Hétköznapok Athénban és

Spártában
1. Életmód
Kevés a termékeny síkság, ezért
kevés gabonát tudtak termeszteni.
Elsősorban szőlőt és olajbogyót
termesztettek.
Jelentős volt a pásztorkodás
(kecske, juh tartás), méh és
baromfitartás
Sokan hajózásból,
kereskedelemből, kézművességből
éltek.
2. Lakóházak
A lakóházak vályogtéglából épültek,
néhány szobából álltak. A házak egy
vagy kétszintesek lehettek.
Csak kis ablakokat vágtak, hogy a
hőség ellen védekezzenek.
A szobák belső árnyas udvarra nyíltak.
Agyagkádakat, mosdótálakat
használtak egy külön szobában a
tisztálkodáshoz.
A berendezés függött a család anyagi
helyzetétől.
3. Étkezés
Sok babot, borsót, lencsét ettek, és
mindenféle zöldséget. Sok halat
fogyasztottak, de kenyérfélét csak keveset
ettek. Általában 3x étkeztek egy nap, a
legfontosabb étkezés a vacsora volt.
A gazdagok gyakran rendeztek lakomákat.
A vendégek (csak férfiak) kézmosás után
egy heverőre feküdtek, és így
fogyasztották el a fogásokat. Evőeszközt
nem használtak, mindent kézzel ettek. Az
étkezés után higított bort ittak.
 4. Gyermeknevelés
Az újszülöttet a születése utáni 5. napon
fogadta be apja a családba, csak a 10.
napon kapott nevet. 6-7 éves koráig az
anyja mellett nevelődött.
7-15 éves koruk közt olvasni, írni,
számolni tanultak, irodalommal és
zenével foglalkoztak. Iskolába csak fiúk
járhattak. A szülők tandíjat fizettek. A
tanítás egy fedett oszlopcsarnokban
folyt. A gyerekek viasztáblára írtak,
majd elsimították. Füzeteik, tankönyveik
nem voltak, a tanító szavait addig
ismételgették, amíg meg nem tanulták
(hallás utáni tanulás).
A fiúk 15-20 éves korban az állami
gümnaszionokba jártak, ahol az olimpiai
sportokat gyakorolták. 18 éves korukban
letették a polgárok esküjét majd 2 év
katonai szolgálat következett.
A lányokat otthon nevelték, háztartási
munkákat tanítottak nekik. Szőttek, fontak,
mostak. Már 13-14 éves korukban férjhez
adták őket a szülők által választott idősebb
férfiakhoz.
5. A kivétel: SPÁRTA
Spártában az őslakos helóták tízszer többen voltak, mint a városalapító
dórok. Ezért a spártai férfiaknak egyetlen fontos foglalkozása volt: a
katonáskodás. A nők feladata pedig a katona utódok világrahozása és
nevelése.
Egyszerű, katonás életmódot éltek. Egyik család sem lehetett gazdagabb a
másiknál. Minden föld és rabszolga (helóta) az állam tulajdonában volt,
amit évente használatra egyenlő mértékben kiosztottak.
Tiltották az ékszereket, a díszes ruhákat, a kényelmes ágyakat is. Jellegzetes
ételük a fekete leves (vérben és ecetben főzött állat) volt. A részegség is
tilos volt! Nem szerették az idegeneket, ritkán utaztak.
A spártai nevelés (=agógé)
A vének tanácsa döntött a fiú csecsemők sorsáról.

"A csecsemőt édesapja „…karjába vette és elvitte a Leszkhé nevű helyre, ahol a törzsek vénei
összegyülekeztek és megvizsgálták a kisdedet. Ha egészséges alkatú és erőteljes csecsemő volt, utasították
az apát, hogy nevelje fel, egyben pedig kijelöltek neki egyet a kilencezer spártai parcellából. De ha
idétlen vagy nyomorék volt, bedobták a Taigetosz Apothetai nevű szakadékába – azzal a meggyőződéssel,
hogy nem előnyös sem a gyermeknek, sem az államnak, ha egy születésétől kezdve gyenge és életképtelen
ember életben marad."
A spártai fiúkat hétéves koruktól elszakították családjuktól, az állam nevelte őket
tovább.
Korcsoportok szerint katonai táborokban éltek, itt részesültek némi oktatásban és
főleg katonai kiképzésben.
Arra nevelték őket, hogy minden megpróbáltatást eltűrjenek: az éhséget, a fáradtságot,
a hideget.
Nem csoda, hogy a görög világban a spártaiak váltak a legjobb harcosokká.
A katonák 30 éves korukban önálló háztartást alapíthattak, de közösségi
életformájuk ezután is fennmaradt. A férfiak 15 fős csoportokban közösen étkeztek,
napközben együtt gyakorlatoztak vagy vadásztak.
60 éves korukig kötelező volt a katonáskodás.
https://www.youtube.com/watch?v=RWB5W9UBNOo