JANUS

PANNONIUS
(15.SZ.) [1434-72]
Az első igazán jelentős, európai színvonalú költőnk.
1. Élete
■ latinul író, magyarországi humanista költő
■ Az első, európai viszonylatban is elismert magyar
származású költő
■ itáliai műveltséggel rendelkezett [Ferraraban, Padovában
tanult],
DE: kötődik, ragaszkodik Magyarországhoz is pl. a Búcsú
Váradtól c. versében méltatja Várad nagyszerűségét
■ nagybátyja, neveltetője: Vitéz János (aki Mátyás nevelője is!)
■ pécsi püspök lett, és hivatalnok Mátyás udvarában
1. Élete
■ részt vett egy Mátyás elleni összeesküvésben 
kegyvesztett lesz  menekülés közben halt meg
■ Petőfiig az egyetlen magyar költőnk, akit ismert és
elismert Európa
■ poeta doctus=tudós költő: művelt költő, aki gyakran
merít ihletet műveltségi élményeiből, történelmi
eseményekből, mitológiából. Utalásainak, képeinek
megértéséhez az olvasó műveltségére is szükség van.
2. Költészetének általános jellemzői

■ egyénivé, egyedivé formálta a kötelező

formákat
■ DE: az antik mintákat követi
■ korai epigrammái iskolai versgyakorlatok
■ hangnemük: csipkelődő, szellemes, erotikus
■ Jellemzésül vegyük példának a Gryllusra írt epigrammáját (Ad Gryllum):

Megrágalmaztál, hogy medvetejen nevelkedtem

Otthon, Gryllus, mert annyira vad vagyok én.
Hát jó, nősténymedve a dajkám: néked azonban,
Gryllus, nem medve volt az anyád, de szuka.
3. Elégia

■ eleinte minden hosszabb, disztichonban írt költeményt

(tartalmától függetlenül!) elégiának neveztek

■ ma: fájdalmas tárgyú, visszaemlékezésből fakadó,

részletező, szemlélkedő líra, mely nyugodt (nem
zaklatott) hangnemben íródott
4. Disztichon
■ 1 hexameterből + 1 pentameterből álló versforma
hexameter pentameter

„Áfás számla igényét kérjük, előre „Tóth Gyula bádogos és

jelezze!” vízvezeték-szerelő”

5 verslábból álló sor, amely

6 verslábból álló verssor, amelyben
daktilusokból (– υ υ) és
az 5. versláb mindig daktilus ( – υ
spondeusokból (– – ) áll;
υ),
a 3. és a 6. szótag csonka spondeus
a 6. mindig spondeus (– – ) VAGY
(– );
trocheus (– υ)
a 4. és 5. mindig daktilus (– υ υ)
5. Epigramma

■ a szó jelentése: ’felirat’

■ síremlékekre, épületekre, isteneknek szánt tárgyakra
szánták őket feliratként
■ rövid, tömör, szellemes (gyakran csattanóval zárul)
■ eredetileg disztichonban íródott (ma: ez már nem
követelmény)
■ rövid vers
■ Egy dunántúli mandulafáról
■ Herkules ilyet a Hesperidák kertjébe’ se látott,
Hősi Ulysses sem Alkinoos szigetén.
Még boldog szigetek bő rétjein is csoda lenne,
Nemhogy a pannon-föld északi hűs rögein.
■ S íme, virágzik a mandulafácska merészen a télben,
Ám csodaszép rügyeit zuzmara fogja be majd!
Mandulafám, kicsi Phyllis, nincs még fecske e tájon,
Vagy hát oly nehezen vártad az ifju Tavaszt?
5. Epigramma
■ Egy dunántúli mandulafáról…
– műfaja: epigrammába sűrített elégia
– vershelyzet: a költő meglát egy tél idején virágba
borult mandulafát, amelynek szépsége lenyűgözi
(valós élményből merít!)
– A mandulafa korán virágzik, virágai a télben halálra
vannak ítélve  önmaga jelképévé válik (KÖLTŐI
ÖNJELKÉP) (magányos, tehetséges költő, tudatlan
környezetben, távol Itáliától, a művészetek és
tudományok központjától)
– antikvitásból vett képek:
■ a Hesperidák kertjének aranyalmafájához hasonlítja
a mandulafát
■ a kalandozó, világot látott Odüsszeusz sem látott
még ilyet
■ a fa akár Phyllis is lehetne (a királylány, aki hiába
várta a jegyesét, bánatában öngyilkos lett, de a
kegyes istenek mandulafává változtatták)
6. Búcsúvers
■ A búcsúvers olyan alkalmi költemény, amelynek témája a
szeretett személytől vagy helytől való elválás.
■ Búcsú Váradtól
– valós élményből merít: elutazik Nagyváradról
– a búcsúzás élménye ambivalens érzéseket (ellentétes
érzéseket) vált ki belőle: fájdalmas az elválás, de az utazás
és a jövőbeli élmények reménnyel töltik el
– refrént (ismétlődő sorokat) alkalmaz
– Az elválást nehezítik Várad értékei: a gyógyforrások, Vitéz
János humanista könyvtára, királyszobrok, Szent László
szobra: értékkatalógusként is olvasható
– könyörgéssel fordul Szent Lászlóhoz, hogy legyen
segítségére az utazás alatt
Fontos versei:

■ Pannónia dicsérete (nem jelenik meg a korábban megszokott

egoizmus és gőg)

■ Saját lelkéhez (megjelenik a lélekvándorlás gondolata +

hangsúlyozza, hogy az emberi lét szenvedésekkel teli →
mindennek jobb lenni, mint embernek
- saját sorsának tragikuma foglaltatik ebben a versben
(TBC-s volt Janus Pannónius))