Balaton-felvidéki Nemzeti

Park
Készítette: Bodnár Eliza
A Balaton-felvidék, a Dél-Bakony, a Tapolcai-medence, a Keszthelyi-
fennsík és a délnyugatra nyúló Kis-Balaton medencéje tartozik a
Balaton-felvidéki Nemzeti Parkhoz, amelyet 1997-ben hoztak létre,
elsősorban hat tájvédelmi körzet összevonásával.
NÖVÉNYZETE:A melegebb délies erdők
védett szubmediterrán kúszónövénye a pirítógyökér, amely a
tanúhegyeken eléggé elterjedt faj. Itt található az északi
határa a dél felől terjedő a szúrós csodabogyónak.
A Szent György-hegyen fordul elő a környék
legnevezetesebb, hazánkban csak itt élő
növényfaja, a kis mediterrán páfrány, a
cselling. Említésre méltó a magas borsó, a
Lumnitzer-szegfű, a borostyán szádorgó,
sziklai dercevirág, mely országosan is ritka
fajnak számít.
Állatvilága:A bazalthegyek gerinctelen faunája kevéssé ismert.
Megtalálható például a szalmacincér, a kis szarvasbogár,
a selymes futrinka, és igen gazdag a lepkefauna is. A terület
állatvilágából a gerincesek a legismertebbek. A hüllők közül a
védett kockás sikló és vízisikló a leggyakoribb a nádasokban. A
bazalthegyek meleg szikláin sokféle gyíkfaj él. Ritkán lehet
megfigyelni a legkisebb hazai gyíkfajunkat, a védett pannon
gyíkot, amely a Würm-
glaciálist lezáró interglaciális maradványfaja.
Gyakoribb a zöld gyík és a lábatlan gyík. A
terület madárvilágát tekintve a hazánkban előforduló mintegy
350 madárfajból 190 itt is megfigyelhető. Az emlősök közül
említést érdemelnek a denevérek, mint például a kései denevér,
vagy más kisemlősfajok, mint például a hegyvidékek erdőiben
gyakori a mókus, a borz és a különféle pelék. A patakok mentén
és a Balaton-parti nádasokban egyre gyakrabban
megfigyelhetők a vidrák.