Arthur

Schopenhauer

KÉSZÍTETTE: NAGY KLAUDIA 4.E

Arthur Schopenhauer
(1788-1860)

- jómódú danzigi családban született

- apja azt remélte, hozzá hasonlóan kereskedő lesz
- 1805->apja halála után filozófiát és
pszichológiát tanult
- anyjával nem volt jó a kapcsolata
- a Berlini Egyetemen tanított
- nőcsábász hírében állt
- 1831->Frankfurtba költözött, itt élt haláláig

- Legfontosabb művei: A világ mint akarat és képzet (1818, 1844 )

Parerga és Paralipomena (1851)
AZ EGYÉN A SAJÁT LÁTÓKÖRÉNEK HATÁRAIT
A VILÁG HATÁRÁNAK TARTJA

- ÁGAZAT: Metafizika
- IRÁNYZAT: Idealizmus

- Schopenhauer nem tartozott a 19. század eleji német filozófia főáramába

-Kantot egyik legnagyobb példaképének tartotta
-elutasította saját generációjának idealistáit-> Hegelt
(száraz írói stílus, optimista)

- saját világnézetet dolgozott ki

- elfogadta Kant elgondolását, de meg kívánta magyarázni a fenomenális
(észleletek) és a noumenális („magánvaló dolgok”) világ természetét
 A világ általam ismert változatát korlátozza

...a korlátos mennyiségű

...a korlátos számú tapasztalatom a roppant
megfigyelés, amit erről a roppant univerzális akaratról, amelynek
világegyetemről szerezhetek. az egyéni akaratunk csak egy
része.

A saját világképem nem tartalmazza az általam nem észlelt

dolgokat, és az univerzális akaratnak azt a részét sem, amit nem
tapasztaltam meg.

A saját látóköröm határát a világ határának tartom.

-a fenomenális és a noumenális nem a világ két különböző realitása,
hanem ugyanaz a világ, csak különböző megtapasztalásban

-egy világ, két aspektussal: az akarattal és a reprezentációval-> testünk

-> tárgyként észleljük (reprezentáció), és belülről érzékeljük (mint
akaratot)
Az univerzális akarat

-AKARAT-> irány nélküli tiszta energia

-Kanthoz hasonlóan, a tér és az idő a fenomenális világhoz tartozik - az

elménkben, ezért a világ akarata nem jelöl időt, és nem is követ oksági
vagy térbeli törvényeket -> időtlen és oszthatatlan, mint ahogy az egyéni
akaratunk is => az univerzum akarata és az individuális akarat egy és
ugyanazon dolog, a fenomenális világot pedig ez a roppant, időtlen és
céltalan akarat irányítja
Keleti hatás
-az emberiség egy értelmetlen,
céltalan, univerzális akarat
könyörületére van utalva
- folyamatos csalódás és frusztráció
->enyhíteni próbáljuk

-a világ se nem jó, se nem rossz, hanem

értelmetlen, és a boldogságot keresők
vagy kielégülést találnak, vagy fájdalmat és
szenvedést

-kiszabadulás lehetősége -> nemlétezéssel,

vagy legalábbis a kielégülés akarásának az
elveszítésével
- az esztétikai szemlélődés enyhülést hozhat, különösen a zenében-> nem
tesz kísérletet a fenomenális világ reprezentációjára-> nirvána buddhista
koncepciója (a vágyaktól és szenvedéstől mentes transzcendentális
állapot)

- erkölcsfilozófia-> ha képesek vagyunk felismerni, hogy az univerzumtól

való elkülönültségünk lényegében illúzió (egyéni =univerzális akarat),
akkor megtanulhatunk empátiával fordulni minden és mindenki más felé,
az egyetemes könyörületből pedig erkölcsi jóság fakadhat (keleti filozófia
ideáljai)
Maradandó örökség Thomas Mann

-elképzeléseit beárnyékolta Hegel munkássága, bár

az írókra és a zenészekre ennek ellenére is hatással
volt

- 19. század vége-> újra a filozófiai gondolkodás Friedrich

előterébe került az az elsőbbség, amit az akaratnak Nietzsche
tulajdonított-> Nietzsche elismerte hatását, de
Bergson és az amerikai pragmatikusok is

- legnagyobb hatása a pszichológia területén

mutatkozott meg, ahol az alapvető késztetésekről és
az általuk okozott frusztrációról szóló elképzelései
hatottak Freud és Jung pszichoanalitikus
elméleteire
Sigmund Freud
Köszönöm a
figyelmet!