Az Európai Unió helye és

szerepe a
kereskedelempolitikában

1
Az Európai Unió rövid történeti
áttekintése
• Az európai mozgalom elindulása a II. Világháborút követően az
1948-ban Hágában létrehozott Európa Tanáccsal kezdődött
• A közös piac kialakulásának első kezdeményezései 1951-ben
történtek, amikor is létrehozzák az Európai Szén- és
Acélközösséget (ESZAK)
• célja a szén és acél közös piacának létrehozása és ezáltal a hosszú
távú gazdasági és politikai együttműködés kialakítása volt
• Európai Gazdasági Közösség: az 1957-es Római
Szerződésekkel jön létre
• az alapító tagállamok: Németország, Franciaország, Olaszország és a
Benelux Államok
• fő elvként az áruk, személyek, szolgáltatások és tőke szabad mozgását
határozták meg 2
Az Európai Unió rövid történeti
áttekintése

A Római Szerződések részeként hozzák létre az Európai Atomenergia

Közösséget (EURATOM), az atomipar békés célú fejlesztése érdekében
Az Európai Gazdasági Közösség bővítésére először 1972-ben kerül sor:
Dánia, Írország és az Egyesült Királyság kerül felvételre és válnak taggá
1973. január 1-től
◦ a tagállamok létrehozzák az egységes belső piacot közös vámtarifa kialakításával,
◦ harmonizálják a jogszabályokat,
◦ közös külkereskedelem-politikát alakítanak ki és egyre növekvő nemzetközi
tekintélyt szereznek.
◦ a tagállamok polgárai számára megvalósul egy általános gazdasági jólét
Az első monetáris uniós próbálkozások 1979-ben történtek: létrehozzák
az Európai Monetáris Rendszert (EMS), az árfolyam stabilizálása és az
infláció leszorítása érdekében
3
Az Európai Unió rövid történeti
áttekintése

1981-ben először Görögország, majd 1986-ban Spanyolország és

Portugália csatlakozik az EGK-hoz
1990-es németországi egyesüléssel a volt NDK is a közösség részévé
válik
A kialakuló gazdasági unió mellett egyre erősebben jelenik meg az igény
a politikai és monetáris unió szükségességére is  1992-ben
Maastrichtban aláírják az Európai Unióról szóló szerződést, amely
megvalósítja a gazdasági és politikai uniót is (1993 novemberében lép
életbe)
Közben meghatározzák a monetáris unió kialakításának menetrendjét,
amelyben a legfontosabb kritériumok az árstabilitás, költségvetési
fegyelem és a kamatlábak közelítése.
1995-ben újabb csatlakozó országok felvételére kerül sor: Ausztria,
Finnország és Svédország csatlakozik az Európai Unióhoz 4
Az Európai Unió rövid történeti
áttekintése

A ’90-es évektől kezdődően egyre erősebben fogalmazódik

meg a „keletet és nyugatot” egybeolvasztó páneurópai
közösség létrehozása
Az EU amszterdami irányvonal korrekciójának és az
AGENDA 2000-nek megfelelően az Európai Unió elvben
rögzíti az EU keleti bővítését. Emellett döntenek:
◦ a belső intézményi reformok végrehajtásának szükségességéről,
◦ a finanszírozás jövőbeni szabályozásáról,
◦ a közös pénznem bevezetéséről és
◦ a NATO bővítéséről.
A monetáris unió megvalósulásának menetrendjeként
létrehozzák az Európai Központi Bankot frankfurti székhellyel
2002. január 1-től bevezetik az Euró bankjegyeket 5
Az Európai Unió rövid történeti
áttekintése – Magyarország csatlakozása

Magyarország 1991-ben a társulási megállapodás aláírásával fejezte ki

szándékát, hogy a jövőben csatlakozni kíván az Európai Unióhoz
A több éven át tartó előkészületi munkálatok után az érdemi
csatlakozási tárgyalások 1998 novemberében kezdődtek és 2002 év
végén fejeződtek be.
 A 2003 tavaszán az Európai Uniós csatlakozásról tartott ügydöntő
népszavazás pozitív eredménye után 2003. április 16-án került sor a
csatlakozási szerződés aláírására, melynek nyomán 2004. május 1-től
hazánk 9 másik tagjelölt országgal együttesen az Európai Unió
részévé válik.
2007-ben Románia és Bulgária is csatlakozott az Európai Unióhoz.
Horvátország 2013-ban csatlakozott
6
24.06.08. 7
Az Európai Unió intézményei

• Az Európai Unió gyakorlatilag egyedülálló a maga nemében

• Az Európai Uniót alkotó országok (a „tagállamok”) független szuverén
nemzetek maradnak
• A tagállamok bizonyos döntési hatásköröket átruháznak az általuk
létrehozott intézményekre annak érdekében, hogy a közös érdekeket
érintő kérdésekben demokratikus módon, európai szinten
születhessenek meg a döntések
• Az Európai Unió döntéshozatali folyamatában 3 fő intézmény vesz
részt:
• az Európai Unió polgárai által közvetlenül megválasztott és őket
képviselő Európai Parlament (EP);
• az egyes tagállamok képviseletében az Európai Unió Tanácsa;
8
• az Unió egészének érdekeit képviselő Európai Bizottság.
Az Európai Unió további intézményei
• Európai Bíróság;
• Európai Számvevőszék;
• Európai Gazdasági és Szociális Bizottság;
• Régiók Bizottsága;
• Európai Beruházási Bank;
• Európai Központi Bank;
• Európai Ombudsman;
• Európai Adatvédelmi Biztos;
• Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatala;
• Európai Személyzeti Felvételi Hivatal;
• Európai Közigazgatási Iskola. 9
Az Európai Parlament

• az Európai Unió polgárai választják

• eredete az 1950-es évekre és az alapító szerződésekre
nyúlik vissza, és 1979 óta képviselőit az általuk
képviselt polgárok közvetlenül választják
• választásokat ötévente tartanak
• az EU minden polgára jogosult választani és jelöltetni
magát
• legközelebb 2024-ben (jún. 6-9.) lesznek választások
10
Az Európai Parlament

• Az Európai Parlamentnek három „munkahelye” van:

• Brüsszel (Belgium): plenáris és bizottsági ülések

• Luxemburg: igazgatási irodák (más néven a „Főtitkárság”)

• Strasbourg (Franciaország): plenáris ülések

11
Az Európai Parlament szerepe

1. Európai jogszabályok elfogadása – számos politikai területen

a Tanáccsal együtt. Mivel az EP közvetlenül választott testület,
ezáltal garantált az európai jogalkotás demokratikus
legitimitása.
2. A Parlament demokratikus felügyeletet gyakorol az uniós
intézmények, különösen a Bizottság felett. Jóváhagyhatja vagy
elutasíthatja a biztosok kinevezését, és bizalmatlanságát
fejezheti ki a Bizottság egészével szemben.
3. Költségvetési hatalom - A Parlament a Tanáccsal közösen
felügyeli az uniós költségvetést, és e jogcímén befolyásolhatja
az EU kiadásait is. Az eljárás végén a Parlament teljességében
szavazza meg vagy utasítja el a költségvetést.
12
Az Európai Unió Tanácsa

• az Unió legfőbb döntéshozó testülete.

• az Európai Parlamenthez hasonlóan a Tanácsot is az
1950-es években, az Alapszerződések értelmében
hozták létre
• a Tanács a tagállamokat képviseli, és ülésein az Unió
minden egyes nemzeti kormányából egy-egy miniszter
vesz részt
• Az, hogy melyik miniszterről van szó, az a napirenden
szereplő témáktól függ
24.06.08. 13
Az EU Tanácsának bizottságai

• Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa

• Gazdasági és Pénzügyi Tanács (ECOFIN)
• Bel- és igazságügyek (JHA)
• Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi
Tanács
• Versenyképességi Tanács
• Közlekedési, Távközlési és Energiaügyi Tanács
• Mezőgazdasági és Halászati Tanács
• Környezetvédelmi Tanács
• Oktatási, Ifjúsági és Kulturális Tanács 14
Az EU Tanács működése

• A Tanácsban minden miniszternek jogában áll állást foglalni saját

kormánya részéről.  a miniszter aláírása olyan, mintha egész
kormánya aláírta volna a kérdéses dokumentumot.
• a Tanács minden egyes minisztere elszámolással köteles saját nemzeti
parlamentjének és a parlament által képviselt állampolgároknak 
garantálja a Tanács döntéseinek demokratikus legitimitását
• Az EU országainak állam- és/vagy kormányfői, valamint az Európai
Bizottság elnöke évente legfeljebb négyszer együtt üléseznek: Európai
Tanács („csúcstalálkozók”)
• itt határozzák meg az EU általános politikáját, és olyan
problémákat oldanak meg, melyeket alacsonyabb szinten (vagyis
a hagyományos tanácsi ülések miniszterei által) nem lehetne
megoldani
15
A Tanács felelősségi köre

1. Európai jogszabályok elfogadás– számos politikai területen

az Európai Parlamenttel együtt
2. A tagállamok gazdaságpolitikájának összehangolása
3. Nemzetközi megállapodások megkötése az Unió és más
államok, illetve nemzetközi szervezetek között
4. Az EP-vel közösen az Unió költségvetésének elfogadása
5. Az Unió Közös Kül- és Biztonságpolitikájának kidolgozása
az Európai Tanács által felállított irányvonalak alapján
6. A nemzeti bíróságok és rendőri erők közötti együttműködés
koordinálása bűnügyekben 16
A Tanács munkáját segítő szervezetek
• COREPER (Állandó Képviselők Bizottsága)
• minden tagállam állandó képviseletet tart fenn
• a képviseletek élén az adott ország EU nagykövete áll
• előkészíti a Tanács munkáját
• a COREPER-t a nemzeti adminisztráció hivatalnokaiból álló
munkacsoportok segítik
• A Tanács elnöksége
• félévente más és más ország tölti be
• minden uniós tagállam saját turnusában felelős a Tanács
napirendjéért, 6 hónapig elnököl annak ülésein, támogatja a
jogalkotási és politikai döntéseket, és tárgyal a tagállamok közötti
kompromisszumokról
• Főtitkárság
• az elnökséget segíti
• biztosítja a Tanács zökkenőmentes munkáját 17
 Németország, Franciaország, Olaszország és az 29
Egyesült Királyság:
Szavaza- Spanyolország és Lengyelország: 27
tok Románia: 14
súlyozá- Hollandia: 13
sa Belgium, a Cseh Köztársaság, Görögország, 12
ország/o Magyarország és Portugália:
rszág- Ausztria, Bulgária és Svédország: 10
csopor- Dánia, Írország, Litvánia, Szlovákia és 7

tonként Finnország:
Ciprus, Észtország, Lettország, Luxemburg és 4
Szlovénia:
Málta: 24.06.08. 18
3
ÖSSZESEN 345
Az Európai Bizottság

• a nemzeti kormányoktól függetlenül működik

• feladata az Unió egészének képviselete és érdekeinek szem előtt
tartása
• új európai jogszabályokra irányuló javaslattervezeteket készít,
melyeket az Európai Parlament és a Tanács elé terjeszt
• felelős a Parlament és a Tanács döntéseinek végrehajtásáért
• az Európai Bizottságot is az 50-es években, az Alapszerződések
alapján hozták létre
• a Bizottság kijelölt tagjait nem hivatalosan „biztosoknak” hívjuk
• új Bizottságot ötévente állítanak össze
19
Az Európai Bizottság szervezete
• Főigazgatóságok (DG)
• minden főigazgatóság egy adott területért felelős
• élén a főigazgató áll, aki felelősséggel tartozik a biztosok
egyikének
• a főigazgatóságok gondolják el és fogalmazzák meg az új
jogszabálytervezeteket, amelyeket a Bizottság fogad el
• Szolgálatok
• Főtitkárság
• a heti bizottsági üléseket irányítja
• élén a főtitkár áll, aki közvetlen felelősséggel tartozik az
elnöknek 20
Az Európai Bizottság feladatai

1. törvények javaslata a Parlamentnek és a Tanácsnak;

2. az Unió politikájának és költségvetésének kezelése,
irányítása és végrehajtása;
3. az Európai jog érvényesítése (az Európai
Bírósággal közösen);
4. az EU képviselete a nemzetközi színen, például
tárgyalások folytatása és megállapodások kötése az
Unió és más országok között.
21
A Bíróság (Európai Közösségek
Bírósága)
• az ESZAK-szerződés keretében hozták létre 1952-ben
• Székhelye: Luxemburg
• Feladatai:
• annak biztosítása, hogy az EU jogszabályait valamennyi EU tagállamban
ugyanúgy értelmezik és hajtják végre  a jog mindenki számára azonos
• a tagállamok, uniós intézmények, vállalatok és magánszemélyek közötti
jogviták rendezése
• Tagállamonként egy bíró
• a Bíróság ritkán ülésezik teljes létszámmal: ítéleteit többnyire a 13
bíróból álló nagytanács vagy a 3, illetve 5 bíró alkotta tanácsok
valamelyike hozza
• A Bíróság munkáját nyolc „főtanácsnok” segíti (indítványok 22
benyújtása)
 A Bíróság (Európai Közösségek
Bírósága)

• bíráit és főtanácsnokait olyan személyek közül választják

ki:
• akiknek függetlenségéhez nem férhet kétség, és
• akik rendelkeznek az országukban a legfelsőbb bírói tisztségekbe
történő kinevezéshez szükséges képzettséggel és szakértelemmel.
• a bírákat és a főtanácsnokokat a tagállamok kormányai
közös megegyezéssel, hat éves, megújítható hivatali időre
nevezik ki.
• 1988-ben létrehozták az Elsőfokú Bíróságot (egy-egy bíró
minden EU-országból) 23
Az Európai Számvevőszék
• 1975-ben hozták létre
• székhelye Luxemburgban van
• a Számvevőszék feladata annak ellenőrzése, hogy az adófizetők
pénzéből összetevődő EU alapokat megfelelően szedik be és
jogszerűen, gazdaságosan és a megfelelő célra fordítják
• jogában áll az EU alapokat kezelő bármely személyt vagy
szervezetet ellenőrizni
• a Számvevőszékbe minden tagállam egy-egy képviselőt delegál,
akiket a Tanács nevezhet ki hat éves, megújítható ciklusokra
• a tagok három éves időszakra maguk közül választanak elnököt
24
Az Európai Számvevőszék feladatai
• megvizsgálja a bevételek és kiadások jogszerűségét és
szabályszerűségét
• biztosítja a pénzgazdálkodás hatékonyságát és eredményességét
• megvizsgálja az EU bevételeivel vagy kiadásaival foglalkozó
valamennyi személy vagy szerv dokumentumait
• helyszíni ellenőrzéseket is végez
• jelentéseket készít, melyek felhívják a Bizottság és az EU tagállamok
kormányainak figyelmét a problémákra
• teljesen független marad a többi intézménytől, ugyanakkor
folyamatosan kapcsolatban áll velük
• az előző pénzügyi évről szóló éves jelentésével segítséget nyújt az
Európai Parlamentnek és a Tanácsnak
• véleményezi az EU pénzügyi jogszabályaira, valamint az EU
csalásellenes fellépésére irányuló javaslatokat
25
Európai Gazdasági és Szociális
Bizottság

• három fő feladata:
• a Tanács, a Bizottság és az Európai Parlament tanácsadó
testületeként tanácsokkal szolgál ezeknek az intézményeknek akár
felkérésre, akár saját kezdeményezésre;
• a civil társadalom ösztönzése az uniós politikában való aktívabb
részvételre;
• a civil társadalmak szerepének támogatása az Unión kívüli
országoknak és a tanácsadó struktúrák felállításának elősegítése.

26
A Régiók Bizottsága

• 1994-ben az Európai Unióról szóló szerződés értelmében hozták létre

• Európa regionális és helyi hatóságainak képviselőit tömörítő tanácsadó
testület
• mielőtt egyes helyi és regionális irányítást érintő kérdésekben (például
regionális politika, környezetvédelem, oktatás és közlekedés) uniós
döntéseket fogadnak el, ki kell kérni az RB véleményét
• 344 tagja van:
• az egyes tagállamok képviseletét ellátó tagok száma hozzávetőleg tükrözi a kérdéses
ország lakosainak számát
• tagjai választott helyi vagy regionális politikusok, gyakran regionális
önkormányzatok vezetői vagy városok polgármesterei, akiket az EU kormányai
jelölnek ki
• politikai értelemben teljesen függetlenek
27
• négy évre jelölik őket (meghosszabbítható)
A Régiók Bizottsága

• az Unió jogalkotása során hangot ad a helyi és

regionális szempontoknak

• a Bizottság javaslatait véleményezi

• a helyi vagy regionális hatóságokat közvetlenül

érintő kérdésekben a Bizottságnak és a Tanácsnak
ki kell kérnie a Régiók Bizottságának véleményét
28
Az Európai Beruházási Bank
(EIB)
• az Európai Unió hosszú távú hitelekkel foglalkozó bankja
• 1958-ban a Római Szerződés értelmében jött létre
• feladata, hogy hitelt nyújtson azoknak a magán- vagy közszféra keretében
induló projekteknek, amelyek közös európai érdekeket szolgálnak
• Támogatja például:
• az EU-régiók kohézióját és konvergenciáját elősegítő projekteket
• a kis- és középvállalkozásokat
• a környezetvédelmi programokat
• a kutatást, fejlesztést és innovációt
• a közlekedést
• az energia előállításával és felhasználásával kapcsolatos projekteket
29
Az Európai Beruházási Bank (EIB)

• további 140 ország számára nyújt hiteleket

• nonprofit szervezet, melynek működését uniós politikai célkitűzések
határozzák meg
• tőkebefektetési projektekhez biztosít hosszú lejáratú kölcsönöket,
azonban nem nyújt vissza nem térítendő támogatásokat
• az EIB tulajdonosai az uniós tagállamok: a tagországok közösen
járulnak hozzá a bank jegyzett tőkéjéhez
• nem veszi igénybe az uniós költségvetési alapokat, hanem a
pénzpiacokon felvett kölcsönökből tartja fenn magát
• hitelnyújtási feltételei kedvezőek
• a bank magánprojektek számára azonban nem hitelezhet többet a
költségek 50%-ánál 30
Az Európai Beruházási Bank (EIB)

• Az EIB által finanszírozott projekteket nagy körültekintéssel

választják ki, ügyelve arra, hogy:
• elősegítsék az uniós célkitűzéseket;
• gazdasági, pénzügyi, műszaki és környezetvédelmi
szempontból fenntarthatók legyenek;
• egyéb pénzforrásokból származó finanszírozást
vonzzanak.

31
Az Európai Beruházási Alap (EIF)

• 1994-ben a kis vállalkozások megsegítésére hozták létre

• az Alap többségi részvényese az Európai Beruházási Bank, amellyel
együtt alkotják az „EIB csoportot”
• kockázati tőkét biztosít a kis- és középvállalkozásoknak (SME),
különösen az új cégeknek és technológia-központú vállalkozásoknak
• garanciákat nyújt pénzintézeteknek (például bankoknak) a kis- és
középvállalkozásoknak nyújtott hiteleik fedezésére
• nem nyújt hitelt vagy támogatást vállalkozásoknak, és nem ruház be
közvetlenül semmilyen vállalkozásokba, hanem bankokon és egyéb
pénzügyi közvetítőkön keresztül tevékenykedik
• vagy a saját alapjait vagy az EIB és az Európai Unió által rábízott
alapokat használja fel
32
Az Európai Központi Bank

• 1998-ban az Európai Unióról szóló szerződés keretében hozták létre

• székhelye: Frankfurt
• feladata:
• irányítsa az EU egységes valutáját, az eurót, és
• őrködjék az árstabilitás felett
• az Unió gazdasági és monetáris politikájának megtervezése és végrehajtása
• tevékenységét a Központi Bankok Európai Rendszerével (KBER)
együttműködésben fejti ki (a tagállamok jegybankjai alkotják)
• teljes függetlenségben tevékenykedik
33
Az európai ombudsman

• az Európai Unióról szóló szerződésben (Maastricht, 1992) hozták létre

• Az ombudsman:
• közvetítő szerepet tölt be az állampolgárok és az uniós hatóságok között,
• jogában áll az uniós polgároktól, vállalkozásoktól és szervezetektől, illetve
bármelyuniós tagállam területén tartózkodó vagy hivatalos székhellyel
rendelkező személytől érkező panaszok befogadása és kivizsgálása
• az Európai Parlament választja meg meghosszabbítható 5 éves időszakra,
amely egybeesik a Parlament jogalkotási hivatali idejével
• segít feltárni az uniós intézményekben és más testületekben előforduló hivatali
visszásságokat
• teljesen függetlenül és pártatlanul tevékenykedik, egyetlen kormánytól vagy
szervezettől sem kér vagy fogad el utasításokat
34
Az Európai Adatvédelmi Biztos

• tisztségét 2001-ben hozták létre

• feladata, hogy biztosítsa, hogy a személyes adatok feldolgozása
során az összes uniós intézmény és szerv tiszteletben tartja az
emberek jogát magánéletük tiszteletben tartásához
• A „feldolgozás” olyan tevékenységeket jelent, mint pl.:
• az információgyűjtés, annak felvétele, tárolása,
• adatok konzultációkhoz való felhasználása, elküldése, vagy
mások számára rendelkezésre bocsátása,
• az adatok blokkolása, kitörlése vagy megsemmisítése 35
Intézményközi testületek
• Európai Unió Kiadóhivatala
• az EU intézmények kiadójaként működik,
• alkotja és terjeszti az Európai valamennyi hivatalos kiadványát papíron
vagy digitális formában
• Európai Közösségek Személyzeti Felvételi Hivatala (EPSO)
• 2003 januárjában kezdte meg működését
• versenyvizsgákat szervez az uniós intézmények álláshelyeinek
betöltésére
• Európai Közigazgatási Iskola (EAS)
• 2005. február 10-én hozták létre
• EU-intézmények személyzeti állománya képzésének biztosítása 36
Intézményközi testületek
• Az EU ügynökségei
• közösségi ügynökségek
• olyan európai közjogi szervek, amelyek elkülönülnek a közösségi
intézményektől (Tanács, Parlament, Bizottság stb.)
• önálló jogi személyiséggel rendelkeznek
• speciális technikai, tudományos vagy irányító feladatok végrehajtására
céljából jönnek létre
• közös kül- és biztonságpolitikai ügynökségek
• büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi
együttműködési ügynökségek
• végrehajtó ügynökségek
• az EURATOM-Szerződés alapján létesített ügynökségek és testületek
37
Az EU kereskedelmi politika
eszközrendszerének
legfontosabb elemei

38
Az EU kereskedelmi politika
eszközrendszerének legfontosabb elemei

• Az Európai Unió a világ egyik legnagyobb kereskedelmi tömbje

• a világ export-import kereskedelmének egyötödét bonyolítja le
• ha ebbe az Unión belüli kereskedelmi forgalmat is
beleszámítjuk, a teljes nemzetközi kereskedelem egyharmadát
• Az Unió kereskedelmi politikájának alapvető célkitűzéseit a
Római Szerződés rögzíti (110. cikkely)
• a tagállamok célja „hozzájárulás a világkereskedelem
harmonikus fejlődéséhez, a nemzetközi kereskedelmi
korlátozások progresszív felszámolása és a vámhatárok
39
leépítése”
Az egységes kereskedelmi politika

• Az Európai Unió és a kívülálló országok közötti kereskedelem

feltételeit a Közös Kereskedelmi Politika (Common Commercial
Policy – CCP) szabályozza
• A Római Szerződés 113. cikkelye az Európai Uniót egységes
kereskedelmi térségként határozza meg
• A CCP kialakítása arra kötelezi a tagállamokat, hogy egységes
álláspontot foglaljanak el a harmadik országokkal folytatott
kereskedelmi ügyletekben
• A kereskedelempolitika nem az egyes tagállamok ügye
• 115. cikkely szerint: „a tagállamok a gazdasági jellegű nemzetközi
szervezetekkel kapcsolatos minden olyan ügyben, amely a közös piac
szempontjából különös fontosságú, csak közös cselekvés alapján
járhatnak el” 40
Az egységes kereskedelmi politika
• közös szabályokat állapít meg:
• a vámszintekre,
• a mennyiségi korlátozásokra,
• a kívülálló államokkal kötött kereskedelmi megállapodásokra,
• meghatározza a Közösség exportpolitikáját és a kereskedelem védelmére hozott
intézkedéseket, például dömping vagy ártámogatás esetén
• 1992-ben a Bizottság javaslata a szabályozásra:
• védelem a dömping- vagy államilag támogatott import ellen olyan országokból,
melyek nem tagjai az EU-nak
• a CCP erősítése a jogellenes kereskedelmi tevékenység elleni védelem terén
• egységes importszabályok
 a javaslat erős ellenállásba ütközött különösen az északi országok
41
részéről
Az egységes külső vámrendszer
• az Európai Unió a tagállamok vámuniójára épül
• az egységes vámtarifa (common customs tariff – CCT) 1968.
július 1-jén lépett életbe és az Uniót akkoriban alkotó négy
vámterület vámtarifáinak számtani átlagára épült
• A CCT két alapvető vámtípusból állt:
• önálló vámok, melyeket az Unió egyoldalúan alkalmazott;
• egyezményes vámok, melyek a közösség tárgyalásainak
eredményeképpen kerültek bele a vámtarifáról és kereskedelemről
szóló általános megállapodásba (GATT)
• 1992. október 12-én a Tanács elfogadta a 2913/92 sz.
Szabályozást (EEC), amellyel létrehozták a Közösség
Vámkódexét (OJ 1992 L302)
42
A Közösségi Vámkódex
tartalmazza:
• a kiindulási alapot, amelyre vonatkoztatva az export- és
importvám-kötelezettségeket és más árukereskedelemmel
kapcsolatos rendszabályokat alkalmazzák (például az áruk
osztályozása vámolás céljából, az áru eredetével
kapcsolatos szabályok, az áru értékének megállapítása
vámolás céljából);
• az előírásokat, melyeket az Unió vámterületére érkező
árukra alkalmaznak, amíg nem kerülnek jóváhagyott
vámkezelésre vagy használatra;
• az Uniót elhagyó árukra vonatkozó szabályokat;
• a vámtartozásokat és a fellebbezés jogát. 43
A vámérték (GATT Vámkódex alapján)
• a kereskedelmi érték vagy az EU vámterületére irányuló export céljára
eladott áruért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár, melybe beleszámítják a
különböző – például közvetítői jutalékkal és szállítással kapcsolatos –
költségeket;
• olyan azonos áru kereskedelmi értéke, melyet az EU-ba irányuló export
céljára adtak el és ugyanabban vagy majdnem ugyanabban az időben
exportáltak, amikor az eredeti árut értékelték;
• olyan hasonló (de nem azonos) áru kereskedelmi értéke, melyet az Unióba
irányuló export céljára adtak el és ugyanabban vagy majdnem ugyanabban
az időben exportáltak, amikor az eredeti árut értékelték,
• a legnagyobb aggregált mennyiségre vonatkoztatott egységár, amelyen az
importált árut vagy az azonos vagy hasonló importált árut eladták – és
ugyanabban vagy majdnem ugyanabban az időben importáltak, amikor az
eredeti árut értékelték – olyan személyeknek, akik nincsenek kapcsolatban
azokkal a személyekkel, akiktől ilyen árukat vásároltak, bizonyos
kedvezmények mellett;
• az áru kalkulált értéke; 44

• a GATT előírásaival megegyezően, ésszerű eszközökkel, az EU

rendelkezésére álló adatok alapján meghatározott érték
Az áru eredetére vonatkozó szabályok
• az áru vámköteles-e vagy mennyiségi korlátozás
alá esik?
• ha igen, milyen mértékű vámot és milyen mennyiségi
korlátozásokat kell alkalmazni
• nehezebb megállapítani az áru eredetét, ha több
országban készítették
• az EU szabályai az eredet meghatározására
különbséget tesznek a nem kedvezményes
kereskedelem és a kedvezményes
kereskedelem között
45
A nem kedvezményes kereskedelem

• alapszabályát a 802/68 (OJ 1968 L48) sz. Szabályozás

(EEC) tartalmazza
• az áru eredetének helye az az ország, ahol az új termék
előállításában a gyártási folyamat utolsó fontos szakasza
vagy a termék szempontjából döntő technológiai
beavatkozás lefolyt
• ezt a szabályt az Európai Bíróság 1989-ben hozott ítélete
továbbfejlesztette, amikor kimondta, hogy valamely
országban a termék értékéhez több mint 10%-ot kell
hozzáadni ahhoz, hogy ez az ország legyen a termék
származási helyeként megjelölhető
46
A kedvezményes kereskedelem

• az Általános Preferenciarendszernek (Generalised System of

Preferences – GSP) megfelelően exportált árukat „A” jelű GSP
tanúsítványt az exportáló országban a gazdasági kamarák
állítják ki
• a társulási megállapodás feltételeinek megfelelően exportált
árut az EUR1 kiviteli tanúsítvánnyal kell ellátni, amely
ugyancsak tartalmazza azt a nyilatkozatot, hogy az áru megfelel
a vonatkozó eredetszabályok követelményeinek
• az exportőröknek tudniuk kell, hogy megfelelő és pontos
dokumentáció nélkül az EU importőr nem részesülhet a
kedvezményes státusszal járó előnyökből
47
Egységes importszabályozás
• az alapvető szabály, hogy minden, az Unióba irányuló import szabad és
nincs alávetve mennyiségi korlátozásoknak.
• mennyiségi korlátozások pl. a behozatali kvóták, az importengedélyezések
vagy az import mennyiségének vagy értékének teljes vagy részleges
megkötése
• mennyiségi korlátozásokat csak közösségi szinten lehet alkalmazni
• Importfelügyeletet csak ott lehet bevezetni, ahol:
• egy kívülálló országban keletkezett valamely termék belépése a piacra
kárt okoz az Unió termelőinek, akik ugyanilyen vagy ezzel közvetlen
versenyre kényszerülő terméket állítanak elő, valamint
• az Unió érdekei megkívánják a felügyeletet.
• szélsőséges esetekben a Bizottság felhatalmazhatja a tagállamokat
olyan felügyeleti rendszabályok bevezetésére, amelyek előírják, hogy
az importáruk szabad forgalmazása csak a tagállam által kiadott vagy
jóváhagyott importengedély alapján történhet 48
Importvédelmi rendszabályok
• csak akkor alkalmazhatnak, ha az Unióba irányuló
importtermék mennyisége oly mértékben veszélyezteti az
Unió termelőit, hogy a késedelem komoly károkkal jár
• oltalmi rendszabályokat kétféle formában alkalmazhatnak:
• a Bizottság felhatalmazza a tagállamot, hogy korlátozza
az importengedély érvényességi idejét,
• a tagállamnak lehetősége van a termékre vonatkozó
importszabályok megváltoztatására, így a termék csak
az importengedély benyújtása után kerülhet a szabad
forgalomba. Az engedély kiadása korlátozások alá eshet,
ilyenek például a kvóták. 49
Egységes exportszabályozás

• Az Unióból a harmadik országba irányuló szabad export elvét

megalapozó rendelkezéseket a 2603/69 (OJ 1969 L324) sz.
Szabályozás (EEC) rögzítette

• módosítása a 3918/93 (OJ 1992 L372) sz. szabályozásban

(EEC) történt

50
Piacra jutási adatbázis

• Interneten keresztül is elérhető módon ad tájékoztatást az EU

vállalatainak jelzései alapján az Unió egyes kereskedelmi
partnereinél tapasztalt piacrajutási problémákról, országonként
és ágazatonként rendszerezve
• Az Európai Unió az ún. piacrajutási stratégiáját 1996-ban
hirdette meg
• ennek keretében figyelemmel kísérik az Unión kívüli
országokban született olyan intézkedéseket, melyek
akadályokat gördíthetnek az EU-ból származó export elé
51
Piacra jutási adatbázis

• A rendszer egy adatbázis alapján működik, melynek célja:

• országonként, ágazatonként és intézkedési formák szerint
összegyűjteni azokat a kereskedelmi akadályokat, amelyek a
Bizottság tudomására jutottak,
• a közösségi exportőrök érdekében alapvető információkat
szolgáltatni adott termék vámtételéről valamely harmadik
ország piacán, ezen kívül arról, hogy adott harmadik ország
piacán érvényes-e a közösségi szabadalom, ott kaphat-e
adott közösségi vállalat importengedélyt, illetve, hogy
létezik-e vámeljárással kapcsolatosan bármiféle speciális
követelmény,
• teret biztosítani a közösségi vállalatok és hatóságok közötti
interaktív információcserének. 52
Aktív bérmunka
• az áru vámkötelezettség nélkül is beengedhető az Unió vámterületére
úgy, hogy a terméket valamilyen feldolgozásnak vetik alá
• ez lehetővé teszi az EU vállalatai számára, hogy nyersanyagot
importáljanak és az ebből gyártott terméket kívülálló országokba
exportálják anélkül, hogy a nyersanyagra vámot fizetnének
• a belső feldolgozásra vonatkozó lehetőségek akkor vehetők igénybe,
ha a feldolgozást végző tagállam vámhatóságai ehhez a megfelelő
engedélyt megadják
• általános szabály, hogy az engedélyt akkor adják meg, ha a belső
feldolgozás hozzájárul az Unió exportkereskedelméhez és nem sérti az
EU termelőinek érdekeit
• a mentességet vagy az importvám fizetési kötelezettségének
felfüggesztésével, vagy az importvám visszatérítésével biztosítják,
amikor a készterméket „vissza”- exportálják
53
Passzív bérmunka
• a külső feldolgozás esetében a vállalatoknak lehetőségük van az
Unión belül keletkezett áruk vámmentes „vissza”- importálására,
ha az áru feldolgozása egy kívülálló országban történik
• vámot csak a feldolgozás értékére és a termék feldolgozása során
beépített és nem az Európai Unióból származó alkotórészekre
kell fizetni, amihez még a visszaszállítás és biztosítás költségei
járulnak
• azok az áruk, amelyeket nem az a tagország importál „vissza”,
amelyik eredetileg exportálta, az úgynevezett „háromszög”
eljárás során szintén vámmentességet élvezhetnek
• engedélyt annak a tagállamnak a vámhatóságaitól lehet kérni,
ahol az átmeneti exportra szánt termékek megtalálhatók 54
Passzív bérmunka
• A csereszabatos ügylet:
• a külső feldolgozás egyik változata
• az eljárás során a vállalatnak, amely gazdasági vagy
műszaki okokból termékeket exportál javítás vagy
felújítás céljából és ezt követően helyettesítő termékeket
importál, ez utóbbiakra nem kell vámot fizetnie,
amennyiben az import az Unióba irányul
• a helyettesítő áruknak azonban ugyanabba a
vámtarifaosztályba kell tartozniuk, mint az exportált
áruk, továbbá a kereskedelmi minőségnek és a technikai
jellemzőknek is meg kell egyezniük 55
Kereskedelemvédelmi rendszabályok
• az Unióban érvényes szabályoknak meg kell felelniük a GATT, a
WTO előírásainak is
• a GATT előírásainak megfelelően kereskedelemvédelmi
rendszabályokat csak akkor lehet alkalmazni, ha:
• a kérdéses import fizetési mérleg hiányt idéz elő (GATT XII. Cikkely);
• a termék az importáló ország piacára a hazai piaci árnál alacsonyabb
árral lép be, mint például a támogatás vagy dömping esetében (GATT
XIX. Cikkely);
• a kérdéses import tönkretenné a vásárló országban az adott termék
piacát (GATT XIX. Cikkely);
• az exportáló ország, ha tapasztalja, hogy exportja útjába akadályokat
gördítenek, ugyanilyen mértékű kompenzációs vagy
ellenrendszabályokat alkalmazhat ugyanebben vagy egy másik
szektorban. 56
Kereskedelemvédelmi rendszabályok

• A kereskedelemvédelmi rendszabályoknak az Unióban

alkalmazható általános típusai:
• védelmi (vagy oltalmazó) rendszabályok;
• dömpingellenes vámok;
• kiegyenlítő vámok;
• az Új Kereskedelempolitikai Okmányban (New Commercial
Policy Instrument) foglalt rendszabályok;
• önkéntes korlátozó megállapodás.
57
Védelmi (vagy oltalmazó) rendszabályok

• a vámtarifákra, kvótákra, importengedélyekre és a vámkedvezmények

visszavonására terjednek ki
• a feltételeket, a követendő eljárásokat a nemzetközi kereskedelmi
megállapodások tartalmazzák
• a Római Szerződés 115. Cikkelye felhatalmazza a tagállamokat, hogy
korlátozzák a másik tagállamból jövő importot, ha a termék egy
kívülálló országból származik
• a tagállam kizárhatja az ilyen terméket a szabad áruforgalomból, ha az
importáru minden valószínűség szerint tönkreteszi a termék hazai piacát
• a Bizottság felülvizsgálja a helyzetet és dönt arról, hogy megadja-e az
engedélyt az áru kizárására.
• az eljárási keretszabályt és a 115. Cikkely alkalmazásának feltételeit a
87/433/EEC (OJ 1987 L238) sz. Bizottsági Határozat tartalmazza 58
Dömpingellenes vámok

• a Római Szerződés 113. Cikkelye felhatalmazza az

Uniót olyan kereskedelemvédelmi rendszabályok
alkalmazására
• a dömpingellenes vámokat olyan árukra vetik ki,
amelyeket
• áron alul dobnak piacra az Unióban és
• a bebocsátásuk a szabad áruforgalomba károkat okoz az
EU-nak
59
Kiegyenlítő vámok

• olyan rendszabály, amelyet az importált termék ártámogatásából

adódó hatások ellensúlyozására alkalmaznak
• különleges vám, melynek célja, hogy ellensúlyozza azt a
jutalmat vagy ártámogatást, amelyben valamely áru az előállítás
vagy exportálás során a kereskedelmi termékre közvetlenül
vagy közvetve részesül
• 2423/88 sz. Szabályozás (EEC)

60
Az Új Kereskedelempolitikai
Rendelkezés
• az EU egyetlen olyan eszköze, amelyet kifejezetten az Unió
kereskedelmi érdekeinek külső piaccal szembeni védelmére
hoztak létre
• olyan eljárásokat vezet be, amelyek az Unió számára lehetővé
teszik, hogy:
• fellépjen a jogellenes kereskedelmi tevékenységgel szemben és az
ebből keletkezett károkat helyrehozza;
• biztosítsa az Unió jogainak maradéktalan gyakorlását valamely külső
ország kereskedelmi tevékenységével szemben.
• jogellenes kereskedelmi tevékenység minden olyan nem tagállam
által végzett nemzetközi kereskedelmi tevékenység, amely
összeegyeztethetetlen a nemzetközi joggal vagy az általánosan
elfogadott alapelvekkel 61
Az Új Kereskedelempolitikai
Rendelkezés

• A következő rendszabályokra kerülhet sor:

• a kereskedelmi tárgyalások eredményeként tett
koncessziók bármelyikét felfüggeszti vagy visszavonja;
• emeli az érvényben lévő vámokat, vagy más
importterheket ró ki;
• mennyiségi korlátozásokat vagy import-, illetve
exportfeltételeket módosító rendszabályokat vezet be,
vagy egyéb módon befolyásolja a szóban forgó külső
országgal folytatott kereskedelmet.
62
Önkéntes Korlátozó Megállapodás
(Voluntary Restraints Agreements –
VRA)
• kétoldalú, az EU és a külső ország között létrejött
informális megegyezés
• az exportőrök rendszerint önkéntesen, exportkvóta révén
korlátoznak bizonyos áruk exportját azért, hogy az
importáló országban ne okozzanak gazdasági zavarokat,
hogy elkerüljék a kötelező importkorlátozások vagy
dömpingellenes intézkedések várható alkalmazását
• különösen érzékeny termékek esetére vezették be, mint
például a textiltermékek, szén, acél és autó
• ha a megállapodást megszegik, a Bizottság egyetlen
szankciót alkalmazhat: felfüggeszti a megállapodást 63
Intrastat

• az Európai Unió belső piacán megvalósuló áruforgalom regisztrálását

célzó statisztikai megfigyelési rendszer
• az Európai Unió vámhatárain belül mozgó árukra, termékekre
(szolgáltatásokra nem), illetve azon harmadik országbeli árukra terjed
ki, amelyek aktív bérmunka tárgyai és azokra, amelyeket az egyik
tagországból egy másik tagországba egy harmadik országon keresztül
fuvaroznak
• adatszolgáltatói azok a magyarországi vállalatok/vállalkozások,
amelyek EU-tagállam(ok)ból terméket hoznak be (beérkezések), vagy
oda terméket visznek ki (kiszállítások)
• csak azoknak a gazdasági szervezeteknek kell adatot szolgáltatniuk,
amelyek 12 havi EU beérkezése vagy EU kiszállítása meghaladja az
adatszolgáltatási küszöbértéket 64
Intrastat
• Adatszolgáltatás alá a következő ügyletek tartoznak:
• vásárlás/eladás,
• feldolgozásra szállított termék,
• szolgáltatás részeként való termékmozgás,
• ingyenes átadás,
• pénzügyi lízing.
• Intrastat alá nem tartozó ügyletek:
• csak szolgáltatás,
• tranzitforgalom,
• ideiglenesen kiszállított termék (pl. versenyló),
• diplomáciai küldemények,
• nem kereskedelmi forgalom.
65
Intrastat
• Az adatszolgáltatásnak az alábbi adatokat kell tartalmaznia:
• termék megnevezése,
• a termék 8 számjegyű kódja (CN8),
• ügylet típusa,
• szállítási feltétel (fuvarparitás),
• fuvarozási mód (mi az a szállítóeszköz, amivel a termék elhagyja az országot),
• nettó tömeg (egész kilogrammra felkerekítve),
• mennyiség kiegészítő mértékegységben (azon termékek esetében, melyekre nem
jellemző a kilogramm),
• partner ország,
• számlázott összeg (Ft)
• ÁFA és adók nélkül,
• fuvar és biztosítási díjjal együtt,
• számla hiányában becsült összeg

• statisztikai érték (Ft) 66

Köszönöm a figyelmet!

67