Tamási Áron élete Tamási Áron (1897-1968) magyar író, költő és műfordító volt, aki a 20. század első felében született és alkotott. A felvidéki Székelyföldön született, és erdélyi magyar íróként vált ismertté. Tamási Áron élete és munkássága szorosan kapcsolódik a székely nép és kultúra megörökítéséhez.
Legismertebb műve, a "Ábel a rengetegben" (1936) erdélyi népballadákat és
népmeséket dolgoz fel, miközben mélyebb társadalmi és erkölcsi üzenetet hordoz. Az író gyakran használja a székely nyelvjárást és folklorisztikus motívumokat, hogy közelebb hozza az olvasóhoz a helyi hagyományokat és életmódot.
Tamási Áron életművében megtalálhatók a regények, novellák, esszék és versek
is. Az író erőteljes stílusa és mély emberismerete révén hozzájárult a magyar irodalom gazdagításához. Munkássága elismerést szerzett a szélesebb közönség körében, és azóta is a magyar irodalom kiemelkedő alakjaként tartják számon. Cselekmény Egy nyári estén, József és Ádám egy lányhoz mennek vizitába: Eszterhez. Bár József nem akar bemenni, Ádám mégis ráveszi, és bemennek a házba. Mielőtt ez megtörténne, egy öregasszonnyal találkoznak a ház udvarában,akit megdobálnak kővel, az öregasszony átváltozik egy kecskévé, megátkozván Ádámot és Józsefet. Ádámék isznak a kecskének a tejéből, majd amikor bemennek a lányhoz, lassan-lassan elkezdenek ők is átváltozni, nem mássá mint kecskévé. Először is csak visszafojthatatlan jókedvet éreznek, majd megijedten veszik észre, hogy a külsejük is a kecske nézetét veszi fel: szakálluk nő. Szabadságérzet veszi körül őket, majd elindulván az úton, kiélik szabadságukat, más szóval, jól érzik magukat. Műfaj, elbeszélésmód, téma Műfaja novella, mivel rövid, tömör, csattanóra épülő történet, amely az élet egy mozzanatát örökíti meg. Kevés helyszínen, rövid idő alatt játszódik a történet, és kevés szereplőt vonultat fel az író. Elbeszélésmódja objektív, mivel a narrátor külső író, aki személytelen, tárgyilagos hangon szólal meg, nem foglal állást, a hangsúly a párbeszédeken és a lírai jellegű meditatív részeken van. Témája a szabadság megszerzése, a szerelem kifejezése állati ösztönökön keresztül. Amint a fiúk átváltoznak kecskékké, egyből átérzik hogy milyen is szabadnak lenni, a szerelem, a vágy, pedig az állati ösztönök által van kifejezve, ami mi embereknek is megvan. Elbeszélői formák, naturalizmus
Az elbeszélői formák közül a párbeszédeken van a fő hangsúly, ezek
lendítik előre a történetet. A leíró részek líraiságot, egyfajta álomszerű lebegést kölcsönöznek a műnek. A naturalizmus is jelen van a műben, a fiúk féktelen szerelmi vágyának a rajzában, az érzések, vágyak, ösztönök intenzív megélésében. A szürrealista vonások a műben élesen körvonalazottak és groteszkbe torkollnak: a tudatalatti világ jelentkezése, beszélgetés a Holddal (holdkórosság), az átváltozás, a kivirágzott szarvak,a démoni világ jelentkzése, a lélekvándorlás, a fekete mágia és a rontás.