Petőfi Sándor

1823-1849
 Aszód Debrecen
Pest

Pápa

Szabadszállás Kecskemét

Kiskőrös
Kiskunfélegyháza
Sárszentlőrinc
Nagykároly Koltó

Marosvásárhely
Székelykeresztúr
Segesvár
Fehéregyháza
Bereck
 Selmec

Pozsony
Petrivics István Hrúz Mária
Szendrey Júlia
Petőfi Sándor és Szendrey Júlia mellszobra
-Erdőd
Petőfi Sándor búcsúja a szülői háztól
Munkácsy Mihály festménye
1844-Pesti Divatlap segédszerkesztője
 „Ej, mi a kő! tyúkanyó, kend
A szobában lakik itt bent?
Lám, csak jó az isten, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!
Itt szaladgál föl és alá,
Még a ládára is fölszáll,
Eszébe jut, kotkodácsol,
S nem verik ki a szobából.”
(Anyám tyukja)
„Fürdik a holdvilág az ég tengerében,
Méláz a haramja erdő közepében:
Sűrű a füvön az éj harmatozása,
De sűrűbb két szeme könnyének
hullása.”
(Fürdik a holdvilág az ég tengerében...)
„Sötét a város, ráfeküdt az éj.
Más tájakon kalandoz a hold,
S a csillagok behunyták
Arany szemeiket.
Olyan fekete a világ,
Mint a kibérlett lelkiismeret.
Egyetlenegy kicsiny fény
Csillámlik ott fönn a magasban
Bágyadtan s haldokolva,
Mint a beteg merengőnek
szeme,
Mint a végső remény.”
(Az apostol)
„Mint az őrült, ki letépte láncát,
Vágtatott a Tisza a rónán át,
Zúgva, bőgve törte át a gátot,
El akarta nyelni a világot!”
(A Tisza)
„Szép vagy, alföld, legalább nekem szép!
Itt ringatták bölcsőm, itt születtem.
Itt borúljon rám a szemfödél, itt
Domborodjék a sír is fölöttem.”
(Az alföld)
„Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.”
(Szeptember végén)
Marosvásárhely
Segesvár
Pápa
Marosugra