ATLÉTIKA

A SPORTOK KIRÁLYNŐJE
(minden sportág alapja)
 Az atlétika mint a „sportok királynője”
Az atlétika összefoglaló elnevezés, amely magában foglalja a futó,
gyalogló, ugró és dobó vagy lökő sportágakat.
A szó az ógörög athlon szóból származik, melynek jelentése „díjért folyó
harc”. Az ókori görögök a díjazásos versenyeken általában a mai könnyű-
és nehézatlétikához tartozó sportágakat űzték.
E népszerű sportág egyik titka, hogy az atlétikában az eredményes
szerepléshez szükséges az egyéni erőnlét és gyorsaság, illetve a küzdelem.
Az atlétika minden más sportágnak az alapját képezi, hiszen kevés olyan
sportág van, ahol ne kellene futni, ugrani vagy dobni.
Ezen kívül jelentősége és népszerűsége abban áll, hogy olyan fizikai
képességeket fejlesztenek, mint a gyorsaság, az állóképesség, az erő, a
koordinációs képesség, ami szintén elengedhetetlen a többi sportágban.
 Az atlétika főbb jellemzői

• Az alapsportágak egyike
• Természetes mozgásokra épül (járás, futás, ugrás, dobás)
• Mozgásanyaga a többi sportágban is fontos szerepet játszik
• Alapvető eszköze a sportoláshoz szükséges fizikai képességek
fejlesztésének
• Harmonikusan fejleszti a szervezet egészét
• Hozzájárul az egészség megőrzéséhez
• Mindenki számára hozzáférhető, elsajátítható
• Eredményei objektíven mérhetők
• Az egyik legelterjedtebb sport a világon
 Történeti áttekintés

Az őskorban a túlélés, megélhetés feltételét jelentette a megfelelő

fizikum, az atletikus képességek megfelelő szintje.

Az ókori olimpia játékok legkedveltebb versenyszámai az atlétikai

versenyszámok voltak. Az első 13 olimpián csak stadionfutást(192m)
rendeztek. Később azonban a hosszabb távú futások és az antik
pentatlon versenyszámaként a távolugrás, a diszkoszvetés és a
gerelyhajítás is műsorra került.

A középkori Európa embereszményét megfogalmazó keresztény

egyház az atlétikai tevékenységet is ellentmondásosan értelmezte. Az
atlétika módosult formában, a feudális urak szórakoztatására és a
népünnepélyek látványosságaként volt jelen (lovagi tornák, népi
játékok).
Az újkorban az atlétika jelentős fejlődésnek indult. 1895-ben
megrendezték az első nemzetek közötti versenyt. Az első újkori olimpián
(1896) a versenyek gerincét az atlétika képezte.
1912-ben megalakult a Nemzetközi Atlétika Szövetség (IAAF).
A két világháború közötti időszakban egyre több országban terjedt el az
atlétika. A korszak nagy jelentőségű eseménye volt, hogy az 1928-as
olimpián a nők is bekapcsolódtak a versenyzésbe.
Az eredmények javulását több tényező segítette elő.
A technika tökéletesítésében egy-egy világnagyság, kimagasló egyéniség
szerepe jelentős.
A másik tényező a sportszerek, a felszerelések, a pályák fejlődése (pl.
rajttámla, szivacsos leérkező hely, műanyag borítású pálya {1966},
betonborítású dobókör).
A fejlődést alapvetően meghatározta az edzésmódszerek tökéletesítése,
az edzés terjedelmének és intenzitásának folyamatos növekedése is.
Az atlétika versenyszámainak csoportosítása

• Futások – gyaloglás
• Ugrások
• Dobások
• Összetett versenyszámok
 Futások, gyaloglás

• A futás az ember helyváltoztató mozgása, amely kisgyermekkorban

természetes mozgásként alakul ki. Az atlétika futó versenyszámainál
látható mozgás azonban többé-kevésbé tanult és célirányosan
alakított mozgásforma a jó eredmények elérése érdekében.
• A futó az előrehaladás érdekében aktív izommunkával erőt fejt ki a
talajra, aminek reakciójaként jön létre az előrehaladás. Az optimális
erőkifejtés eléréséhez a törzs tartását,, a végtagok lendítését végző
izmok együttes, koordinált mozgása szükséges. Ezt ugyanúgy tanulni,
fejleszteni kell, mint minden más mozgásformát.
 A futásokat több szempontból is csoportosíthatjuk:

• Távolság szerint:
• Rövid táv: 100m, 200m, 400m
• Középtáv: 800m, 1500m, 3000m
• Hosszú táv: 5000m, 10 000m, maratón
• Akadály szerint:
• Síkfutás
• Gátfutás
• Akadályfutás
• Terep szerint:
• Versenypályás futás
• Mezei futás
• Országúti futás
• A verseny jellege szerint:
• Egyéni
• Csapat
• Váltó
A futómozgás ciklikus mozgás, két lépés (bal és jobb láb) alkot egy ciklust.
Jól megfigyelhető (különösen nagy sebességnél), hogy egy futólépés két
szakaszból áll, a támaszfázisból és a repülőfázisból.
A talaj megérintése sebességtől függően a talp meghatározott részével
történik.
Rövidtávfutásnál a talp elülső részén a kisujj-párnákkal fog talajt a futó.
Középtávfutásnál a talp külső részén fog talajt, a sarok nem ér le.
Hosszútávfutásnál a talp külső részével vagy sarokkal fog talajt a futó. Ez
utóbbi esetén gördülő technikáról beszélünk.
A futás sebességét két fő tényező határozza meg:
a lépéshossz
a lépésfrekvencia.
• A lépéshossz a futólépés két támaszfázisa között mért távolság.
• Lépésfrekvencia az egy másodpercre jutó lépések számát jelenti.
A futás szakaszai:

A rajt (lehet álló vagy térdelő) és a gyorsítás szakasza. A lépéshossz és

lépésfrekvencia folyamatosan nő.
• A maximális vagy állandó sebesség szakasza. A lépéshossz állandó
marad, a lépésfrekvencia fokozatosan csökken.
• A csökkenő sebesség szakasza, célba érés. A lépéshossz növekszik, a
frekvencia csökken.
 A rajtolás technikái

Atlétika versenyen kétféle rajttal indulnak a sportolók, térdelő vagy

állórajttal.
Állórajt
Az atlétika szabályai kimondják, hogy 400 m-nél hosszabb távon
állórajttal kell indulni, a kéz nem érheti a talajt, és rajtgép használatára
nincs lehetőség. A rövidtávú váltófutásban is csak az első futó
használhat rajtgépet. Két változata létezik az állórajtnak, az elöl lévő
lábbal való és a hátul lévő lábbal való indulás.
Térdelőrajt

A rajthelyzet a futó testalkata, izomrost típusa, az erőkifejtés hatékonysága függvényében különböző

lehet. Megkülönböztetünk: közepes, tág, szűk támlaállást.
Közepes támlaállás
Az átlagos testalkatú, jó robbanékony erővel rendelkező és kezdő futóknak ideális.
Első támla távolsága a rajtvonaltól: 1,5-2 lábfej. Két támla közötti távolság: 1 lábfej. Ez a támlaállás
lehetővé teszi a megfelelő gyorsulást, a jó rajtot. Alaptechnikának tartjuk, először ezt oktatjuk.
Szűk támlaállás
Az első támla távolsága a rajtvonaltól 1,5 vagy 2 lábfej, a második támla pedig közel, akár fél lábfejre
is elhelyezkedhet az elsőtől.
A szűk támlaállás általában a jó, kiemelkedő robbanékonyerővel rendelkező, viszonylag alacsonyabb,
rövidebb lábú futóknak kedvező. Lehet rajtvonalhoz közeli (magas csípőhelyzet) vagy távoli
(alacsonyabb csípőhelyzet) támlahelyzettel.
Tág támlaállás
A rajtvonaltól az első támla 1 lábfej, a két támla között pedig alszár hosszúságnyi a távolság, azaz a
hátul lévő támla közel 3 lábfejre van a vonaltól.
Tág támlaállás, a hosszabb lábú, kevésbé robbanékony futóknak kedvező, a nagy sebességet és a
gyorsulást, elsősorban a lépéshosszt határozza meg.
 Ugrások
Az ugrások felosztása

Távolba ugrások: távolugrás,

hármasugrás

Magasba ugrások: magasugrás,

rúdugrás
 Az ugrások fő szakaszai:

• Nekifutás: lendületszerzés, sebesség növelése, elugrás előkészítése

• Felugrás vagy elugrás: ugróláb munkája, kitámasztás, ízületek
behajlítása-kinyújtása, lendítést végző végtagok munkája, lendítés
gyorsító szakasza, lendítés lassító szakasza.
• Légmunka. Testtengely körüli forgások szabályozása
• Talajfogás előkészítése, talajfogás (távol, hármasugrás) vagy leérkezés
(magas- és rúdugrás)
 TÁVOLUGRÁS

A távolugrás célja a lehető legnagyobb távolság ugrása egy lábról a szabályok adta lehetőségeken belül.
Az ugrók az ugrás végrehajtására meghatározott hosszúságú nekifutás után az elugrógerendáról(20cm)
ugranak el és a homokkal teli ugrógödörben fognak talajt. Az ugrók elugrás után a repülés során olyan
mozgásokat végeznek, mellyel biztosíthatják a lehető legkedvezőbb talajfogást. A távolság mérése
ugyanis a homokban hagyott legutolsó nyomtól történik az elugródeszka homok felőli éléhez. A
talajfogás történhet egy vagy két lábbal, esetleg oldalra. A távolugrás eredményessége elsősorban a
nekifutás sebességén múlik!

A légmunka során az ugrók különféle mozgásokat alkalmaznak. Ezek alapján megkülönböztetünk:

 Guggoló(guggoló pozícióban repül)
 Lépő(elugrás helyzetét tartja)
 Homorító
 Olló(másfeles, kettő és feles)
Talajfogás technikái:
 Beguggoló
 Kiülő
 Becsúszásos
 MAGASUGRÁS

A magasugrás „fajtáit” a jellegzetes légmunka technikák alapján különböztethetjük meg. Az 1968-as mexikói olimpián
Dick Fosbury forradalmasította a magasugrás légmunka technikáját, azóta nem találkozunk más ugrási formákkal a
magasugrás-versenyeken.
 Átlépő
• Nekifutás a lendítőláb oldaláról, hegyes szögből, egyenes vonal mentén, a felugrás előtti lépések felgyorsításával;
• lendítés megközelítően nyújtott lábbal;
• felugrás a léctől távolabbi lábról;
• repülés a léc felett ülőhelyzetben, lábcsere;
• talajra érkezés a lendítő lábra, boka és térd utánaengedéssel történik.
 Ollózó
 Guruló
 Hasmánt
 Flop
• Nekifutás J alakú íven történik
• Lendítés hajlított lábbal, keresztbelendítéssel
• felugrás a léctől távolabbi lábról
• Léc felett „banán”alakú testhelyzet
• Érkezés a hát felső részére
 Dobószámok
Gerelyhajítás
Súlylökés
Diszkoszvetés
Kalapácsvetés
A dobások felosztása:
Hajítás: A sporteszközök olyan repítése, ahol az eszköz a váll síkja
fölött hagyja el a kezet és utána a kar előre csapódik. (Kislabdahajítás,
gerelyhajítás)

Vetés: A sporteszköz gyorsítása ferde síkú íves pályán történik,

nyújtott karú lendítéssel. A vetés végrehajtható egy és két kézzel is.
(Diszkoszvetés, kalapácsvetés)

Lökés: Toló mozdulattal történő dobás, amikor a dobószert a

vállgödörből a könyök gyorsuló nyújtásával toljuk rézsút felfelé.
(Súlylökés)
A dobások végrehajtási fázisai:

1. Felállás, előkészület a lendületszerzéshez, dobószer fogása.

2. Lendületszerzés.
3. Kidobóhelyzet előkészítése.
4. Lendület átvitele a kidobásra, a kidobás elkezdése.
5. A szer kidobása.
6. Kidobás utáni helyzet.
 Összetett versenyszámok
Tízpróba (férfi)
• első nap: 100 m, távolugrás, súlylökés, magasugrás, 400 m
• második nap: 110 m gátfutás, diszkoszvetés, rúdugrás, gerelyhajítás,
1500 m
Hétpróba (női)
• első nap: 100 m gátfutás, magasugrás, súlylökés, 200 m,
• második nap: távolugrás, gerelyhajítás, 800 m