuk. Az 1970-es évek végéig a standard fajtákat termesztették. A standard fajták
gyakorlatilag homozigótának tekinthetők, és a szelektált anyamagból több évig után termeszthető,
jó fajtaazonosságú kiültetési anyagot képeznek. A 80-as évektől fokozatosan bővült azoknak a
fajoknak a száma, amelyekből heterózisfajtákat állítottak elő. A heterózisfajták az első
nemzedékben (F1) feltétlenül fajtaazonosak, a virágok száma, nagysága, a növény mérete,
bokrosodása, folyamatos virágzása felülmúlja a hagyományos, standard fajtákét. A második
nemzedékben azonban erősen hasadnak..

Fontosabb fajok: kerti begónia (Begoniaceae), tarajos celózia (Celosia argentea var. cristata),
tollas celózia (Celosia argentea var. plumosa), törpe nebáncsvirág (Impatiens walleriana), kerti
petúnia paprikavirág (Salvia splendens), nagyvirágú bársonyvirág (Tagetes erecta), kisvirágú
bársonyvirág (Tagetes patula), kerti verbéna
Vegetatív úton szaporított egynyári dísznövények. Ivartalanul, hajtás-dugványozással azokat az
egynyári dísznövényeket szaporítjuk, amelyek nem érlelnek csírázóképes magot, vagy magról
vetve nem adnak fajtaazonos utódokat. Az ivartalan szaporításhoz anyanövényeket kell fenntartani,
átteleltetni, ami többletköltséget jelent a magvetéssel szemben.
 Egynyári dísznövények igényei
Hőigényük alapján megkülönböztetünk: alacsony és magas hőigényű fajokat.
Az alacsony hőigényüket tél végén vagy kora tavasszal (esetleg ősszel) vethetjük, palántáikat (kellő
edzés után) korán, már áprilisban kiültethetjük.

Fényigényük szerint megkülönböztetünk: fényigényes (a többség ebbe a csoportba tartozik),

árnyéktűrő és árnyékkedvelő növényeket.

Vízigényük alapján csoportosíthatunk vízigényes, közepes vízigényű és az alacsony

vízigényűeket.

Tápanyag igényük szerint csoportosíthatók: tápanyagigényes, közepes és alacsony

tápanyagigényűekre.
 Szabadföldi dísznövénytermesztés
Kétnyári dísznövények
Két nyáriaknak azokat a dísznövényeket nevezzük, amelyeket nyáron szaporítunk, az ősz
folyamán vagy kora tavasszal palántázunk ki végleges helyükre, és elnyílásuk után távolítunk el.
Rövid tenyészidejű kétnyáriak. Virágképzésükhöz nem igényelnek feltétlenül hideghatást, néhány
hétig tartó rövid nappal után kivirágoztathatók. (százszorszép – Bellis perennis var. hortensis,
nefelejcs – Myosotis sylvatica, árvácska – ).
Hosszú tenyészidejű kétnyáriak. Feltétlenül szükségük van nyugalmi időszakra. A nyári vetés
után bokrosodási, fiatalkori fejlődési szakasz, majd az őszi, téli hónapokban vernalizációs szakasz
következik (minimális ideje 6 hét 6 °C-on), tavasszal a virág differenciálódása, fejlődése és tavasz
végén, nyár elején a virágzási szakasz következik (sárgaviola – Erysimum cheiri, török szegfű –
Dianthus barbatus, gyűszűvirág – Digitalis purpurea).
 Évelők
Évelőknek nevezzük azokat a lágyszárú növényeket, amelyeknek föld feletti részeik a virágzás
és termésérés után elhalnak (kivéve az örökzöldeket és levélrózsás típusúakat), de föld alatti
részeik áttelelnek és minden évben újra kihajtanak. Életformájukat tekintve három csoportba
oszthatók.
Chamaephyta növények. Áttelelő szerveik vagy rügyeik kevéssel a talaj felett (10–30 cm)
helyezkednek el. Száruk lehet fásodó (törpecserjék, kúszócserjék), áttelelő, kúszó hajtású
(kakukkfű – Thymus), valamint pozsgás és levélrózsás növények (varjúháj – Sedum, kőtörőfű–
Saxifraga).
Hemikryptophyta növények. Áttelelő szerveik a talaj felszínén tőrózsában, tősarjakon, vagy
közvetlen a talaj felszíne alatt, földbeli hajtásokon vannak. A mérsékelt égövben tulajdonképpen
ezek a valódi évelő növények.
 Évelők
Kryptophyta növények. Áttelelő szerveik mélyebben vannak a talajban.
–geofitonok: hagymás, gumós, hagymagumós és gyöktörzses növények,
–hidatofitonok: vízi növények,
–helofitonok: mocsári növények.

Az évelő növények rendszertanilag az edényes virágtalanok (csipkepáfrányok, páfrányok,

harasztok) közé, továbbá a virágos növények egy- és kétszikű osztályaiba tartoznak. A
legkülönbözőbb természeti viszonyok között élő, rendkívül szín- és formagazdag csoport.
Magvetéssel, tőosztással és dugványozással szaporíthatók.

Az évelő dísznövények termeszthetők vágott virág céljára is (májusi gyöngyvirág– Convallaria

majalis; kerti margaréta – Leucanthemum margaritae; illatos bazsarózsa– Paeonia lactiflora). A
vágott virágok közé tartoznak a szárazvirágok (tatár sóvirág– Goniolimon tataricum; boglyas
fátyolvirág– Gypsophila paniculata) és a hagymás-gumós dísznövények egy része is (tulipán –
Tulipa, lilom – Lilium, nárcisz – Narcissus, kardvirág – Gladiolus).
 Díszfák és díszcserjék
Díszfának, díszcserjének azokat a fás szárú növényeket nevezzük, amelyeket díszítőértékük,
számunkra kedvező tulajdonságaik, vagy előnyös hatásuk miatt ültetünk, s gazdasági
hasznosságuk nem, vagy csak másodlagosan jön számításba. A díszcserjék törzset nem nevelő,
tőben elágazó, fás szárú növények.
Rendszertanilag két nagy csoportra oszthatók: nyitvatermők (fenyők: tű- és pikkelylevelűek) és
zárvatermők (fák, cserjék: lomblevelűek). A díszfák és díszcserjék lehetnek örökzöldek és
lombhullatók.

Mindkét csoportnak nagy szerepe van a kertkultúrában, hiszen a cserjék élettartama több
évtized, míg a fáké egy évszázadnál is hosszabb lehet, tehát hosszú időre meghatározzák a kert,
park, utca vagy táj arculatát. Ezért kiválasztásuk szakértelmet igényel, ahol figyelembe kell venni az
adott terület éghajlati és talajadottságait, a növény tulajdonságait és igényeit, valamint az elérendő
célt.
A díszfák, díszcserjék felhasználásakor figyelembe kell venni az ökológiai igényüket és a várostűrő
képességüket. Várostűrő képességen azt értjük, hogy a növények hogyan viselik el a sajátságos
városi klímát és a levegő szennyezettségét. Kiemelkedően jó tűrőképességű a nyugati ostorfa
(Celtis occidentalis), a japánakác (Sophora japonica) és a csörgőfa (Koelreuteria paniculata);
érzékeny a korai juharfa (Acer platanoides) és vadgesztenyefa (Aesculus hippocastanum).
 Díszfák és díszcserjék
A díszfák és díszcserjék sokrétűen felhasználhatók.
Keskeny utcákba, vezetékek alá a kis koronájú gömbjuhar (Acer platanoides ‘Globosum’),
gömbkőris (Fraxinus ornus ‘Mecsek’) ültethető. Széles utcák fásítására a nagy koronájú nyugati
ostorfa (Celtis occidentalis), a japánakác (Sophora japonica) alkalmas.
A díszcserjék, mint fontos térhatároló elemek felhasználhatók szoliterként (önálló vagy
magányos cserje) (pl. aranyfa – Forsythia suspensa), talajtakaró növényként (borbolya – Berberis
vulgaris, madárbirs – Cotoneaster horizontalis, fagyal– Ligustrum ovalifolium, tűztövis – Pyracantha
coccinea), elő- és oldalkertek kiültetési anyagaként (madárbirs- Cotoneaster horizontalis, rózsa),
díszítősövényként (fagyal – Ligustrum ovalifolium, mezei juhar – Acer campestre) és
kúszócserjeként (borostyán – Hedera helix, vadszőlő – Pathenocissus quinquefolia).
 Növényházi dísznövények
Növényházi vágott virágok
Magyarországon a következő fajok a legnépszerűbbek: szegfű, gerbera, rózsa, hagymás
virágok, krizantém.
A szegfű Magyarországon az első, Nyugat-Európában a 3–4. helyen áll a népszerűségi
listán, a világ vágottvirág-termesztésében a 2–3. helyet foglalja el. Népszerűségének oka a jó
szállíthatóság, tárolhatóság és a vázatartósság, valamint a mérsékelt hőmérsékleti igény. A fajták
színe és formaválasztéka óriási, és a szegfű gyakorlatilag az év minden szakában virágoztatható.
A gerbera a második legfontosabb vágott virágunk, jelentősége az utóbbi 10 évben nőtt meg,
miután nálunk is kialakult egy biztonságos termesztéstechnológia. Hozzájárult ehhez az új, nagy
teljesítőképességű és télen is jól virágzó fajták megjelenése.
A rózsa Nyugat-Európában az első-második helyen van a népszerűségi listán. Kereslete várhatóan
nálunk is emelkedni fog, elsősorban a szegfű rovására.
A krizantém hazánkban még mindig halottak napi virágnak számít, a fő értékesítési szezon ennek
megfelelően halottak napján, ill. e körül van, a vágott krizantém mintegy 70%-a, a cserepes áru 65–
70%-a október végére, november elejére kerül piacra.
A vágott virágok választékát tovább bővíti az inkaliliom, a kála, a flamingóvirág, a papagájvirág és
az orchideák gazdag választéka. A vágott zöldek jelentősége a vágottvirág-termesztéssel együtt
növekszik (fátyolaszparágusz – Asparagus setaceus, bőrpáfrány – Rumohra adiantiformis,
eukaliptuszok – Eucalyptus sp.).
 Levelükkel díszítő növényházi dísznövények
Ehhez a csoporthoz soroljuk azokat a dísznövényeket, amelyeknek virága vagy virágzata
díszítőérték szempontjából jelentéktelen, lombozatuk formájával és színével díszítenek.
Tartós és egyenletes beltéri dekorációra alkalmasak. Termesztésük és értékesítésük egész évben
folyamatos.
A levéldísznövények szaporíthatók magvetéssel (pl. pálmafélék), fejdugványozással ,
hajtásdugványokkal , oldalhajtások leválasztásával, levéldugványozással, sarjhajtásokról ,
ostorindákról fejlődő sarjakról.
A vegetatív szaporításhoz anyanövény-állományt kell fenntartani. A levéldísznövények közül egyre
többet szaporítanak mikro szaporítással. A mikro szaporítás nagy előnye, hogy anyanövény-
állomány nélkül, fertőzésmentesen, rövid idő alatt tudunk nagy mennyiségű szaporítóanyagot
előállítani.
A dísznövények hőigényük alapján melegigényes (18–22 °C), mérsékelten melegigényes (12–
16 °C) és hidegtűrő (12 °C alatt) csoportokra oszthatók.
–Melegigényes cserepes levéldísznövények a Ficus, Dracaena, Sansevieria, Dieffenbachia,
Codiaeum, Philodendron stb.
–Mérsékelten melegigényes cserepes levéldísznövényeka pálmák, Araocaria, Fatsia,
Nephrolepsis, Hedera, Yucca.
–Hidegtűrő cserepes levél dísznövényekközé tartozik a babér (Laurus nobilis) és a mirtusz
(Myrtus communis).
A belső terek kedvelt növényei a kaktuszok (Astrophytum, Mammillaria) és a pozsgás növények.
 Virágukkal díszítő növényházi dísznövények
Termesztésükre jellemző, hogy jól időzíthetők, a készárutermelésen kívül jelentős a
szaporítóanyag-termesztés és a félkészáru-forgalom. Látványos, de időszakos díszt adnak.
Nyílásuk a lakásban ritkán tart tovább 1 hónapnál, többnyire inkább néhány hétre korlátozódik, bár
után virágoztatásuk elvileg megoldható. Felhasználásuk szezonális jellegű.
A ciklámen (Cyclamen persicum) az őszi és a téli időszakban, a hortenzia (Hidrangea
macrophylla) húsvétkor és anyák napján, a primulák (Primula sp.), a papucsvirág és a cinerária
(Pericallis cruenta) a kora tavaszi időszakban, a muskátli (Pelargonium sp.) április és június
hónapok között kerül kereskedelmi forgalomba.

A fontosabb értékesítési időpontokra jól időzíthetők a rövidnappalos cserepes dísznövények

(korallvirág – Kalanchoë sp., Begonia elatior, mikulásvirág – Euphorbia pulcherrima) és a
broméliák. A kedvelt afrikai ibolyát (Saintpaulia ionantha) egész évben folyamatosan értékesítik.
Magvetéssel szaporítjuk a cikláment, a primulákat, a papucsvirágot, a cineráriát, a gloxíniát, a
broméliákat; hajtásdugványozással a hortenziát, a muskátlit, a korallvirágot, a mikulásvirágot;
levéldugványozással az afrikai ibolyát, a rövidnappalos cserepes begóniát és sarjleválasztással a
broméliák egyes taxonjait.
A növekvő energiaköltségek miatt előtérbe került a kis hőigényű, rövidebb tenyészidejű virágzó
cserepes dísznövények termesztése.
Kerti virágok a falusi vendéglátásban
 Kerti virágok a falusi vendéglátásban
„Magyarországon a turizmus az egyik olyan iparág, amelyre igaz az, hogy a világpiacon
jelentős és egyre növekvő kereslet van a termékei iránt, az országnak pedig jók az
adottságai a kereslet kielégítésére.”

Napjainkban a tiszta környezet, a természeti és a kulturális értékek élvezhetősége

az egyik legfontosabb szempont a turisták számára. Nemzetközi példák bizonyítják,
hogy az ökoturisztikai szolgáltatások többsége jövedelmező, és a tömegturizmushoz
képest nagyobb fajlagos bevételt jelent a fenntartók, üzemeltetők számára.

A vendéglátás jelentős része, a kapcsolt szolgáltatásokkal együtt a szálláshelyekhez

kötődik, így a legtöbbet ezen a területen lehet tenni az ökoturizmus térhódításáért.
Az Európai Uniós csatlakozás után pedig automatikusan életbe lépett az uniós ökocímke
(az úgynevezett EU - flower vagy EU - virág), amely szintén megszerezhető
idegenforgalmi szálláshelyek számára is.
 Kerti virágok a falusi vendéglátásban
Az EU - virág az Unió régebbi tagállamaiban valóban jól ismert, és a minőségi
garanciákon túl piaci értéke is van azok számára, akik megszerzik. Ezek a
védjegyek egyelőre itthon nem terjedtek el.
A nemzetközi színtéren nehéz eligazodni a rengeteg ökocímke között,
emellett a legtöbbnek korlátozott az ismertsége. A problémára válaszul
született 2004-ben, Európa legnagyobb zöld- és ökoturizmussal foglalkozó
kiállítása a „Reisepavillon” alkalmával a „VISIT” kezdeményezés, amely közös
védjegyet alkotott a különféle ökocímkéknek.
A csatlakozáshoz a pályázó védjegynek teljesíteni
kell a szervezet feltételeit.
 Kerti virágok a falusi vendéglátásban
Magyarországon 1993 őszén hozott határozatot a Kormány a környezetbarát
termékeket megkülönböztető tanúsító rendszer létrehozásáról.
Hazánk uniós csatlakozásával közvetlenül hatályba lépett az EU öko - címke rendelete
és bevezetésre került az Unió öko - címke termékminősítő rendszere. Az uniós
alapelvek átvétele jogharmonizációs kötelezettséggel járt a nemzeti környezetbarát
minősítő rendszerrel való koordináció és kooperáció megteremtésére.
 Szálláshelyek minősítése
Környezet
a. Alapfeltétel:
A szolgáltató a régió országos vagy helyi védettségű természetvédelmi terület vagy
természeti érték közelében fekszik.
b. Szükséges:
1. Az épületek, kerti építmények tájba illőek, harmóniát sugározva olvadnak be az őket
körülvevő táji és épített környezetbe. Anyagukat és építészeti-gépészeti megoldásaikat,
passzív és aktív energiatakarékossági megoldásokat alkalmaz.
2. A vendégfogadó környezet rendezett, virágos. A szolgáltató kimutatható módon
törekszik a természetes növényzet biodiverzitásának és tájfajták megőrzésére, azok
hiánya esetén telepítésére, illetve a már meglévő egzóták szakszerű ápolására,
törekszik a közvetlen környezetében, kertjében lévő természeti értékek szakszerű
bemutatására.
3. A kerti bútorok harmonikusan illeszkednek az épület stílusához, a szolgáltató által
megfogalmazott ökobarát elvekhez, anyagukban, formavilágukban magukon hordozzák
ízléses módon a hely szellemiségét, a környező táj kisugárzásával, a helyi
hagyományokkal szinkronban vannak.
 Szálláshelyek minősítése
4. A kertápolás ökobarát megoldásokkal, lehetőleg vegyszerek használata nélkül
történik.
5. A szolgáltató a vendégfogadásra szánt területen és annak közvetlen környezetében
törekszik a károsanyag-kibocsátásból származó anyagok környezetbe való
kikerülésének megakadályozására, illetve a kikerült szennyeződés környezetbarát
módon való felszámolására.
6. A szolgáltató és környezetében végzett beavatkozások során, a szolgáltató törekszik
a természetes élőhely, sokféleség megőrzésére, a védett értékek megóvására.
7. A szolgáltató törekszik a háttérzaj minimalizálására.
8. Komposztálást végez vagy más ökológiai módon kezeli a zöldhulladékot
c. Ajánlott:
1. Részt vesz virágosítási és településszépítési akciókban (pl. Virágos Magyarországért)
2. Honos növényfajtákat, kultúrnövényeket termeszt
3. konyhakertben biotermelést folytat
 Szálláshelyek minősítése
4. Madárbarát kert kialakítása (honos madarak számára fészekodú kihelyezés, költési
időszakban azok megfigyelése, nyári időszakban madáritató megfelelő helyre történő
kihelyezése és rendszeres
feltöltése, téli időszakban téli kerti madárvendégek rendszeres, szakszerű etetése).
5. Tájfajta, őshonos gyümölcsfák telepítése, gondozása, bemutatása, azok
gyümölcseinek feldolgozása, illetve a kinyert termékek kóstoltatása, vendégasztalra
rakása.
6. Vegyszermentes termeléssel konyhakerti zöldségek, fűszernövényeket előállítása
bemutatása.
7. Megfelelő mennyiség és szolgáltatási hajlandóság esetén a megtermelt zöldségek,
fűszernövények előkészítése, feldolgozása, vendégasztalra rakása.
8. Falusi vendégasztala szezonális, a helyi termékek sorában egyéb erdei terméket,
vadontermő növényeket, gyümölcsöket is kínál.
9. A dekorációban természetbarát módon gyűjtött erdei „termékeket”, és a helyi kultúrát
idéző tárgyakat is használ.
Környezetbarát szolgáltatások a
falusi turizmusban
 A falusi turizmus ismérvei
Nem csak infrastruktúra,
hanem helyi vonzerő
Jellegzetessége: megteremtése!
-Természet közelsége, természetesség
- Megőrzött hagyományok
- Kiemelkedő jelentősegű a falusi
vendégszeretet, a családiasság, mint vonzerő.

Település és környéke hagyományainak,

falusi jellegzetességeinek a bemutatása:
Kézműves termékek
Gasztronómiai érdekességek
Szép természeti táj, természeti értékek ...stb.
 A környezetbarát település
1. Évente szerveznek a településen virágosítási versenyt.
2. Évente szerveznek a közigazgatási területén természet- takarítást.
3. Egész évben kínálnak turisztikai, kulturális programokat.
4. Rendeletet alkotnak a faluképet rontó hirdetések eltüntetésére.
5. Szelektív hulladékgyűjtést
szerveznek.
6. Helyi szennyvízkezelést
alakítanak ki.
 Környezetbarát falusi vendéglátó
tevékenységének jellemzői

1. Kertjében, gazdaságában biogazdálkodást folytat +

2. Szelektív hulladékgyűjtést folytat szolgáltató helyén és
otthonában
3. Csak környezetbarát tisztítószereket használ szolgáltató
helyén és otthonában
4. Környezetbarát festékanyagot, felületkezelést és technológiát
alkalmaz felújítás során
5. Környezetbarát fűtés kialakítása
6. Megújuló energia használatának előnyben részesítése +
7. Energia és víztakarékos eszközök, technológiák használata
8. Allergia ellenes textilanyagok használata
9. Természetes anyagok használata a berendezésekben és
dekorációban
10. Környezetbarát marketing eszközök használata (újra-papír,
Internet, személyes kapcsolattartás)
11. Magyar termékeket (étel, ital) kínál fogyasztásra
Külföldi terméket nem is hirdet
12. Ismeri, használja és kínálja a közeli ásványvizeket
13. Kulturális programokról tájékozottság
14. Tájjellegű ételeket, italokat kínál, vagy ha nem étkeztet,
akkor együttműködik olyan szolgáltatókkal, akik ezt megteszik
15. Akciókat szervez (virágosítás, környezet-tisztítás) és ezeket
dokumentálja
16. Ismeri a környék turista útjait, térképpel rendelkezik
ezekről
17. Maga is közreműködik turistautak kijelölésében, részt
vesz azok karbantartásában
18. Kerékpárt kölcsönöz vendégeinek.
19. Lovagoltat és/vagy lovas programot szervez
20. Kézműves termékeket készít természetes anyagokból +
21. Ismeri a tájjellegű táncokat, dalokat és azokat megtanítja
22. Gyógynövény és gombagyűjtő utakat szervez
23. Mozgáskorlátozottaknak alakít ki szolgáltatásokat,
általában gyógy-programokat szervez
24. Természetes anyagokból készült gyerekjátékokat állít fel
kertjében, házában
A falusi turizmus a városlakó ember találkozása a természettel. A városi ember
alapvető igénye, hogy újra felfedezhesse azt a helyet, ahol egykor az ősei élték
tevékeny mindennapjaikat. Ezért nagyon fontos, hogy a falusi turizmusra
berendezkedő falvak vonzó természeti környezetben kapjanak helyet. Ez a
turisztikai forma a szálláson, étkezésen és programokon kívül magában foglalja a
mezőgazdaságot, a népi kultúrát, a folklórt, a népi építészetet és mesterségeket.
A falusi vendéglátás kialakulását és fejlődését a kedvező természeti adottságok segítik
elő. Nem előírás, hogy a tájegység vagy a település egyedi turisztikai látnivalóval
rendelkezzen, ám nem árt, ha fel tud mutatni valami különlegességet, amellyel az
ajánlatai meggyőzővé válnak. Annál vonzóbb a falusi turizmus részét képező falu, minél
szebb és harmonikusabb környezetben fekszik. A vonzást jelentő előnyök közé
tartoznak a jó táji adottságok, mint az erdők, rétek, vízpartok közelsége vagy az
érintetlen természet. Ugyancsak turistacsalogató, ha a faluban és környékén
bemutatásra kerülnek a népi mesterségek. Hiszen ez nagyszerű lehetőséget nyújt a
vendégek számára, hogy a programok részeként kipróbálhassák ezeket a paraszti
mesterségeket.
A turisták általában egy öreg parasztházban szállnak meg, ami egyben múzeum is, a
korszerű berendezési tárgyak miatt. A tulajdonosok, akik a vendégeket fogadják,
legtöbbször idős házaspár vagy egy család, több gyermekkel.
Köszönöm a Figyelmet!