EMBERTAN 3.

AZ
EMÉSZTŐRENDSZER
Az emésztőrendszer
Tápanyagok
- szerves tápanyag – szénhidrátok, fehérjék, zsírok, vitaminok
- szervetlen tápanyagok – víz, ásványi anyagok

Emésztés
Az emésztés során a táplálékban található makromolekulák az emésztőnedvek enzimeinek közreműködésével monomerjeikre
bomlanak. A monomerek és a szervetlen tápanyagok a felszívódás során jutnak be a keringési rendszerbe, majd a vér útján a
szövetekhez és a sejtekhez.

Az emésztőrendszer
Az emésztőrendszer a bélcsatornából és az ahhoz kapcsolódó emésztőmirigyekből áll. A
bélcsatorna elő-, közép- és utóbélre tagolódik. Az előbél részei a szájüreg, a garat, a nyelőcső
és a gyomor. A középbél (vékonybél) szakaszai a patkóbél, az éhbél és a csípőbél. Az utóbél
vakbélre, vastagbélre és végbélre tagolódik.
Az emésztőmirigyek közül a nyálmirigyek a szájüregbe, a máj és a hasnyálmirigy a
középbélbe ürítik váladékukat.

Az ember emésztőrendszere
A bélcsatorna felépítése
A bélcsatorna üregrendszerét hámrétegből és kötőszövetből álló nyálkahártya béleli. A nyelőcsőtől kezdve a bélcsatorna
hámrétegét nagyrészt hengerhámsejtek alkotják. A nyálkahártya alatt található körkörös és hosszanti lefutású
simaizomrétegek összehangolt működése eredményezi a bélcsatorna jellegzetes perisztaltikus mozgását.

A szájüreg
A tápcsatorna első szakasza a szájüreg, itt találhatók a fogak és a nyelv, ide nyílik a három pár nagy nyálmirigy kivezetőcsöve.
A szájüreget felülről a szájpadlás határolja, melynek elülső része a csontos kemény szájpad, hátulsó része az izmos lágy
szájpad. A nyelv a szájüreg alsó részén található izmos szerv, melynek fontos szerepe van a rágásban, a nyelésben, a
hangképzésben és az ízérzékelésben.
A nyálmirigyek váladéka a szájüregben ható emésztőnedv, a nyál. Hatóanyaga az amiláz enzim, amely megkezdi a keményítő
hidrolízisét, lebontását. Semleges vagy enyhén lúgos kémhatású. Az emésztőenzimen kívül nyálkaanyagot is tartalmaz.

A fogazat
A fogak az állkapocs és a felső állcsont bemélyedésében, a fogmederben gyökérrel rögzülnek,
ínyből kiálló részük a korona. Legnagyobb részüket különleges csontszövet, dentin alkotja. A
dentin sejtjeit ellátó erek és idegek a fog belsejében levő fogbél kötőszövetében találhatók. A
savakkal szemben kevéssé ellenálló dentint a koronán fogzománc, a gyökéren pedig cement
borítja.
Az ember élete során kétféle fogazat váltja egymást. A tejfogazat 20 fogból áll. A felső és az alsó
fogsorban a jobb, illetve a bal oldalon egyaránt 2-2 metszőfog, 1-1 szemfog és 2-2 őrlőfog
található. A teljes, maradó fogazatot 32 fog alkotja. Mindkét fogsorban elöl, jobb és bal oldalon is
2-2 éles peremű, véső alakú metszőfog végzi a harapást, kétoldalt 5-5 gumós felszínű őrlőfog pedig Az ember foga
a rágást. A metsző- és a zápfogak között mindenütt 1-1 hegyes, kúpos szemfog helyezkedik el.
Fogszuvasodás, fogkő, fogszabályozás
A fogszuvasodás a zománcréteg sérülésével kezdődik, ezt követően a felszínre került dentinállomány gyors pusztulásnak indul.
Amikor az egyre növekvő lyuk eléri a fogbelet, bekövetkezik a fog szöveteinek elhalása, hiszen vérellátás hiányában megszűnik
a dentin sejtjeinek táplálása.
A fogkő a fogfelszínen lerakódó lepedékből kialakuló, többé-kevésbé szilárd bevonat a fogakon. Rendszeres fogmosással ennek
a kialakulása is megelőzhető.
A fogszabályozás során az egymásra torlódott, ferdén, szabálytalan vonalban előbújt maradó fogakat rendezik szabályos
sorba. A rendellenes növekedést többnyire az okozza, hogy a fejlődő maradó fogak túl nagyok, nem férnek el az állkapocsban.
A fogszabályozás nem csak esztétikai kérdés, hiszen a szabálytalanul álló fogak nehezítik a rágást, továbbá lehetetlenné teszik a
fogak sikeres megtisztítását az ételmaradékoktól és a foglepedéktől.

A nyelés
A megrágott falat a szájüreg hátsó, szűkült részén, a torkon át jut a bélcsatorna
következő részébe, a garatba. A garat a tápcsatorna és a légutak közös szakasza. Ide
torkollik az orrüreg és a szájüreg, innen nyílik a gége és a nyelőcső, vagyis a garatban
kereszteződik a levegő és a táplálék útja. Ahhoz, hogy a táplálék a nyelőcsőbe jusson,
nyeléskor zárulnia kell az orrüreg és a gége felé vezető útnak. Az orrüreg felé vezető
utat a felemelkedő lágy szájpad, a légcső felé vezető utat a lefelé mozduló porcos
gégefedő zárja le. A falatot a garatizmok a nyelőcsőbe nyomják, ami perisztaltikus
mozgással továbbítja a falatot a gyomor felé.

A gége
A gyomor
A gyomor a tápcsatorna legtágasabb szakasza, a rekeszizom alatt, a hasüregben helyezkedik el, két végén záróizmokkal. Belső
felszíne redőzött, izmos fala tágulékony. Fő feladata a szakaszosan fölvett táplálék tárolása, pépesítése és az elfolyósodott
gyomortartalom továbbítása a középbélbe. Emellett szerepe van a fehérjék emésztésében is. Nyálkahártyájában többféle
mirigysejt található. A mirigysejtek egyik típusa sósavat, a másik emésztőenzimet, a harmadik pedig nyálkát termel. A sósav
és az emésztőenzim oldata alkotja a gyomornedvet.

A középbél
A középbél első szakaszába, a patkóbélbe ömlik két nagy emésztőmirigy, a máj és a hasnyálmirigy váladéka. Mindkét
emésztőnedv lúgos kémhatású. A hasnyál emésztőenzimei valamennyi tápanyag hidrolízisében részt vesznek. Az amiláz a
keményítőt bontja, a tripszin a fehérjék, míg a lipázok a zsírok emésztésében játszanak szerepet. A nukleázok a nukleinsavak
hidrolízisét katalizálják.
A májban termelődő epe a zsírok feldolgozásában fontos emésztőnedv, az
epehólyagban tárolódik. Emésztőenzimet nem tartalmaz, hatóanyagai a kettős
oldódású epesavak. Az epe jellegzetes barnászöldes színét az epefestékek adják,
amelyek a hemoglobin lebomlási termékei.
A tápanyagok emésztése a középbél falát alkotó hámsejtek felszínén fejeződik be.
Az emésztés mellett a vékonybél feladata a szerves tápanyagok felszívása. A
nagyarányú felszívást a vékonybél hatalmas felülete biztosítja. A felszívóhámon
keresztül a víz passzív, az aminosavak és a monoszacharidok, valamint az ionok aktív
transzporttal jutnak a hajszálerekbe. A zsírok túlnyomó része a nyirokkapillárisokba
szívódik fel.
A bélbolyhok
Utóbél
A vékonybélből az emészthetetlen anyagok, a víz és az ásványi anyagok az utóbél rövid, kezdeti szakaszába, a vakbélbe, majd
onnan a vastagbélbe kerülnek. A vakbélhez kis nyirokszerv, a féregnyúlvány kapcsolódik. A vastagbél nyálkahártyája redőzött,
de nem találhatók rajta bélbolyhok. Legfontosabb működése víz és ionok felszívása.
A vastagbélben nagyon sok bélbaktérium található. Életfolyamataikhoz a béltartalom növényi rostjait és a megmaradt egyéb
szerves anyagokat használják fel. Anyagcseréjük során B-vitaminokat és K-vitamint termelnek, amelyek felszívódnak a keringési
rendszerbe.
Az emészthetetlen anyagokból, a béltartalom maradékából és a baktériumok tömegéből végül kialakul a széklet. A
székletürítés a végbél feladata.

A máj
A máj a szervezet legnagyobb mirigyes szerve, a szervezetszintű anyagcsere
központja. Vérellátását két ér biztosítja. Az egyik az aorta felől érkező,
oxigéndús vért szállító májartéria, a másik a tápcsatorna kapillárisaiból
összeszedődő májkapu ér. A májkapu ér rendszer biztosítja, hogy a
tápcsatornában felszívódott anyagok elsőként a májba kerüljenek.
A máj fontos méregtelenítő szerv. A táplálékkal felvett méreg anyagokat a
májsejtek hatástalanítják. A máj szabályozza a vércukorszintet. A
tápcsatornában nagy mennyiségben felszívódott glükózból a májsejtekben
raktározott szénhidrát, glikogén képződik. Ezért az emésztést követő
felszívódás után a májvénában alacsonyabb a szőlőcukor koncentráció ja, mint
a májkapuérben. Így kisebb a vércukorszint ingadozása. Ha a vércukorszint A máj
csökken, akkor a májsejtekben tárolt glikogén ismét szőlőcukorrá bomlik, és a
vérbe, onnan pedig a szövetekbe, például a vázizmokba, idegsejtekbe jut.
A májsejteknek az emésztésből származó aminosavak feldolgozásában is fontos szerepük van. Élénk fehérjeszintézist
folytatnak, bennük képződik a vérplazma fehérjéinek jelentős része. A máj a lebontásra kerülő aminosavak
nitrogéntartalmából karbamidot, a nukleotidokéból húgysavat állít elő. A nitrogéntartalmú bomlástermékek a vér útján a
vesébe kerülnek, majd onnan a vizeletbe.
A máj részt vesz a vázizmokban képződő tejsav átalakításában is. Az intenzíven működő izmokban képződő tejsav a
vérkeringéssel a májba kerül, ahol rendszerint glükózzá, majd glikogénné alakul.

A szervezet tápanyagigénye
Szerves tápanyagok
- szénhidrátok
- fehérjék (esszenciális aminosavak)
- zsírok
- vitaminok
- vízben oldódók (B vitaminok, C-vitamin)
- vízben nem oldódók (A, D, E és K vitamin)
Szervetlen tápanyagok
- víz
- ásványi anyagok

Alapanyagcsere, energiaigény

Egészséges táplálkozás