Globalizálódó világgazdaság: a

vesztes Dél
(Nemzetközi politikai gazdaságtan
folyt.)
Tk. XI. fejezet
 Mi a gazdasági fejlődés legjobb modellje?
 Az Észak (fejlett ipari államok) szerint
o Csak egyetlen út van a szabad piaci kapitalizmus (klasszikus liberális
piacgazdaság) ahol az állam éjjeliőr szerepe miatt (A. Smith) és komparatív
előnyök elméletére (D. Ricardo) épülő nemzetközi szabad kereskedelem
miatt a gazdasági gyarapodás beindul és belőle mindenki részesül.
o Ha nem, akkor az az ország nem vette rendesen át a piacgazdaság és szabad
kereskedelem szabályait, tehát a belső tényezőket kell javítani, pl. a
tradicionális kötődéseket, gondolkodásmódot, hagyományokat, kultúrát ki
kell iktatni, hogy a racionális-önérdekkövető piaci logika érvényesülhessen.
 A Dél szerint az iparosítás kudarcáért és gazdasági fejlődés megrekedéséért
külső tényezők a felelősek: az Észak-Dél alá-fölé rendeltségi viszonyban van.
Észak függőségi helyzetben tartja a Délt, újra termeli az egyenlőtlen hatalmi
viszonyokat és ellenérdekelt a Dél fejlődésében, mert ez a függőségi helyzet
szolgálja ki a gazdasági érdekeit.
 Nemzetközi politikai gazdaságtan alternatív (nem
kapitalista) elméletei:
A radikalizmus /marxista gazdaságelmélet
 K. Marx szerint világszinten tekintsük a gazdasági fejlődést, amely a kapitalizmus kezdeteikor
(18-19.sz.) a gyarmatosítás korában kezdődött, Anglia gazdasági felemelkedésekor.
 A tőkés (kapitalista) országokban a gazdag tőketulajdonosok (gyártulajdonosok, ipari
vállalkozók) erőforrásaikat a saját munkásosztályuk és a gyarmatokon élők kárára bővítették:
eredeti tőkefelhalmozás. Az egyik meggazdagodása (fejlődése) a másik elszegényedésével
járt.
 A kapitalizmus lényege a terjeszkedés, erőforrások és területek növelése, bármi áron, ami
hamar az elfoglalt területek kiaknázásához vezet.
 Némileg leegyszerűsített példa: A 18-19. században Anglia volt az iparosodás fellegvára, főleg a
textilipar fellendülése virágzott. Alapját a gyarmatokon rabszolgaként dolgozó tömegek gyapotszedő
munkája adta. Az odahurcolt és kizsákmányolt, jogfosztott rabszolgák szolgáltatták az alapanyagot,
amelyeket elhajóztattak az angol gyapotfeldolgozó üzemekbe, ott feldolgozták, majd a pamut árut
visszavitték a gyarmatokra eladni jó áron, piacot is biztosított a gyarmat, nemcsak nyersangot.
 A gazdasági függőségi elméletek
(1960/70-es évek): Andre Gunder Frank és Samir Amin
 A déli országok szegénysége és a politikai instabilitása az északi országok
által felállított igazságtalan történelmi folyamatok, főként a gyarmatosítás,
eredménye. Ezek hatása mai is tart, a neoliberális kapitalista gazdasági
világrend ma is a déliek gazdasági kizsákmányolását eredményezi, ezért
azok szegénységi csapdában vergődnek és az északiaktól való gazdasági
függőségében maradtak.
 Neokolonizáció zajlik le a Világbank, az IMF és a MNV-k vezetésével.
Ahogy a szegény déli országokat rákényszerítik a nemzetközi kapitalista
világgazdaságba való integrálódásba a fejlődés címszava alatt, úgy
taszítják őket vissza a gyarmati függőség és kizsákmányolás állapotába.
Állandósul a gazdasági egyenlőtlenség É-D között, mert úrjatermelődik.
 Bár ezúttal nincs jelen a gyarmattartó katonai hadserege, hogy levezényelje a gazdasági
kizsákmányolást, 3 faktor miatt visszaépült a gazdasági kizsákmányolás:
o Adósságcsapda: hitelt csak akkor kapnak a szegény országok, ha alávetik magukat a
neoliberális kapitalizmus szabályainak.
 Mind a nemzetközi pénzügyi intézmények (IMF, WB), mind a MNV-k olyan
befektetéseket eszközölnek, ami a fejlett országoknak kedvez és a fejlődő országban
végrehajtott beruházás gazdasági megtérülést (profitot) hoz a befektető számára.
o Ebben a gazdasági rendszerben azok a termelési tényezők, amelyekben a déli országok
gazdagok (nyersanyag, természeti erőforrások, munkaerő) leértékelődnek, nyomott áron
értékesíthető a nemzetközi piacokon, nemzetközi kereskedelemben.
 Pl. a MNV-k felelőssége itt óriási: a szegény országok erőforrásait a gazdag országok
javára használják fel, mert ott van a fizetőképes kereslet. A termelési v. beruházási
döntéseket a gazdag országok központjaiban hozzák meg profithajhász módon. Ez
biztosítja az egyenlőtlenségek újratermelését.
o A szabad kereskedelem bevezetése, de csak az árukra, nyersanyagokra és tőkére vonatkozik.
A munkaerőre nem. Nem áramolhat szabadon a nincstelen tömeg a gyarmati centrumokba
munkahelyet találni. A fejlődő országokban, az agrár vidéken megszűnt a megélhetési
lehetősége a tömegeknek a gépesítés elterjedése miatt. Óriás városokban kényszerülnek

 A fejlett és a fejlődő országok között mélyül a gazdasági szakadék.
 Változtani kell a nemzetközi gazdasági hatalmi viszonyok elosztásán,
új igazságos nemzetközi szabályozásra van szükség a függőség
megtöréséhez. Erre kell az IMF-nek, a Világbanknak és minden
államnak törekedni.
 Az 1990-es évektől leáldoz ezen elméletek csillaga, mert csúfosan
összeomlik a neomarxista gazdaságpolitikát folytató Szovjetunió
valamint az ázsiai kistigrisek és Kína gazdasági csodája is ellentmond
a szegény országok csapdájának.
 Adósságcsapda
 Az 1960-es évek közepétől kedz kialakulni a Dél egyes országaiban a nagyarányú
elasodottság, amely hullámokban visszatér (1960-90 és 2008-13). Ebben nagy szerepe van
a nemzetközi pénzügyi intézmények (Világbank, Valutaalap) hitelezési feltételinek és
fejlesztési elképzeléseinek (washingtoni konszenzus – a következő 4 dia)
 1989-2005: törlesztések átütemezése, törlesztési feltételek módosítása, tartozáselengedési
lépések
 IMF:
 Fizetési mérleg hiányt áthidaló kölcsön nyújtása, hogy stabilizálja a valuta árfolyamot.
 Strukturális Kiigazítási Programok (12. dia)
 Világbank (A Dél országaiban aktív):
 1950/60-as évek: hosszú távú kölcsön nyújtása nagy volumenű infrastrukturális beruházásokhoz,
amelyek a gazdasági fejlődéshez vezetnek (hidak, duzzasztógátak, erőművek, autópályák,
távközlés).
 1970-es évek: az elszegényedett lakosság életfeltételeinek a javítása a cél (oktatási, egészségügyi
és lakhatási beruházások finanszírozása).
 1980/90-es évek: magánszektor bevonásával megvalósuló projektek finanszírozása.
 2000-es évek: a fenntartható fejlődés a gazdasági fejlődés kulcsa, ezért megújuló erőforrások
 Washingtoni konszenzus: a Világbank,
Valutaalap, USA kincstára által kidolgozott terv
 Neoliberális közgazdasági ideológián alapuló 10 gazdaságpolitikai ajánlás,
amely az akkor kizárólag helyesnek gondolt, fejlődéshez vezetőnek hitt
gazdaságpolitika. Főként Latin-Amerikában alkalmazták feltételként
hitelnyújtáskor az 1990-es években az adósságcsapdából való kilépéshez.
 A külkereskedelem és pénzpiacok liberalizálása (deregulációja) és az állami
szerepvállalás visszaszorítása (privatizáció) a lényege, mert két területen
gondolták elhibázottnak ezen országok gazdaságpolitikáját, amely gazdasági
és pénzügyi válságot eredményezett:
 1. Protekcionista külkereskedelem és az állam túlzott beavatkozása
kereskedelmi korlátok emelésével (dereguláció).
 2. A kormányok képtelenek az államháztartási hiány csökkentésére,
költségvetési fegyelem tartására (privatizáció).
 Forrás: https://hu.economy-pedia.com/11029635-washington-consensus
1. Költségvetési fegyelem: A szinte valamennyi latin-amerikai országban felhalmozott
magas hiány makrogazdasági pénzügyi gondokhoz, újabb hitelek felvételéhez vezetett,
amelyek inflációs gondokba taszították a régiót és magas külső adósságot
eredményezett. Mindkettőt kontrol alatt kell tartani.

2. A közkiadások prioritásainak átrendezése: A költségvetési hiány kezelésére úgy

döntöttek, hogy csökkentik az állami jóléti költekezést, kiadásokat (egészségügyre, az
oktatásra és az infrastruktúrára történőket). Élelmiszertámogatások eltörlése.
Közalkalmazottak számának és juttatásának csökkentése. Államigazgatás
visszavágása. Helyette átképzési programok finanszírozása a foglalkoztatás növelése
érdekében, ill. a szegények célzott támogatása

3. Adóreform: Adóemelések, hogy növekedjen az állam bevétele. (Pl. infrastruktúra

használati díjak bevezetése.)

4. Kamatliberalizáció: A piacnak kell meghatároznia.

5. Az árfolyamcél meg van jelölve, kötött árfolyamváltás megszüntetése. A túlértékelt

valutaárfolyam leértékelődésének a kikényszerítése, amely az exportorientált
6. Kereskedelem liberalizálása: A külkereskedelmi akadályok leépítése, magas
importvámok eltörlése. A növekedés akadályának tekintették azt a protekcionista
elképzelést, hogy a nemzeti iparokat megvédjék a „kívülállóktól”. (Exportorientált
növekedés erőltetése az importhelyettesítő növekedési modell helyett.)
7. A közvetlen külföldi befektetések liberalizálása: Külföldi működőtőke (FDI)
befektetések bevonzása szabad piaci környezet biztosítása révén, vele együtt a
modern technológia és tapasztalat-tudás is érkezik. Ez lesz a fejlődés motorja.
8. Privatizáció: A magánszektor hatékonyabban működik a gazdaságban, mint az
állami vállalat. Állami monopóliumok megszüntetése, a gazdasági termelés
alapjainak átalakítása és diverzifikálása.
9. Dereguláció: Ez ösztönzi a versenyt a túlszabályozott gazdaság leépítése
10. Tulajdonjogok védelme: E jogok garantált érvényesülése hatékony bíróságok
révén.
Eredmények: vegyes a megítélése
Pozitíveredmények:
o alacsonyabb infláció, alacsonyabb költségvetési hiány, külső adósság
csökkenése, működőtőke beáramlás növekedése
o Amely országok következetesen alkalmazták és szigorúan betartották
az ajánlásokat, ott több pozitív eredményt értek el idővel, mint ahol
nem (Argentína).
Negatív eredmények
o Nem sikerült gazdasági növekedést elérni („ez elveszett évtized”)
o Túl nagy árat fizettek érte a lakosok: növekedett az egyenlőtlenség
 (Azaz a társadalmi kohézió csökkent, emberi jogok sérültek a jóléti
programok levágásakor és a haladás hiánya miatt)
 Strukturális kiigazítási programok

 Az 1970-es évektől alkalmazták, gazdaságpolitikai reform végrehajtása volt

a kölcsönfelvétel feltétele. Célja ezeknek a programoknak is a szabad
kereskedelem bevezetése és az állami kiadások csökkentése. Főként
Afrikában alkalmazták hitelnyújtáshoz. Tartalmában megegyezik a
washingtoni konszenzusban leírtakkal.
 Probléma: nem az adott ország fejlődése volt a célja ezeknek az lépéseknek,
hanem a pénzügyi egyensúly helyreállítása bármi áron.
 Az ezredfordulótól ezek a hitelfelvételhez kötött feltételek már sokkal
nagyobb figyelmet szentelnek 3 dolognak:
o növekedés beindításának, úgy, hogy a szegénység csökkentését is
egyszerre célozzák (kevésbé radikális az állami kiadások visszavágása),
miközben a demokrácia építése érdekében is kell a hitelfelvevőnek
lépéseket tennie.
 Túlnépesedés
Elmélet:
Thomas Malthus (1798) angol pap és közgazdász mutatott rá
a népességnövekedés tarthatatlan jellegére. Míg a népesség
mértani sorozat szerint nő (duplázódik, 1,2,4,8,16,…), addig
az élelmiszer előállítás csak számtani sorozat szerint
(1,2,3,4,5,…). A tartós exponenciális népességnövekedés
életszínvonal csökkenéshez fog vezetni, sőt a Föld eléri
eltartóképessége határát, amely háborúhoz, ínséghez,
nélkülözéshez és nyomorhoz vezet és nagymértékű kihalást
hoz. Ezzel visszaáll az eltartóképességhez illeszthető
népességnagyság önszabályzó módon.
Két faktort nem vett figyelembe Malthus (kritika):
 A technológia fejlődés következtében a Föld eltartó képessége
radikálisan megnőtt, az élelmiszer termelés sokkal
hatékonyabb és nagyobb mennyiség előállítására képes. Van
elég élelmiszer, de nem jut mindenki hozzá azonos eséllyel
 Tartós népességnövekedés után eléri a kb. 10 mrd főt a Föld
népessége 2070-re, majd gyors csökkenés fog következni a
népességnövekedésben.
o Először a gazdasági növekedés mindig
népességnövekedéssel jár, mert lecsökken a
csecsemőhalandóság és kitolódik az öregségi kor.
o Majd ahogy az életkörülmények javulnak, lecsökken a
szülési hajlandóság, a termékenységi ráta 2 alá csökken.
o A megbízható születésszabályozási módok terjedése miatt is
 Mai (gyakorlati) megállapítások a túlnépesedésről
1. Ma a népességnövekedés 98%-a a fejlődő országokban történik. Ez az
aránytalanság komoly gazdasági szembenállást eredmények Észak és Dél között.
2. A túlnépesedés további természeti területek elpusztítását eredményezi, mert az
ember oda is beteszi a lábát, ahol azelőtt nem volt biztonságos számára. (Pl.
magas hegyek lejtőire, folyótorkolatokba telepszik, ahol állandó földcsuszamlás
vagy áradás fenyegeti.) Növekszik az ember élettere, csökken a természet ás az
óceánok területe, az állatok és növények élettere. Fokozott földhasználat
(lakóhely vagy élelemtermelési céllal), fokozott energiatermelés, fokozott
erőforrás kizsigerelés (pl. édesvíz készlétek szűkössé válása), ahogy nő a
népesség.
3. Népesedési szabályok bevezetése, a gyerekszülés kontrollálása igen érzékeny
téma és kulturálisan szögesen ellentétes megítélések alakultak ki róla. Mikró-
(családi) szinten racionális döntés a gyerekvállalás, mert anyagilag besegít a
gyerek, ha már nagyobb vagy mert az idős szülők egyetlen jóléti hálója lehet. De
sajnos makrószinten, környezeti szempontból nézve fenntarthatatlan.
4. A nemzetközi migráció a növekvő populáció és a szűkölő erőforrást hatására
A nemzetközi migráció okai
(magyarázó elméletei)
 Neoklasszikus közgazdasági elmélet
 A vándorlási hajlandóság racionális egyéni költség-haszon
számításon/döntésen alapul a munkaerő kereslet-kínálat és a
bérkülönbségek törvényszerűségei szerint: a globális munkaerő piacon,
ahol nagyobb a munkaerő kereslet és magasabb az elérhető fizetés (a fejlett
országok) oda áramlik a munkaerő onnan, ahol alacsony a bérszínvonal,
mert munkaerő túlkínálat van.
 Ha szabad a munkaerő áramlás (nincs kormányzati beavatkozás), akkor
megindul egy természetes kiegyenlítődési folyamat egy egyensúlyi állapot
felé: a kibocsátó országokban csökken a munkaerő felesleg és emelkedni
kezdenek a bérek, a befogadó országokban ezzel ellentétes tendenciák
érvényesülnek. Mozgás a régiók között addig tart, amíg a nemzetközi
jövedelmi viszonyok ki nem egyenlítődnek.
 Kritika: a gyakorlatban az elvándorlás költségeit nehéz számszerűsíteni,
mert sok pénzügyi vonzattal nem rendelkező tétel (az itthoni kulturális
közeg elhagyása, a családi kapcsolatok lazulása, beilleszkedés) beárazása
 Új közgazdasági elméletek
 A külföldi munkavállalás családi döntés. Célja a családi bevételkiesés
kockázatának a csökkentése. Egyes családtagokat külföldre küldenek,
hogy ott vállaljanak munkát és fizetésük egy részét hazautalják, még
akkor is, ha nem feltétlenül talál magasabb bérezésű
munkalehetőségeket külföldön. Nem a bérkülönbségek az oka a külföldi
munkavállalásnak, tehát nem a fogadó ország gazdasági jóléte.
 Ezzel a lépéssel kiküszöbölik a családi kereseti lehetőségek nagyarányú
ingadozását, mert a család megélhetése akkor is biztosított, ha otthon a
gazdasági helyzet romlik.
 Elsősorban a fejlődő országokban mezőgazdasági termelést folyató
családok esetét magyarázza ez az elmélet, ahol kockázatkezelési
mechanizmusok (szociális háló, mg-i biztosítás) alig működnek,
amelyek megvédenék a családokat a hirtelen jövedelem-vesztéstől.
 Duális vagy szegmentált munkaerőpiaci
elmélet
 A gyorsan fejlődő, modern, fejlett ipari társadalmak számára a munkaerőpiaci két
szegmensében folyamatos kereslet van külföldi munkaerő iránt.
o A primer munkaerőpiacon a magasan képzett és speciális szaktudással
rendelkezők munkaerőpiaci szegmense (mérnökök, kutatók, orvosok,
informatikusok). Sokszor ők a termelékenység, gazdasági kulcsiparágak motorjai.
o A szekunder munkaerőpiacon az alacsonyan fizetett, szaktudást nem különösen
igénylő munkakörökben dolgozók, amelyeket nem lehet alacsony bérezésű
országokba telepítve (outsource) elvégezni vagy technológiai fejlesztéssel
kiváltani. (Pl. mezőgazdasági munkák, termény betakarítás, vendéglátás, éttermi
szolgáltatások, idősek és gyerekek gondozása, takarítás, építkezés).
 A rosszabb munkakörülményeket, alacsony kereseti lehetőségeket kínáló
munkaerőpiaci szegmensben (szekunder munkaerőpiac) egyre kevesebb helyi lakos
vállal munkát, mert ők ennél jobb, magasabb bért és előrelépési lehetőségeket kínáló
pozíciókat is könnyen megszerezhetnek. Elegendő helyi munkavállaló híján ez a
szegmens nyitva áll a bevándorló munkaerő előtt.
 A primer munkaerőpiacon is, amely speciális szaktudást igényel is nehéz
találni helyi lakosokat, mert az oktatási-képzési intézmények nem tudják
követni a gyorsan változó szaktudást igénylő munkaerőpiaci trendeket
képzési programjaikkal. Agyelszívás.
 Tanulság kormányzati döntéshozók számára:
o Ez az elmélet megmagyarázza, miért látunk munkaerő bevándorlást, ha
amúgy magas a munkanélküliség a befogadó államban, szigorú a
határellenőrzés és tilos az illegálisan érkezők alkalmazása
o Ezekben a munkakörökben sokszor találhatóak nem jogszerűen az
országban tartózkodó munkavállalót, aki elfogadja a kizsigerelő
munkakörülményeket egyéb lehetőség híján.
o A illegalitásban tartott munkavállaló makrogazdasági előnye a fogadó
ország társadalma számára: az ő kihasználása révén alacsonyan tartható
árak. Jelenlétük, egy bizonyos mennyiségig, könnyen tolerálható a
többségi társadalom által, mivel több hasznot hajtanak, mint költségek
generálnak.
o A magasan képzett munkaerőpiaci szegmensbe érkező külföldi
munkavállaló nem szokott problémát jelenteni (beilleszkedik, adót fizet,
eltartja magát), érkezésük kívánatos (kék v zöld kártya programok).
 Immanuel Wallerstein neomarxista
világrendszer elmélete (1980s)
 A duális munkaerőpiaci emlélet továbbfejlesztett változata, amely a Dél
szemszögéből vizsgálja a nemzetközi munkaerőáramlást a perifáriák felől a
centrumba (világbirodalomban). A centrumok jóléte a perifériák elmaradottságá-val
magyarázható, mert onnan folyamatosan értéktöbbletet von el a centrum.
 Minden eddiginél nagyobb a mobil munkaerőfelesleg a Dél országaiban, amelyet
a globalizáció előmozdítását a zászlajára tűző „Washingtoni konszenzus”
neoliberális gazdasági politika és a népességrobbanás együttesen okoz.
 Dereguláció, kereskedelmi liberalizáció és privatizáció alapú gazdaságpolitikák
folytatása Délen (az IMF, WTO és Világbank kívánságai szerint) a földek
nagyüzemi átszervezéséhez iparosított megműveléséhez vezet, amely a vidéki
lakosságot megfosztja életterüktől és munkalehetőségétől, akik a nagyvárosokba
áramolva munkanélküliekké válnak.
 Az egyre olcsóbb és elérhetőbb utazási módok segítségével tömegesen tovább
vándorolnak a fejlett országok globális nagyvárosai felé. (Ott illegális módon,
 Kapcsolathálózati megközelítés
 Az egyén nagyobb valószínűséggel vállal külföldön
munkát, ha rendelkezik már (pl. rokoni) kapcsolatokkal a
célországban (láncmigráció). Ha vannak segítői a
célországban, akik a kezdeti munkakeresési, szálláskeresési
és adaptációs költségeket lecsökkentik, akkor nagyobb az
esély az elindulásra, elvándorlásra, mert nagyobb az esélye
az egyénnek a boldogulásra külföldön.
 Hosszabb távon az elvándorlás a küldő országból a
célországba akár önfenntartóvá is válhat, ha kellő
mennyiségű és erősségűek a kapcsolatok az otthon
maradottak és a kiköltözők között.
Kivándorlás kultúrája
 Ha a küldő országban a közösség azt éli meg, hogy már sokan
kivándoroltak és ott sikeresen munkát találtak, akkor elterjed egy
„kivándorlási kultúra” mint követendő út, életpálya, ami a fiatalok
szocializációjának a részéve válik és akár függetlenedhet is eredeti
tényezőktől, amelyek elindították az eredeti vándorlási hullámot
(egyéni gazdasági okok, célországban meglévő magasabb
jövedelmi viszonyok).
 Tanulság kormányzati döntéshozók számára: Öngerjesztő
folyamatokat megszakítani gondot okozhat
 Célzott reklámkampány, „felvilágosító” információs
kampányok a küldő országban a „kivándorlás mint
életstratégia” kockázatairól és veszélyeiről.
 A fejlesztő állam: a Dél differenciálódása
Példák a sikeres felzárkózásra: Japán
 Az állam aktívan beleavatkozik a gazdaságirányításba az iparosítás felgyorsítása
érdekében, felvállalja az fejlődés irányítójának szerepét.
 Támogat ágazatokat a gyorsabb felzárkózásért (oktatás, infrastruktúra fejlesztésÖ
 Együttműködést szervez a kormány, a bankok és az iparágazati szereplők között
 Előtérbe hozza a nemzetgazdasági jólétet a vállalatok egyéni profitmaximalizás helyett.
 Piaci mechanizmusoknak teret enged, piac konform eszközökkel él
 (Aki ezt a témát választja keressen egy ennél részletesebb definíciót.)
Köszönöm a figyelmet!