ÖSSZEFOGLALÓ ELŐADÁS

EGÉSZSÉG ÉS TÁRSADALOM
I. FÉLÉV

2023.11.20.
EGÉSZSÉG ÉS TÖRTÉNELEM – MODERNITÁS ELŐTTI IDŐSZAK
A gyógyítás gyakorlata egyidős az emberiséggel.
A társadalmi, gazdasági, kulturális változások mellett a betegségstruktúra, valamint az orvos-és egészségtudományok fejlődése
alakította a gyógyítás világát meghatározó szemléletmódot a történelem során.
• A premodern társadalmak:
- a transzcendentális egészségfelfogás és a mágikus gyógyítói gyakorlatok jellemzők
• Antikvitás, reneszánsz:
- a holisztikus – az emberi testet egészként kezelő, környezetével együtt tanulmányozó –egészségfelfogás válik
uralkodóvá.

Az egész kontinensen végigsöprő nagy halandósági válságok legyűrésében (himlő, pestis, kanyaró, lepra járvány, háborúk,
éhinség) az orvoslás eszköztelen volt.

• 18. század:
- új fejezet nyílik Európa demográfiájának történetében, amely hosszabb élettartamot hozott.
- ez egybeesik az ipari forradalommal, amely : i) az ipar, a város, az individum és tudomány forradalmát hozza el
- a mikrobiológiai, anatómiai, élettani ismeretek bővülésével felismerik, hogy a betegségek hátterében kórokozók
állnak - megváltozik az egészségszemlélet, létrejön az MODERNIZÁLÓDÓ ORVOSTUDOMÁNY, a MODERN
PÁCIENS és a gyógyítás BIOMEDIKÁLIS MODELLJE

12/10/2023 2
EGÉSZSÉG ÉS TÖRTÉNELEM – BIOMEDIKÁLIS MODELL

BIOMEDIKÁLIS MODELL: az iparosodott, nyugati társadalmak 19. században kibontakozó, ma is

dominánsnak tekinthető természettudományos alapokon nyugvó egészségmodellje.

• Jellemzői:
• szemben a betegágy melletti orvoslással, sajátos anatómiai struktúrákat figyel meg, nem a testet
a maga teljességében
• a betegségek okait biológiai ágensek működésében vagy sejtszintű és molekuláris folyamatok
zavaraiban keresi
• a test mechanikus metaforája: test, mint gépezet (gyógyítás= rosszul funkcionáló részek
megjavítása)
• specializált szakágak
• a test elveszíti individuális jellegét, a beteg médiummá válik, közvetít a betegségről
• a betegség áll a középpontban (amelynek a hiánya az egészség definíciója)
• orvos dominanciája és fölérendelt státusza az orvos-beteg kapcsolatban és a paramedikális
szakemberekkel szemben
• a beteg passzív szereplője a gyógyítás folyamatának
• szövettani, élettani kutatások eredményeként kiépülnek a laboratóriumi orvoslás alapjai, a diagnózis
nyersanyagává a laboratóriumi teszt válik
3
növekvő társadalmi távolság a beteg és az orvos között
EGÉSZSÉG ÉS TÖRTÉNELEM – BIOMEDIKÁLIS MODELL KRITIKÁJA
A BIOMEDIKÁLIS MODELL KRITIKÁJA (20 század második fele):
• a beteg kiiktatódik a gyógyítás folyamatából, passzív szereplő
• a modell figyelmen kívül hagyja, hogy a kezelés hatékonysága függ a páciens értelmezésétől,
kulturális sajátosságaitól, ismereteitől, korábbi tapasztalataitól
• leegyszerűsítő szemlélet: a betegségek keletkezése összetett okokkal magyarázható, nem
redukálható le csupán biológiai tényezőkre – a pszichés és szocio-kulturális tényezők
szerepét is vizsgálni kell
• úgy mutatja be a természettudományos alapokon nyugvó orvoslást, mint amely kizárólagosan
jogosult dönteni arról, hogy mi tartozik a betegség tartományába és mi nem
• MEDIKALIZÁCIÓ:
• egyre több, korábban nem az orvoslás fennhatósága alá tartozó testi és lelki állapot,
viselkedésforma válik orvosi eszközökkel, gyógyszeres terápákkal kezelendő
rendellenességgé pl. hiperaktivitás, kopaszság, szülés, női bajok
• a fájdalmat, szenvedést okozó életproblémák kezelésére a különböző kultúrák sokrétű
intézményrendszert működtettek pl. vallási intézmények, család, pedagógiai intézmények
• a medikalizáció ezt az összetett megközelítést „egyszerűsíti le” orvosi-egészségügyivé,
azt az ígéretet hordozva, hogy előbb-utóbb minden emberi probléma orvosi-technikai
eszközökkel kezelhetővé válik 4
EGÉSZSÉG ÉS TÖRTÉNELEM - BIOMEDIKÁLIS MODELL KRITIKÁJA
A BIOMEDIKÁLIS MODELL KRITIKÁJA (20. század második fele):
• BIOPOLITIKA:
• az orvoslás, az egészség ügye az emberek ellenőrzésének,
irányításának, szabályozásának eszközévé válhat
• bizonyos viselkedésformák, szokások egyre inkább normasértő vagy
deviáns tartományba esnek egészségtelen vagy kockázatos mivoltuknál
fogva
• EGÉSZSÉGIZMUS:
• erősödő egészségtudatosság, de ezzel együtt gyakran a testi
változásokra, az életmód valamennyi elemére való nagyobb, szorongással
teli figyelem irányul
• a piac siet megoldást találni ezekre - az egészség áruvá válása

5
EGÉSZSÉG ÉS TÖRTÉNELEM – POSZTMODERNIZÁLÓDÓ TÁRSADALOM

• 20. század:
• II. világháborút követően újabb fordulat következik be a nyugati társadalmak
betegségmintázataiban: a fertőző betegségeket az életmóddal összefüggő
civilizációs betegségek váltják fel az iparosodott országokban
• várható élettartam és az egészségesen eltöltött évek száma is nő
• az egészség individualizálódik és demokratizálódik, a viszonylagos jólétnek
köszönhetően az egészség nem privilégium
• az egészség átveszi a betegség helyét
• az egészség normává válik

• A 20. század utolsó harmadáig a medicina a virágkorát éli, ám az ezredfordulóra

jelentős társadalmi kiábrándultság bontakozik ki az orvoslással szemben
• OK: a medicina és a társadalmi/kulturális környezete közötti korábban
harmonikusnak tűnő viszony felbomlik
• az orvosi és laikus betegségszemlélet eltávolodik egymástól
• új igények fogalmazódnak meg az egészségügyi ellátással kapcsolatban, amelyek a
gyógyítás folyamata mellett az orvos-beteg kapcsolatot is érintik
6
EGÉSZSÉG ÉS TÖRTÉNELEM – BIO-PSZICHO-SZOCIÁLIS (FUNKCIONÁLIS)
MODELL
BIOLÓGIAI
• Az 1970-es évek biomedikális koncepciót ért kritikák eredőjeként
fizikai egészség
az egészség és egészségügy szociális modellje, amely
genetika
természettudományos szempontok mellé beemelte a lelki és a kor
társadalmi tényezőket is. nem PSZICHOLÓGI
AI
• Az ember ebben a három pillérű modellben bio-pszicho-szociális SZOCIÁLIS
társadalmi – mentális
lény, akinek a létét, így az egészségét is ez három tényező egészség
gazdasági helyzet
határozza meg. társas megküzdés
• A betegségek multikauzális eredetűek: különféle komplex - kapcsolatok társas készségek
kulturális hiedelmek
biofizikai, társadalmi vagy pszichológiai - tényezők oksági tradiciók elvárások
kapcsolatok egymásra épülő bonyolult hálózatát hozzák létre,
amelyek együtt vezetnek a betegségek kialakulásához.
• Nem a betegségek kezelésének konkrét módjáról mond többet,
hanem felhívja a figyelmet azokra a tényezőkre, amelyek
bevonása növeli a gyógyítás hatékonyságát (pl. hátrányos
megkülönböztetés, ellátáshoz való hozzáférés
7
egyenlőtlenségei)
EGÉSZSÉG EGÉSZSÉG ÉS TÖRTÉNELEM - KÉSŐMODERNITÁS

EZREDFORDULÓ KÖRNYÉKE - POSZTMODERN TÁRSADALMAK

• 20. század végére ismét megjelentek a nagy járványokat okozó fertőző betegségek
• a fogyasztói társadalom életmódmintái, amelyek a domináns krónikus betegségek
elterjedéséhez vezettek, szerte a világon elterjedtek.
• új szereplők: gyógyszeripar és egészségbiztosítók
• globális kommunikációs hálózatok: az információk gyors áramlása (de dezinformáció is)
• univerzális értelmezési keretek felbomlás- szubjektivitás, relativitás

• Kockázati társadalom (Ulrich Beck):

• viszonylagos jólét és biztonság, de a növekvő termelés és fogyasztás új
kockázatokkal és fenyegetésekkel jár (pl. ipari szennyezés, méreganyag az
élelmiszerben, atomhulladék)
• a kockázatok nem egyenlően oszlanak el a társadalomban, de globálisan, helyhez
nem kötötten érintenek mindenkit
• hatásaik visszafordíthatatlanok és hosszan tartóak
• nem lehet egyértelmű felelősöket előállítani
• a kockázat kezelése újfajta érdekellentétekhez és egyenlőtlenségekhez vezet
• jóval több az ismeretlen faktor, mint az ismert 8
EGÉSZSÉGDETERMINÁNSOK

• Egészségdeterminánsok alatt azokat az alapvető tényezőket és hatásokat

értjük, amelyek az egyén és egy közösség egészségi állapotát befolyásolják Egészségi állapotot meghatározó tényezők
megoszlása környe
• Az egyéni egészséget meghatározó tényezők – életmód, genetika, környezet, zeti
egészségügyi ellátórendszer–különböző arányban járulnak hozzá az tényező
k
egészség alakításához és fenntartásához. (Lalonde, 1974). 19%
• A százalékos megoszlásokat illetően az országok között lehetnek eltérésék, ám a genetikai bi-
sorrendiségüket tekintve azonosak az eredmények. ológiai
tényezők
• Életmód tényezők: társadalmilag, gazdaságilag és kulturálisan meghatározott 27%
egészségügyi el-
mindennapi rutin részévé vált, az egészségi állapotunkra pozitív vagy negatív látórendszer
hatással bíró cselekedeteink. Ezek társadalmilag, gazdaságilag és kulturálisan 11%
meghatározottak. életmód tényezők
43%
• Genetikai, biológiai faktorok: életmódbeli tényezők erősíthetik vagy gyengíthetik a
hajlam és kockázati tényezők megjelenését
• Környezeti tényezők: szűkebb környezeti tényezők – iskolázottság, társas
kapcsolatok – befolyásolható(bb), a tágabb környezeti tényezők – éghajlat,
társadalmi kohézió- kevésbé befolyásolható az egyén részéről
• Egészségügyi ellátás: minőség, elérhetőség és fejlettség 9
AZ EGÉSZSÉG TÁRSADALMI MEGHATÁROZÓI

• társadalom és az egészség közti kapcsolat kétirányú:

• az emberek egészségi állapota egy adott társadalom egyik legalapvetőbb
jellegzetessége
• ugyanakkor az egészségi állapot alakulása maga is a társadalom
jellegzetességeiben gyökeredzik

Kutatások sora igazolja, hogy minél lejjebb ereszkedünk a társadalmi lejtőn,

annál nagyobb az esély az egészség megromlására és a rövidebb életre.

EGÉSZSÉG-EGYENLŐTLENSÉGEK:
Az egészség-egyenlőtlenségek azokat a különféle társadalmi csoportok
egészségi állapot között fennálló tartós különbségeket jelölik, amelyek a
biológiai adottságok okozta különbségeken túlmutatnak, társadalmi
tényezőkkel hozhatók összefüggésbe, ennélfogva megváltoztathatók (és
igazságtalanok)

Az egészség-egyenlőtlenségeket az egészség társadalmi meghatározóinak

egyenlőtlen eloszlásával hozhatók összefüggésbe. 10
AZ EGÉSZSÉG TÁRSADALMI MEGHATÁROZÓI

A társadalmi-gazdasági státusz (szocioökonómiai pozíció) az egyének által elfoglalt pozíció a társadalomban. Az

egyének társadalmi hierachiában elfoglalt pozíciója meghatározható: a) jövedelem, b) iskolai végzettség, c)
foglalkozás szerint.

Ezek (különféle közvetítő mechanizmusokon keresztül) mind kapcsolatban vannak az egészségi állapottal egyrészt az
egymással alkotott bonyolult összefüggésrendszeren keresztül, másrészt „saját jogukon”.

Társadalmi mobilitás: az egyének vagy társadalmi csoportok státuszának, társadalmi hierarchiában elfoglalt
helyzetének megváltozása.

A mobilitási formák típus-párokba sorolhatók.

• Vertikális mobilitás: a társadalmi hierarchiában történő fölfelé irányuló helyzetváltoztatás, azaz a jövedelmi,
kulturális, stb. hierarchiákban történő felemelkedés. (A lefelé irányuló mozgást lecsúszásnak,
deklasszálódásnak nevezzük) (
• Horizontális mobilitás: horizontális mobilitásról abban az esetben beszélünk, amikor a társadalmi
helyzetváltoztatás nem jár együtt hierarchikus pozícióváltással, tehát az új életkörülmények közel azonosak a
korábbiakhoz
• Intergenerációs mobilitás: egy adott társadalmi csoportnak/ egyénnek az előző nemzedékhez (szülők) képest
végbement helyzetváltoztatása.
• Intragenerációs mobilitás: a saját élettörténet során megvalósított mozgást jelenti, az egyénnek/csoportnak
saját korábbi társadalmi pozíciójához képest történő elmozdulást jelenti.
11
AZ EGÉSZSÉG TÁRSADALMI MEGHATÁROZÓI

A mobilitási csatornák azok a lehetőségek, módok, amelyek révén az

egyének/ társadalmi csoportok megváltoztathatják a helyzetüket. Ezek
a következők: a) iskola, b) házasság, c) vállalkozás
A mobilitási esélyek mértéke és társadalmi eloszlása alapján
megkülönböztetünk nyitott és zárt társadalmakat:
• A nyitott társadalmakban az egyének közel azonos esélyekkel
rendelkeznek a kedvező pozíciók elérésére, a társadalmi
érvényesülésre.
• . A zárt társadalmakban ezzel szemben az előnyös társadalmi-
gazdasági pozíciók elérése csak bizonyos csoportok privilégiuma.

12/10/2023 SAMPLE FOOTER TEXT 12

AZ EGÉSZSÉG TÁRSADALMI MEGHATÁROZÓI

• JÖVEDELEM
• a jövedelem és az egészség között nincs közvetlen összefüggés, azonban a jövedelem az anyagi körülmények
széles skáláját befolyásolja, amelyek közvetlen hatással lehetnek az egészségi állapotra.
• ISKOLÁZOTTSÁG
• az oktatás olyan előnyökkel jár, amelyek később jobb egészség következményekkel járnak.
• a jobb iskolázottsági mutatókkal rendelkezőket kevésbé fenyegeti a munkanélküliség, az egészségi okok miatti
munkavesztés vagy rokkantság.
• többnyire az egészségüket nem vagy kevésbé veszélyeztető munkát végeznek, munkájuk jobban megfelel
várakozásaiknak, jövedelmük kedvezőbben alakulhat.
• mindezen védő hatások mellett az iskolázottság olyan fontos pszichoszociális erőforrásokat is alakít, mint a
társas támogatás és az életirányítási képesség (életesemények feletti kontroll).
• FOGLALKOZÁS
• a legjobb egészségi állapotról a foglalkoztatottak számolnak be.
• a foglalkozás pszichoszociális folyamatokon keresztül befolyásolhatja az egészséget: társas kapcsolatok,
munkahelyi stressz, munkakörülmények és azok feletti kontroll, autonómia érzés stb.
• a fizikai igénybevétel mellett foglalkozási ártalmaknak való kitettség is fontos szempont a foglalkozás
egészségre gyakorolt hatásának vizsgálatában. 13
AZ EGÉSZSÉG MINT TÁRSADALMI TŐKEFAJTA ÖSSZEFÜGGÉSEI MÁS
TŐKETÍPUSOKKAL

• A különféle tőkefajtákkal való rendelkezés meghatározza a

társadalmi státusz-hovatartozást, ami egyrészt hatással van egyén
egészségi állapotára, másrészt a státuszváltás lehetőségei
nagyban függnek az egyén egészségi állapotától

• Pierre Bourdieu nyomán 3 tőkefaját különböztetünk meg

egymástól a produktivitás szempontjából: gazdasági, kulturális és
társadalmi tőke
• Gazdasági tőke: anyagi, vagyoni erőforrások, közvetlenül pénzzé
konvertálható.
• Kulturális tőke: gazdasági tőkévé is konvertálható. Kulturális
kompetenciák, ismeretek, értékek, normák,- kulturális javak,
viselkedésminták formájában öröklik, a szocializáció révén
sajátítjuk el.
• Társadalmi tőke: azon erőforrások összessége, amelyek egy
csoporthoz való tartozáson alapulnak. Társadalmi
kapcsolatokból, felelősségekből fakad, gazdasági tőkévé
14
konvertálható át
AZ EGÉSZSÉG MINT TÁRSADALMI TŐKEFAJTA ÖSSZEFÜGGÉSEI MÁS
TŐKETÍPUSOKKAL

• TÁRSADALMI TŐKE

A személyes kapcsolatok és egészség között kétirányú a kapcsolat:

• a rossz egészségi állapot eredményezheti: a) korábban másokkal végzett tevékenyégből
való kiesést, b) szégyenérzet –”stigma” miatti ”kivonulást” a korábbi társas kapcsolatokból c)
munkahely elveszítését, d) ezzel szoros összefüggésben az anyagi erőforrások csökkenését
e) beteggel való kapcsolattartás megnövekedett terhei miatti a személyközi kapcsolatok
megkopását

• jó minőségű személyközi kapcsolatok: a) javíthatják a beteg küzdőképességét, b) révén a

laikus segítők, ápolók támogatását c) enyhíthetik a betegséggel kapcsolatban felmerülő
anyagi nehézségeket

• A társas kapcsolatok hálójának sűrűsége és minősége kapcsolatba hozható később kialakuló

betegségek gyakoriságával.
• A társas támogatásban való részesülés védelmező jellegű (nemcsak baráti, családi
kapcsolatoknál érvényesül, hanem egyszerű társadalmi aktusok esetében is).
• Társas kohézió a dohányzás, magas vérnyomás, mozgáshiány negatív hatásait ellensúlyozza.
• Már kialakult betegségeknél is szerepe van: fogyatékossággal járó betegségben szenvedők
állapota gyorsabban romlott, ha nélkülözték a személyközi kontaktusokat.
• Társadalmi tőke gyengülése: legkomolyabb betegségeket előidéző faktor
15
AZ EGÉSZSÉG MINT TÁRSADALMI TŐKEFAJTA ÖSSZEFÜGGÉSEI MÁS
TŐKETÍPUSOKKAL
• KULTURÁLIS TŐKE
• A kulturális tőke közvetve és közvetlenül is hat az egyének egészségi állapotára, magában
foglalja az egészségre vonatkozó ismereteket.

• EGÉSZSÉG MINT TŐKE

• Az egészség maga is tőkefajta, amely társadalmi előnyöket és hátrányokat egyaránt
biztosít az egyén számára.
• Az egészség egyszerre következménye a jövedelem, életmód, életvitel, életszínvonal
alakulásának, ugyanakkor maga is meghatározza ezeket.
• Az egészséges ember kiszámíthatóbb munkaerő, kevesebbet költ gyógyulásra, több
pénze marad a fogyasztás más elemeire.
• Társadalmi és biológiai öregedése kitolódik, életének nagyobb hányadára jellemző az
aktivitás, várható élettartama és egészségben töltött életéveinek száma magasabb,
mint a betegségekkel küzdő társaié.
• A későmodern társadalom domináns értékei (innováció, eredményesség, élethosszig
tartó tanulás stb) kihívásai feltételezi az egészséget.
• Az egészség tehát maga is a társadalmi érvényesülés legalább olyan fontos
eszközévé válik, mint a többi tőkefajta.

16
NÉPESEDÉSI FOLYAMATOK MAGYARORSZÁGON
• Demográfia: népességtudomány – egy adott népesség nagyságával, összetételével, változásával foglalkozó
tudomány
• Termékenység: a gyermekszülések egy termékeny korú nőre jutó gyakorisága, a népességszám egyik
legfontosabb meghatározója. Legfontosabb mutatója a teljes termékenységi arányszám (TTA).
• Várható élettartam: a halálozás komplex mérőszáma, legismertebb mutatója a születéskor várható átlagos
élettartam, amely az egész népesség mortalitási tapasztalatait összegzi (általában egy adott évre vonatkozóan)
• Morbiditás: Az egyes betegségeknek egy adott populációban megfigyelhető gyakoriságára vonatkozó statisztika
• Mortalitás: halálozási arányszám, egy adott populációban megfigyelhető halálozások gyakoriságára vonatkozó
statisztika
• Demográfiai átmenet: az a folyamat, amelyben a magas halálozással és születéssel jellemezhető tradicionális
társadalom átalakul egy alacsony halálozással és születéssel jellemezhető modern társadalommá.
• Korfa: A korfa egy adott népesség nem és kor szerinti megoszlását mutatja be.
• Egészségmagatartás: az egészségünk érdekében végrehajtott cselekvések, amelyeket a tudás, az attitűdök, a
gyakorlatok, normák elérhető választási lehetőségek, illetve az adott szituáció kontextusa befolyásol. Az
egészségmagatartás hozzájárulhat az egészség megőrzéséhez vagy fejlesztéséhez, ugyanakkor betegségekhez
is vezethet. 17
NÉPESEDÉSI FOLYAMATOK MAGYARORSZÁGON

• A magyar népesedési viszonyokat az elmúlt

évszázadban:
• a világháborúk
• a gazdasági válságok
• a politikai változások
• és a népesedéspolitikai intézkedések mind
formálták.
• A XIX. század második felében induló és a 80-as
évekig tartó ún. demográfiai átmenet
eredményeképpen kétszeresére nőtt az élettartam,
negyedére csökkent a termékenység, lényegesen
átalakultak, részben instabillá váltak, részben
pluralizálódtak a párkapcsolatok.
• 1980-ig nőtt az ország népességszáma, azóta főként az
alacsony születésszám hatására folyamatos a
népességcsökkenés.
• Az ország korstruktúrája jelentős mértékben öregebb
lett, ami az alacsony termékenységgel áll elsősorban 18
összefüggésben.
NÉPESEDÉSI FOLYAMATOK MAGYARORSZÁGON
• Minden demográfiai átmenetben érintett társadalomra jellemző a
népesség elöregedése is, amely a termékenységcsökkenés és
részben a meghosszabbodó élettartam következménye.
• Korfa: egy adott népesség nem és kor szerinti megoszlását oly
módon mutatja be, hogy az egyes korévekhez (vagy
korcsoportokhoz) tartozóan jobboldalon a nők, baloldalon a férfiak
számát ábrázolja egymásra helyezett szalagdiagramok formájában.
• Háromféle korfa-típust különböztetünk meg, ahol a korfa formája az
adott népesség korstruktúráját is jelzi:
• Piramis alakú korfa: magas a születések száma és alacsony
a születéskor várható élettartam (1920-as évek)
• Harang alakú korfa: a stagnáló népesség korfája (1960-as évek)
• Urna vagy hagyma alakú korfa: a fogyó népesség korfája,
amelyre a csökkenő születésszám és magas születéskor
várható átlagos élettartam a jellemző. Ilyen korfával
rendelkezik sok fejlett ország, többek között Magyarország
is.
19
MAGYAR TÁRSADALOM EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTA
TÁRSADALMI ÉS TERÜLETI EGYENLŐTLENSÉGEK

A népesség egészségi állapota rosszabb annál, mint ami az ország gazdasági helyzetéből következne. Ezt nevezzük közép-
kelet-európai egészség paradoxonnak.
• A kedvezőtlen magyar halandósági viszonyok hátterében elsősorban a számottevő társadalmi különbségek, a hátrányos
helyzetű társadalmi csoportok alacsony élettartama áll.
• A halandóság tekintetében rendkívül meghatározók a területi különbségek, amelyek egyértelműen társadalmi különbségekre
vezethetők vissza.
• A magyar társadalom különböző csoportjai mintha más-más epidemiológiai korszakokban élnének. Budapest egyes
kerületei, az ország megyéi és járásai között olyan nagyok az élettartambeli különbségek, mint amelyeket az
epidemiológiai átmenet során láthattunk, vagy mint amelyek a világ fejlett és fejletlenebb régió között állnak fenn.
• Az alap-és felsőfokú végzettségűek közötti élettartam-különbség is figyelemre méltó. 2015-ben a nők körében 7 év, a férfiak
esetében 12 év volt.
• Az egészségi állapotnak fontos dimenziója a morbiditás is, amelynek a társadalmon belüli eloszlása ugyancsak
egyenlőtlen
• A kedvezőtelen egészségmagatartás (dohányzás, túlzott alkoholfogyasztás, egészségtelen táplálkozás stb.) fokozottan
jellemzi a hátrányos helyzetű csoportokat Az életmódbeli tényezők azonban nem kizárólag egyéni elhatározásra
vezethetők vissza, erős társadalmi meghatározottságuk van.
20
MAGYAR TÁRSADALOM EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTA
TÁRSADALMI ÉS TERÜLETI EGYENLŐTLENSÉGEK

• A férfiak és a nők életkilátásai közt is jelentős különbség mutatható ki (a férfiak várható
élettartama 70,7 év, a nőké 77,8 év volt 2021-ben az Eurostat szerint), amelyet csak kis mértékben
magyaráznak biológia tényezők.
• A rendszerváltást követő társadalmi-gazdasági változások, az alacsony iskolai végzettségűek
munkaerőpiaci pozíciójának megrendülése és a magyar társadalom tradicionális értékrendje
együttesen a férfiak egészségét jelentősen veszélyeztető pszichoszociális tényezőt alkot.
• Az alacsonyabb az iskolai végzettség nagyobb bizonytalansággal és stresszel jár együtt. Az iskolai
végzettség a krónikus stressz szintjére és az életmódra (a dohányzás, túlsúly gyakorisága) hat, és
ezen keresztül befolyásolja az nők és a férfiak egészségi állapotának eltéréseit.
• Míg a férfiakat az alacsony kontollérzet és gyenge pozíció, és az élet értelmetlenségének
mindezzel összefüggő érzete terheli meg a leginkább, a nőknél a tágabb társas kapcsolatok
játszanak nagyobb szerepet: egészségüket ezek hiánya illetve a velük kapcsolatos elégedetlenség
veszélyezteti.

21
MAGYAR TÁRSADALOM EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTA -
KÖVETKEZMÉNYEK

• A kedvezőtlen társadalmi-gazdasági státuszú egyenének rossz fizikai és pszichoszociális körülményei, és az ezzel

összefüggő életmódbeli mintázatai rosszabb egészségi állapothoz vezetnek.

• Az egészségi állapotban mutatkozó egyenlőtlenségek az életkor előrehaladtával egyre növekednek, és akár 10-12 évvel
korábban bekövetkező halálozásban végződnek.

• Az egészségnek ugyanakkor nemcsak következménye a jövedelem, életmód, életvitel, életszínvonal alakulásának, hanem
maga is meghatározza ezeket: az egészség maga is a társadalmi érvényesülés legalább olyan fontos eszközévé
válik, mint a többi tőkefajta.

• Mindez különösen drámai a gyermekek esetében: a halmozódó hátrányok az egészségi állapot romlásán keresztül
újabb társadalmi hátrányok kialakulásához vezetnek.

MAKRO-SZINTŰ GAZDASÁGI KÖVETKEZMÉNYEK:

• a betegségek közvetlen költségei: a betegek gyógyítására fordított kiadások, valamint az elhalálozottak, a tartósan
betegek, a táppénzen levők kiesett termelése

• a közvetett költségek: a nem tökéletes egészségi állapotban dolgozók csökkent termelékenysége (presenteeism)

22
 SZEGÉNYSÉGELMÉLETEK
MI A SZEGÉNYSÉG?
• Egy adott társadalom egyenlőtlenségeinek rendszerében lehet értelmezni.
• A szegénység mérésének módja legalább annyira elméleti jelentőségű, mint amennyire kutatástechnikai
probléma. Az egyes meghatározások más-más megközelítéseket takarnak, és eltérő következtetésekhez
vezethetnek a megoldások tekintetében.

ABSZOLÚT ÉS RELATÍV SZEGÉNYÉG

• Különbséget teszünk az abszolút és a relatív szegénység között. Mindkét esetben meghatározásra kerül
egy bizonyos szegénységi küszöb: azt tekintjük szegénységben élő embernek, aki az alatt a szint alatt él.
• Abszolút szegénység: azok tartoznak ide, akik nem rendelkeznek a létfenntartáshoz szükséges
anyagi eszközökkel.
• Kritika: a biológiai szükségleteik mellett az embereknek társadalmi szükségletei is vannak, például
kapcsolattartás a többiekkel, tájékozódás stb. Épp a társadalmi szempontok kiszűrésére való törekvés
kérdőjelezhető meg a koncepcióban, valamint az is, hogy a létfenntartás biztosítását a
szegénységprobléma megoldásának tekinti.
• Relatív szegénység: azok az egyének vagy háztartások tekintendők ez esetben szegénynek, amelyek
jövedelme és anyagi forrásai elmaradnak az adott társadalmi környezetben elfogadottnak tekintett
szinttől. (2022-ben hazánkban a medián ekvivalens jövedelem 60%-ánál kevesebb jövedelemmel
rendelkező háztartásokban élő személyek tartoznak ide, arányuk 2022-ben 13%)
• A szegénység ebben a definícióban már társadalmi jelenség: a többiektől való lemaradás önmagában
is hátrány, mert a szegénységben élő emberek olyan területeken is rosszabb helyzetbe kerülnek,
amelyek nem vagy csak kis mértékben függnek közvetlenül az anyagi helyzettől és a jövedelemtől. 23
SZEGÉNYSÉGELMÉLETEK
DEPRIVÁCIÓ
• A depriváció fogalma a szociológiában-szociálpolitikában valamitől való
megfosztottságot jelent, és általában a hagyományos szegénységfogalom olyan
kiterjesztésének tekintik, amely a jövedelem szűkösségén kívül az iskolázottsági,
foglalkozási, lakóhelyi, érdekérvényesítési, egészségi stb. jellemzők alacsony
színvonalára utal.
• Relatív deprivációról akkor beszélünk, ha valaki életszínvonalában, életmódjában,
életkörülményeiben az átlagos vagy a társadalomban elterjedt/elfogadott szinttől
jelentősen elmarad. (2020-ban Magyarországon 8,3% az arányuk)

KIREKESZTETTSÉG
• egyre központibb fogalommá válik a modern szociálpolitikai fogalomrendszerben.

• A hátrányos helyzetnél többet jelent: nem az egyének, hanem a társadalmi csoportok

lehetőségtől való megfosztottságát, kiszolgáltatottságát, a társadalmi életben való
részvételének hiányát írja le. (Magyarországon 2020-ban a szegénység vagy
társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya 18,2%)
• Legsúlyosabb formájában egy társadalomalatti, társadalmon kívüli csoport
(az underclass) kialakulásához vezet. 24
SZEGÉNYSÉG ÁLTAL VESZÉLYEZTETETT CSOPORTOK
CSALÁD ÉS SZEGÉNYSÉG

• A család és a háztartás nagysága több tényezőn keresztül is összefügg a

szegénységgel. Az eltartottak száma nagymértékben csökkenti az egy főre eső
jövedelmet.

• Hangsúlyozni kell azonban, hogy nemcsak a „sokgyermekesek”, hanem a gyermekes

háztartások az országos átlagnál hátrányosabb jövedelmi helyzetben vannak.

• A családi életciklusai szerint változik a szegényég kockázata: gyermek születésének

korszaka, a család inaktívvá válása, vagy a válás, különösen a többszöri válás
szintén növeli a szegénység esélyét.

ÉLETKORONKÉNT IS ELTÉR A SZEGÉNYSÉG KOCKÁZATA.

• Az eltartottak, különösen a kiskorú gyermekek között az átlagosnál lényegesen
magasabb a szegénységben élők aránya.
• Általános jelenség, hogy az időskorúak között magasabb a szegények aránya.

TERÜLETI KÜLÖNBSÉGEK
• Egy település vagy országrész fejlettsége értelemszerűen meghatározza az ott élők
munkalehetőségeit és életkörülményeit. 25
SZEGÉNYSÉG ÁLTAL VESZÉLYEZTETETT CSOPORTOK
ETNIKAI KISEBBSÉGEK

• A legtöbb országban kedvezőtlenebb a kisebbségi csoportok, így a más

etnikumhoz tartozó csoportok helyzete.

• Magyarországon ez a hátrány elsősorban a roma közösségeket sújtja, s ez a

korábbi csoportokhoz képest élesebben mutatja a szegénység és a
kirekesztettség összefüggését, hiszen a korábban említett okok (magas
gyermekszám és háztartásnagyság, települési hátrány) mellett itt a társadalmi
előítélet is fontos szerepet játszik.

• Bár a hazai roma társadalom is jelentősen tagolt, jelentős részüket fenyegeti a

teljes marginalizálódás, a társadalomból való kiszorulás veszélye.

FOGYATÉKOSSÁGGAL ÉLŐK

• A fogyatékossággal élők és a tartós egészségkárosodást szenvedettek

között az átlagosnak többszöröse a szegények aránya, ami elsősorban a
munkaképesség csökkenésére és az alacsony jövedelempótló támogatásra
vezethető vissza
26
SZOCIÁLPOLITIKA – TÖRTÉNETI ELŐZMÉNYEK
• A szociális problémák következményeinek enyhítésében az állami
felelősségvállalás a 19. században intézményesült a fejlett országokban.

• Az az ipari és polgári forradalmak révén a nagyipar, az urbanizáció és a megváltozott

demográfiai folyamatok közepette a prekapitalista viszonyok szociális
védőhálójának alapját adó nagycsaládos, falusi-közösségi struktúrák
ellehetetlenültek

• az ipari forradalom nyomán olyan demográfiai és társadalmi problémák bontakoztak ki,
amelyek az állami beavatkozást sürgették.

• Az intézményesített állami szociálpolitika Bismarck német kancellár hivatali időszaka

alatt létrejött általános és kötelező munkásbiztosítás létrejöttekor született meg..

• A 20. század közepéig a szociálpolitika fejlődését a társadalombiztosítás kiterjesztése

jellemezte (betegségi, öregségi, baleseti biztosítások).

• A II. világháborút után Európában, az Egyesült Államokban és Japánban is megjelenik a

szociális ellátórendszer magasabb szintre emelésének igénye.

• Államilag garantált és felügyelt társadalombiztosítás, ingyenes egészségügyi ellátás,

gyermekek után járó családtámogatás, öregségi nyugdíj került bevezetésre Angliában
az ún. Beveridge terv keretében.

• Hasonló intézményket vezettek be Belgiumban, Franciaországban, Németországban is.

A fentiek ingyenes iskolázással, átképzési támogatással, fizetett szülési szabadsággal 27
és egyéb jutattással egészültek ki
SZOCIÁLPOLITIKA ALAPELVEI

Ferge Zsuzsa meghatározása szerint a szociálpolitika:

Az állam és az állampolgárok viszonyának egyik történetileg kialakult intézményesülése, amely az állami

elosztás, újreelosztás eszközével elégít ki bizonyos a piaci (vagy piaci jellegű) kapcsolatok révén nem, vagy
nem megfelelően kielégíthető szükségleteket.
A redisztribúció (újraelosztás) a szociálpolitika egyik meghatározó formája, nagyságát, felhasználását az állam
határozza meg.
• Az újrafelosztás (technikailag) történhet:
• azonos jövedelmű személyek között, ez a horizontális redisztribúció és
• jelenthet a gazdagabbaktól a szegényebbek felé való jövedelemátcsoportosítást, ez a vertikális
redisztribúció.

Egyenlő nagyságú vagy differenciált mértékű legyen-e a támogatás?

• i). abszolút szociális biztonságról: olyan fogyasztási szint biztosítása, amely a társadalom minden
tagjának garantált,, tehát mindenki biztos lehet benne, hogy van olyan életszínvonal, amely alá nem kerülhet
• ii) relatív szociális biztonság: egy társadalmi kockázat bekövetkeztekor járó támogatás, annak érdekében,
hogy ne romoljon sokat az egyén korábbi életszínvonalához képest 28
SZOCIÁLPOLITIKA ALAPELVEI

Ki jogosult a támogatási formákra?

• i) Univerzális juttatás: minden állampolgárt alanyi jogon megillet, amennyiben az adott ellátás révén
kielégíthető szükséglettel rendelkezik. (kiszámíthatóbb, de drágább)
• ii) Szelektív: ha a rászorultság mértéke, illetve egyéb szempontok figyelembevételével döntik el, kapjon-e
valaki támogatást. (olcsóbb, de bizonytalanabb)

Mi a támogatás formája?
• i) pénzbeli (hatékonyabb, de kevésbé célirányos, és felhasználása nehezen ellenőrizhető)
• Ii) természetbeni: javak (termékek), illetve szolgáltatás biztosításának formájában történhet.

Ki döntsön a támogatásról és annak mértékéről?

• i) Normativitás: amikor a támogatás mértékét, feltételeit és jogosultságát jogilag szabályozzák.
(kiszámíthatóbb és kevésbé esetleges)
• ii) Diszkrecionalitás: az odaítélő dönti el, hogy kinek ad, kinek nem. (körültekintőbb de stigmatizáló)

29
JÓLÉTI ÁLLAM
Jóléti állam:
• A polgárok elemi jólétének biztosítására irányuló állami felelősségvállalást jelenti, amelynek lényegi elemei a
jövedelem, a táplálkozás, az egészség, a lakás és az oktatás minimális mértékének állami szavatolása minden
állampolgár számára politikai jogként, nem pedig jótékonysági adomány gyanánt.
• Ezek nemcsak a társadalombiztosításon keresztül belüli és azon kívüli anyagi javakat vagy szolgáltatásokat
foglalja magában, hanem minden olyan közvetett támogatást is (pl. adókedvezmény), amely csökkenti az
állampolgárok kiadásait és hozzájárul a létbiztonságuk megteremtéséhez.
• A jóléti államok virágzása, a mindikább kiterjedő és emelkedő színvonalú juttatások, az egészségügyi, lakásépítési,
oktatási programok korszaka a II. világháború végétől a hetvenes évek közepéig tartott. Ettől az időponttól
kezdődően a fejlődés megtorpant, lényegében stagnál a szociális kiadások növekedése.
• A jóléti állam válsága olyan megoldások kereséséhez vezetett, amelyeknél a szociális feladatok jobban
megoszlanak az állam és a többi szereplő között. A jóléti pluralizmus az állami/önkormányzati, a piaci és a civil
szerveződések közötti együttműködést jelenti.
• Az ingyenes vagy államilag támogatott egészségügyi ellátás nem tudta megszüntetni a társadalmi
különbségeket sem az egészségi állapotban, sem az ellátáshoz való hozzáférésben, mégis a szegényebb és
elmaradottabb kelet- és közép-európai régióban, döntő szerepet játszott az egészségi állapot javulásában és
az élethossz növekedésében.
30