KÖLCSEY

FERENC
SZÜLETÉSE: SZŐDEMETER, 1790. AUGUSZ
TUS 8.

Elhunyt: Szatmárcseke, 1838. augus

ztus 24
 ◦ Miután édesapja, a nemesi származású Kölcsey Péter, aki álmosdi birtokán
gazdálkodott, 1796. augusztus 9-én elhunyt, édesanyja, Bölöni Ágnes a
hatéves fiát Debrecenbe küldte iskolába. Jobb szeme világát
gyermekkorában fekete himlő következtében elveszítette.A szájhagyomány
Gyermekkora szerint a betegség kezelése közben – a kor szokásai szerint – a tüzes
kemencében kezelt gyermeknek szikra pattant a szemébe, de ezt a legendát
nem sikerült utólag kétséget kizáróan igazolni. 11 éves volt, amikor anyja
meghalt, és ettől kezdve a háztartást Panna néni, a család régi hű cselédje
vezette, mind neki, mind három kisebb testvérének gondját viselte
 ◦ 14 éven át a Debreceni Református Kollégiumban,
a Szentírás magyarázatán kívül minden tárgyat
végigtanult. Különösen nagy kedvvel foglalkozott
a Cornelius Neposszal; szórakozás gyanánt egy
barátjával a debreceni homokba rajzolta az ókori Athént,
Tanulmányai a görögök nagyjainak csontokból emlékoszlopokat
állított, és emlékbeszédeket tartott fölöttük. Ebben az
időben ismerkedett meg Haller János Hármas
Istóriájával is.
 ◦ Miután 1809-ben befejezte kollégiumi tanulmányait, Pestre költözött
törvénygyakorlatra, de ügyvédi vizsgára nem jelentkezett, mert miután
szoros barátságot kötött Horvát Istvánnal, Vitkovics Mihállyal és
főleg Szemere Pállal, egyedül az irodalom érdekelte, ezért lemondott a
hivatalbeli és tanári pályáról, melyre Debrecenbe hívták,

Felnöttkora és Álmosdra vonult, ahol kis birtokán gazdálkodva egyedül

tanulmányai foglalkoztatták. Ezek mellett öccseinek gondozása is
lefoglalta. 1815-ben testvéreivel megosztozván Csekére (Szatmár
megye) költözött. Itt is a gazdaságnak, tanulmányainak és az
irodalomnak élt. Levelezett Kazinczyval, Döbrentei Gáborral, és
kétszer utazott Pécelre Szemeréhez, ebből egy alkalommal 1814-ben
Kazinczyval együtt, valamint 1815 nyarának egy részét is ott töltötte.
 ◦ Halála hirtelen következett be. Egy hivatalos útja
alkalmával szekéren utazva viharos zápor érte, meghűlt
és egyheti betegeskedés után – a szatmárcsekei

Halála református anyakönyv vonatkozó bejegyzésének

tanúsága szerint – 1838. augusztus 23-
án Szatmárcsekén elhunyt. Ezzel ellentétben Kölcsey
Antónia naplójában 1838. augusztus 24-e délelőtt 10 órát
említ a halálozás időpontjaként.