Méhek

RUZSÁS VIKTÓRIA
PAP ALEXA
Háziméh
 A háziméh vagy nyugati
mézelő méh (Apis
mellifera), a köznyelvben
gyakran egyszerűen
csak méh,
méhésznyelven bogár is, a
mézet termelő méhfajok
egyike. Háziasítása
mintegy 6000 évvel ezelőtt
kezdődött, és a selyemlepke
mellett voltaképpen az
egyetlen korán háziasított
rovarfaj.
 Táplálkozásuk

 áplálékuk nektár és virágpor. Ezt az idősebb dolgozók gyűjtik a virágzó növényekről.

A nektárt a mézgyomorban, a virágport a hátsó lábukon található dús szőrzeten, a
kosárkában szállítják. Az el nem fogyasztott napi hordást feldolgozzák és
elraktározzák; így készítenek mézet és méhkenyeret a szűkösebb időkre, amikor vagy
nem tudnak kirepülni, vagy nem találnak elég táplálékot. A méz csak akkor őrzi meg
minőségét, ha víztartalma legfeljebb 18%; ekkor a mézet viaszréteggel lezárják,
pecsételik. A mézet elfogyasztás után vissza kell nedvesíteniük, hogy
hasznosulhasson. Ehhez a kifejlett méhek használhatják a saját anyagcseréjük által
termelt vizet, de a fiasításhoz ez nem elég. Ha van fiasítás, akkor az öregek kirepülnek
vízért. Rossz időben csak kevesen térnek vissza mézgyomrukban az értékes vízzel.
 Fészeképítés

 A lépeket viaszból építik, amelyet kis lemezek formájában a hasukon levő

viaszmirigyek választanak ki. Ezt az építők akkor is termelik, ha már nincs hely
építésre. A sejtekben tárolják a mézet, a virágport, és itt nevelik a fiasítást. A méz
energiaforrás, fűtő- és üzemanyag. A méh a testfolyadékában levő cukortartalom
nagyobb ingadozását elviseli, mint az ember a vércukorét. A virágpor
fehérjetartalma a méh testének felépítéséhez szükséges, ezért különösen a
fiasításnak és a dajkáknak van rá szüksége. A méz lehet virágméz, vagy
származhat mézharmatból, ami a levéltetvek cukros váladéka. Ilyen például a
fenyőméz. A mézharmatmézet a méhészek rendszerint elveszik, mivel támogatja
a nozémát.
Felépítésük
Köszönöm a figyelmet!