HEVESY GYÖRGY

KÉSZÍTETTE: SZIDEY RICHÁRD

 KORAI ÉLETE

• Kikeresztelkedett magyar zsidó családban született. Szülei Bischitz Lajos és Schossberger Eugénia,
mindketten gazdag polgári családok sarjai voltak. György nyolc gyerek közül ötödikként született.
Budapesten nőtt fel, a Piarista Gimnáziumban érettségizett 1903-ban. A család neve nemesítés folytán
1904-ben Hevesy-Bischitz-re, majd Hevesy-re változott. A Budapesti Tudományegyetemen kezdte meg
egyetemi tanulmányait, majd egy évvel később a berlini műegyetemen folytatta. 1908-ban szerezte meg
a doktorátust fizikából Freiburgban. Érdeklődése a kémia felé fordult. Zürichbe ment, ahol Richard
Lorenz mellett vállalt tanársegédi állást a Technische Hochschulén. 1911-ben az angliai Manchesterbe
utazott, ahol Rutherford laboratóriumában dolgozott tovább. Rutherford megbízásából kezdte kutatni
azt a témát, amivel később a kémiai Nobel-díjat elnyerte. 1912 első felében itt ismerkedett meg és
kötött barátságot Niels Bohrral.
• Budapesten, majd Németországban tanult vegyészetet, Zürichben doktorált az olvadékok
elektrolíziséből. 1911-ben került Manchesterbe, Rutherford mellé. Itt ismerkedett meg a radioaktivitás
elméleti alapjaival és itt kötött életre szóló barátságot Niels Bohrrral. Bécsben, Paneth-tel végzett
kutatómunkája során 1913-ban jutott el a radioaktív nyomjelzés felfedezéséig. A módszer lényege, hogy
valamely elem inaktív izotópjához meghatározott arányban ugyanannak az elemnek az aktív izotópjait
keverik, és mivel ez az arány változatlan marad, az aktivitás mérése alapján a két izotóp együttes
koncentrációjára lehet következtetni. Az eljárással rejtett barlangok, vízfolyások, ugyanígy az élő
szervezet másként hozzá nem férhető részei és folyamatai tanulmányozhatók.
• Hevesy 1920-tól Koppenhágában, Bohr intézetében folytatta pályafutását. 1922-ben itt fedezte fel a
hafniumot, a 72-es rendszámú kémiai elemet. Ugyanebben az évben kezdte meg első kísérleteit a
nyomjelzés biológiai alkalmazására, ekkor még csak növényeken. 1926-tól a freiburgi egyetemen nyolc
éven át tartó kutatásának tárgya a nyomjelzés állati szöveteken való alkalmazása volt. Amikor
származása miatt el kellett hagynia Németországot, Koppenhágába tért vissza és 1934-ben itt fedezte fel
az aktivációs analízist, a nyomjelzés „in vivo” módját, és ettől kezdve szinte kizárólag orvosi, biológiai,
biokémiai témákkal foglalkozott. 1940-től kezdve Stockholmban végezte vizsgálatait, főként a DNS
képződés iránt érdeklődött és ez elvezette a rosszindulatú daganatok vizsgálatához is. Ekkorra már
kibontakozott a nyomjelzés hatalmas jelentősége és Hevesy 1943-ban megkapta a – megosztott – kémiai
Nobel-díjat.
• Hevesy György az atomtudomány legnagyobbjai közé tartozik. A radioaktív izotóp nyomjelzés
módszerének feltalálásáért (1913) kémiai Nobel-díjjal tüntették ki. Hozzájárult az izotópok fogalmának
tisztázásához, úttörõje volt az izotópok alkalmazásának a biológiai, metallurgiai és botanikai kutatásban.
Az analitikai kémia számára feltalálta a röntgen-fluoreszcenciás (1932), az izotóphígításos (1931) és a
neutronaktivációs (1934) analitikai módszereket. Felfedezte a periódusos rendszer egyik utolsó
ismeretlen elemét, a hafniumot (1923).
 NOBEL-DÍJ ÉS HALÁLA

• 1943-ban áttelepült családjával Stockholmba. 1943-ban a „radioaktív izotópok indikátorként való

alkalmazásáért a kémiai kutatásban” indoklással Hevesy Györgynek ítélték oda a kémiai Nobel-díjat.
1959-ben az Atom Békés Felhasználásáért díj kitüntetést vehette át a radioaktív izotópok békés
felhasználásért. A Magyar Tudományos Akadémia 1945-ben választotta tagjai közé. Összesen 397
publikációja jelent meg a világ legjelentősebb szaklapjaiban. 1966-ban a pápa külön audiencián fogadta.
Nyolcvanéves korában halt meg Freiburgban. A család kívánságára 2001. április 19-én szülővárosában,
Budapesten ünnepélyes keretek között helyezték hamvait örök nyugalomra.
KÖSZÖNÖM A FIGYELMET!