1.

Társadalmi szerepek az egészségügyben-

betegszerepek, betegviselkedés, orvosi szerep

Egészség és társadalom 2.
  Az emberek viselkedése nem véletlenszerű,
hanem kulturálisan ránk hagyományozott
társadalmi szabályokat követ.
 A társadalmi norma egyszerre kötelék és
1. Mi az a biztonság: bejósolhatóvá teszi a viselkedést,
keretbe foglalja a másokkal szemben támasztott
társadalmi elvárásainkat.
szerep?  Társadalmi szerep = társas helyzethez tartozó
normák összessége
 Interaktív: szereppartnerhez kötött. Pl. hallgató-
oktató - Ez a szerepreláció.
 Őszinte, átélt, természetesnek felfogott viselkedés jellemzője
 Szocializáció révén sajátítjuk el
 Nem csak egy státuszunk van - pl. hallgató, munkavállaló stb.
 Szerepkészlet: státushoz kapcsolódó szerepek sokasága
 Szereptípusok (Banton): milyen mélyen érintik az egyén társas pozícióját
 Pervazív:
 biológiai adottságokból, helyzetből következik, de társadalmi megkülönböztetés is társul hozzá pl. NŐ,
FÉRFI
 egész életen át érvényesül
 áthatja a többi szerepünket is
 Családi:
 az élet hosszú szakaszán keresztül érvényesül, pl. anya, feleség
 csaknem pervazív módon árnyalja más szerepeinket
 Foglalkozási:
 intenzitásában hasonló a családi szerepekhez, de azok korlátjaként jelenik meg
 hivatásjellegű foglalkozások esetén kiterjesztődnek a munka világán túlra is
 Átmeneti/passzazsér:
 rövid ideig tartó, meghatározott interakciókhoz tartozó szerepek
 Egészségügyi szerepek többé-kevésbé elhelyezhetők a fenti modellben némi kiegészítéssel:
 Betegszerep: passzazsér szerep, de! krónikus betegség/funkcióvesztés esetén pervazív szereppé
válhat
 Orvos szerep: foglalkozási szerep nagy állandóssággal és hatókörrel = pervazív a
magatartásukra nézve

 Orvos-beteg interakció:
 Nem egyenlő felek között zajlik
 Asszimetria az orvosok szakmai tekintélyéből, orvosok helyzeti hatalmából, betegek helyzeti
függőségéből fakad
 Együttműködés nem önkéntes, de szoros
 Létfontosságú kérdések állnak a középpontban
 Érzelmileg töltött
 2. A betegszerep – T. Parsons szerint
 Talcott Parsons: szerepelmélet fogalmaival írja le a betegszerepet és a betegviselkedést (1951)
 Egészség fogalma: képesség a társadalmi szerepek betöltésére
 A beteg nem képes ellátni a társadalmi szerepeiből fakadó kötelezettségeit – a betegség deviancia
 De nem szándékos helyzet – a betegség igazolt deviancia
 A betegszerep és az orvos szerep funkciója, hogy elősegítse a deviáns helyzet felszámolását.
 Ennek megfelelően alakulnak ki a betegjogok és betegkötelezettségek.
 A beteg kötelezettségei:
 Orvoshoz fordulás kötelezettsége – az orvos legitimálja a betegszerepet:
 Sokféle laikus és professzionális segítséget vehet igénybe a beteg, de objektivitáshiány áll fent
 Kizárólag az orvos rendelkezik társadalmi felhatalmazással arra, hogy egy állapotot betegséggé minősítsen
 A társadalom csak az orvos minősítését fogadja el
 Az orvos utasításainak betartása – az együttműködés kötelezettsége
 Mindent meg kell tennie gyógyulásáért
↓
 A beteg joga:
 Felszabadul társadalmi kötelezettségei alól, hogy teljesíthesse a betegszerep kötelezettségeit -
betegségelőny
 Nem tehető sem jogi sem erkölcsi értelemben felelőssé a betegsége miatt (tudatos tettek következtében
előálló egészségkárosodás némiképp kivételt képez ez alól- társadalmaként és koronként változik ennek a
megítélése)
 Az orvosszerep szabályozza a betegszerep tartalmát, hatékony szerepbeállító eszköz.
 Kritikák, kiegészítések:
 Nem differenciál eléggé a betegségek között
 Fogyatékosság nehezen helyezhető el ebben a modellben
 Pszichiátriai betegségek stigmatizációtól való félelem miatt elmarad a betegszerep felvétele
 Betegszereppel összefüggő magatartásformák normatíve szabályozottak de! kulturális, státuszbeli sajátosságok is szerepet
játszanak (pl. fájdalommal összefüggő viselkedés függ az érintett fájdalomértelmezésétől, ezt pedig kulturális tényezők is
befolyásolják)
 Betegségek maguk is sokfélék, az a társadalmi-történeti háttér, amelybe beágyazódnak még inkább, így a betegszerep egyféle
felfogása nem tartható
 Betegszerep előírás sokkal inkább viselkedéstartományokat ír körül
 Betegszerep új mintái: krónikus betegek jelentős tapasztalatra tesznek szert a terápiák, gyógymódok hatékonyságáról - laikus
szakértőkként jelennek meg
 Betegszerep számának megszaporodása: medikalizáció, egészségizmus, betegségbe menekülés (pl. Szociális jelenségek elől)
 Betegszereppel összefüggő zavarok okai:
 hiányos betegszerep-szocializáció (pl. tünetek felismerése, eltérő fájdalomérzékelés)
 hiányos betegszerep-értelmezés (pl. ellátórendszerben való eligazodás nehézségei)
 terápiák mellékhatásai, fájdalom a vizsgálat kezelés során- lazíthatják a betegek együttműködését
 betegszerep konfliktus: szereppartnerek szankcionálják a beteget, kötelmeire intik
 szereptúlterhelődés: előírások betartásának nehézségei
 idő/pénz költségek: Magyarországon a betegek 40%-nak közepes szintű anyagi megterhelést okoz az egészségügyi kiadások
fedezése
 3. Az orvosi szerep
 Orvosi szerep:
 Teljes egészében tanult
 Kulturális hagyomány, a társadalmi változás és technológiai fejlődés is alakítja

 Orvosi szereppel összefüggő elvárások – Parsons szerint:

- technikai specifitás elve: biztosítja, hogy az orvos feltétel nélküli és abszolút tudással
rendelkezik a betegek gyógyításában
- érzelmi semlegesség-objektivitás elve: előírja, hogy az orvos érzelmi távolságot tart a betegtől,
ezzel biztosítva a gyógyító munka objektivitását
- univerzalizmus elve: kimondja, hogy minden beteget azonos szintű ellátásban kell részesíteni
- funkcionális specifitás elve: megszabja, hogy az orvos kompetenciája csak és kizárólag a
betegség és egészség területére terjed ki
 Az orvosszerephez kapcsolódó jogok:
 Tudásmonopólium: privilégizált ismeretek birtokosai, amely egyúttal a társadalmi kizárást biztosítása szákra (Weber)
 Nagyfokú autonómia (társadalmi nyilvánosság, társadalmi ellenőrzés kizárása)
 Autoritás joga – kontroll a kliens/páciens/beteg felett
 Társadalmi presztízs, státusz, jövedelem

 Kritika (E. Freidson):

 Realitásokhoz igazítja a parsonsi elméletet
 Érzelmi semlegesség túlhaladott, helyette empátia!
 Univerzalizmus nehezen teljesíthető
 Szerepkövetelmények betarthatatlanok, szent személyiséget feltételeznek
 Mégis az orvosok egy része úgy tesz, mintha ezek betarthatók lennének (érvelésük szerint a pályaszocializációjuk során
nemcsak elsajátították, hanem mintegy bensővé tették az értékeket, attitűdöket, az így kialakult nagyfokú önkontroll
feleslegessé teszi a társadalmi kontroll létét)
 Autonómia és autoritás mértéke túlzó – betegjogok térnyerésének közepette a fenti érvelés nem tartható!
 Krónikus betegségek kialakulása mögött társadalmi faktorok is meghúzódnak (egészség-egyenlőtlenségek)
 Orvos-beteg viszony modelljei
 Az orvos-beteg viszony többféle modellben írható le.
 Ezek a modellek jellemzően egyidejűleg vannak jelen a társadalmakban.
 Az egyes egészségügyi rendszereket a tekintetben is különböznek egymástól, hogy a különböző modelleket közül melyeket preferálják és hogy milyen erősséggel
befolyásolják az egészségügyi dolgozók és betegek közötti viszonyokat.
 A legfontosabb modellek a következők:
 Konszenzus-modell
 célracionalitás, felek között együttműködés, irányító szerepet az egészségügyben dolgozók játszanak, a betegek ezt legimnek fogadják el
 Konfliktus-modell
 betegek és az egészségügyben dolgozók ellenérdekeltségű felekként vesznek részt az ellátásban,
 Jellemzően olyan társadalmakban figyelhető meg, amelyekben alacsony az egészségtudatosság, szervetlen az egészségkultúra
 Egyezkedési modell:
 Betegek valamilyen mértékben részt vehetnek a kezelésükkel kapcsolatos eljárások, döntések kialakításában
 Szakértői törekvéseket árnyalják a betegek adottságai
 Hatalmi modell:
 Egészségügyben dolgozók kompetenciája kizárólagos
 Beteg szerepe abban áll, hogy alávesse magát a beavatkozásoknak
 Betegjogi modell:
 Abból indul ki, hogy a betegség miatt illetve az ellátás során nem sérülhetnek a betegség miatt az emberi és állampolgári jogok

 A különböző modellek az egészségügyi rendszer egyes szintjein és ellátási formáiban eltérő konstellációban érvényesülnek (pl. sürgősségi ellátás, intenzív osztály,
rehebilitáció). Az, hogy melyik modell válik irányadóvá egy adott társadalomban, jól leírja az egészségügyi rendszer és az egészségkultúra állapotát.
4. Orvos-beteg viszony alakulása
 Az orvos-beteg interakció lényege a konszenzus kialakulása a betegségről, amely
egyezkedés, kommunikatív küzdelem eredménye
 Az orvosi tekintély alapja a beteg orvosra utaltsága
 Ugyanakkor ez a helyzet átalakult az utóbbi időben
 Korábban az orvos nem sokat tehetett a beteg tényleges gyógyulásáért, inkább vigasztalt,
ami az autoriter szerepből működött jól
 De! megváltozik a társadalom, az egészség szerepe a társadalmi működésben, és az
egészséggel kapcsolatos tudás is átalakul, új igények fogalmazódnak meg az ellátással
kapcsolatban, ami egyúttal átírja a betegszerep tartalmát is
 Következmény új beteg szerepek (fogyasztó), ami egyúttal érinti az egészségügyben
dolgozók szerepeit is (szolgáltató)
Patient empowerment

 A betegek felhatalmazása egy olyan folyamat, amely során a betegek nagyobb kontrolt és
felelősséget szereznek az egészségügyi döntéseik felett.
 Ez magában foglalja a szükséges ismeretek, készségek elsajátítását.
 Cél: a betegek képesek legyenek megalapozott döntéseket hozni az egészségükkel
kapcsolatban.
 További elemek, előfeltételek:
 Növekvő szerep a prevencióban és az egészségpromócióban
 Megtanulni, hogyan kell használni az egészségügyet
 Információ kereső attitűd erősítése – digitális műveltség
 Szükséges továbbá az egészségügy demokratizálása: részvételiség biztosítása.
Digitálisan elkötelezett beteg
 D. Lupton
 a betegek saját egészségük és gyógyulásuk
menedzselésére digitális technológiákat is felhasználnak
 betegtapasztalatok és információk gyors cseréje
 ugrásszerű adatnövekedés – digitális lábnyom
 Ellenőrzés, ellenőrizhetőség?
 Egészségizmus?
 Nem veszi figyelembe a társadalmi egyenlőtlenségek
egészségre gyakorolt hatását!
Új holisztikus személet? 4-P orvoslás
 Középpontjában a páciens és az egészsége (szemben a betegségközpontú, paternalisztikus
modellel)
 Meg kell változtatni a követő orvoslást és el kell jutni az előrelátó, aktívan cselekvő
medicináig.
 Központi elemek:
 Prevenció: legyenek az emberek tudatában annak, hogy mit jelent a megelőzés
 Perszonálizáció (személyre szabottság) – öröklött és szerzett tulajdonságok, környezeti
tényezők hogyan befolyásolják a betegség és a gyógyítás alakulását
 Predikció – (előrejelzés) – milyenek a gyógyítás, rehabilitáció kilátásai
 Partnerség: aktív részvétel, hangsúlyozni a felelősségek megosztását, az ellátási folyamat
minden lépéséről közérthető tájékoztatást adni
Köszönöm a figyelmet!