Csernobili katasztrófa

Tények – képek – adatok

(gyűjtemény)
 1986. április 26., csernoboili erőmű, 4-es blokk.
nagyobb volt a sugárzás, mint a hirosimai és a nagaszaki atombombánál

Nem indokolatlan atomcsapásról beszélni: a robbanás okozta radioaktív

sugárzás több százszorosan haladta meg a Hirosimára és Nagaszakira dobott
amerikai atombombák által keltett sugárzásét.

A XX. század legsúlyosabb nukleáris balesetét az erőmű mérnökei idézték elő,

akik egy igencsak rosszul sikerült kísérlet során azt próbálták modellezni az
ukrajnai Csernobilben, a működő 4-es reaktoron, hogy áramkimaradás esetén a
tartalékrendszer képes-e hűteni a blokkot.

A kezelőszemélyzet elveszítette az irányítást a kísérlet felett, és a reaktor

vészesen felmelegedett. A reaktormag leolvadt, és a hűtőrendszer vize
bejutott az aktív zónába.

Az emiatt bekövetkezett robbanás ledobta a reaktor tetejét, szétszórta az

izzó maradványokat és félig romba döntötte az épületet.
Előzmények 1986. 04. 25., péntek
Időpont Esemény Kommentár
01:06 Elkezdik csökkenteni a reaktor teljesítményét.

14:00 Zóna üzemzavari hűtőrendszer kikapcsolása!

14:00 A teherelosztó utasítja az erőművet a további A blokk teljesítményét 50%-ra állították be, a két
teljesítménycsökkentés elhalasztására. gőzturbina-generátor egységből az egyiket leállították.
A csökkentett teljesítmény miatt a reaktorban
neutronmérgek (erős neutronelnyelő anyagok, pl.
xenon-135) kezdenek felhalmozódni. Csökken a
reaktor manőverező képessége.
23:10 A teherelosztó engedélyt ad a leállásra, az operátorok
csökkenteni kezdik a teljesítményt.
24:00 Műszakváltás Új operátorok érkeznek a vezénylőbe, akik
nem készültek fel a kísérletre

VÉGKIFEJLET: 1986. 04. 26., szombat

01:23:44 A reaktor teljesítménye néhány másodperc alatt a A teljesítmény megugrása miatt hirtelen nagy
névleges érték százszorosára nő. mennyiségű gőz szabadul fel.
01:23:45 A fűtőelempálcák felhasadnak.

01:23:49 Az üzemanyagcsatornák (hűtőcsövek) fala

felnyílik.
01:24 Gőzrobbanás. A reaktorban lévő összes víz pillanatok alatt
elpárolog, a gőznyomás szétveti a reaktort és a
biológiai védelmet (beton árnyékolást).

Gázrobbanás. A vízgőz a forró grafittal, illetve a reaktor szerkezeti

anyagaival reakcióba lépve gyúlékony hidrogént és
szén-monoxidot termel. Ezek a gázok a reaktor
felnyílása után a levegő oxigénjével elkeveredve
berobbannak.

Grafittűz. A szabaddá vált grafit begyullad és napokig ég.

A Csernobil 4-es blokk a
katasztrófa után
 RBMK típusú reaktorok a FÁK területén

Leállítás
Blokk neve Indítás dátuma
dátuma
Oroszország:
Szentpétervár 1 (950MW) 1974/11/01
Szentpétervár 2 (950MW) 1976/02/11
Szentpétervár 3 (950MW) 1980/06/29
Szentpétervár 4 (950MW) 1981/08/29
Szmolenszk 1 1983/09/30
Szmolenszk 2 1985/07/02
Szmolenszk 3 1990/01/30
Kurszk 1 (700MW) 1977/10/12
Kurszk 2 (700MW) 1979/08/17
Kurszk 3 (950MW) 1984/03/30
Kurszk 4 (950MW) 1986/02/05
Litvánia:
Ignalina 1 (1250MW) 1984/05/01 2004/12/31
Ignalina 2 ( „ ) 1987/08/20
Ukrajna:
Csernobil 1 (700MW) 1978/05/27 1996/11/30
Csernobil 2 (700MW) 1979/05/28 1991/10/11
Csernobil 3 (925MW) 1982/06/08 2000/12/15
Csernobil 4 (1000MW) 1984/03/26 1986/04/26
Diagram of an RBMK-1000 of the same type as
reactor no. 4 in Chernobyl.
 RBMK technológia áttekintése

A reaktor aktív zónája 25*25 cm-es grafit-

tömbökből áll, közöttük függőlegesen helyezkednek
el a nagy nyomás alatt tartott csövek. Ezek
magukba foglalják a fűtőelemeket és a közöttük
áramló hűtőközeget. Az aktív zónából víz-gőz
keverék lép ki (tehát a reaktor forralóvizes), amit a
cseppleválasztóban szeparálnak. Az itt elválaszott
gőz kerül a turbinára, majd kondenzáció és
előmelegítés után vissza a reaktorba.
 Az RBMK rövid reaktorfizikai - technológiai
ismertetése
Az RBMK-1000 reaktor lelke egy grafittömbökből felépített álló henger,
amely hatalmas méretű: magassága 11,8 m, átmérője 13,8 m. Ezt
függőleges irányban szabályos rendben csatornák járják át. 1693
csatornában felfele 81 bar nyomás alatti víz áramlik. A csatornák
belsejében 7 m hosszban vannak fűtőelemek, amelyekben a
maghasadások energiája hővé alakul, felfűtve és részben elforralva a
vizet. Minden csatornához egy-egy vizet hozzávezető és egy-egy gőz-víz
keveréket elvezető, bontható cső csatlakozik.
A sok-sok csatornától összegyűjtött gőzt kazándob szerű szeparátorokban
leválasztják és a turbinákhoz vezetik. A turbinákban a gőz munkát végez,
majd a kondenzátorban lecsapódik. A csapadékvíz a tápvíz rendszeren
keresztül a dobok vízterébe kerül. Innen ejtőcsöveken megy a keringtető
szivattyúkra, amelyek a reaktor alján újra benyomják a csatornákba.

További 179 csatornában nem fűtőelem van, hanem mozgatható szabályozó

rudak és a reaktor vészleállítására szolgáló biztonságvédelmi rudak. Ha
ezek a neutron-elnyelő anyagot tartalmazó rudak mélyebben, vagy
teljesen a reaktorba kerülnek, a láncreakció csillapodik és a reaktor által
termelt hő csökken, vagy a reaktor leáll. A szabályozó rudakat feljebb
húzva a teljesítmény növelhető. A nagy reaktor fizikai szempontból
egymáshoz lazán kapcsolódó részekből áll, a szinte külön életet élő
részek teljesítményét külön szabályozók hangolják össze és egyenlítik ki.
Az RBMK reaktorok tervezési hibája miatt a szabályozórudak alsó és felső
szakasza grafittartalmú.

• A szabályzat szerint álló reaktorban a szabályozórúd

D helyzetben van. Üzem közben a C helyzetet
foglalja el, amikor is a neutronelnyelő bóracél helyett
grafit helyezkedik el az aktív zónában. Most azonban
a felszaporodott reaktormérgek miatt az automatika a
nem megengedett A magasságig emelte ki a
szabályozórudakat. Így a reaktorzónában a
szabályozórúd helyét grafit helyett víz foglalta el. Ha
ebben az állapotban a teljesítmény csökkentése
céljából a rudakat beljebb tolják, a neutronokat
gyengén nyelő víz helyét a neutronokat egyáltalán
nem fogyasztó grafit foglalja el, tehát átmenetileg a
teljesítmény növekedése következik be.
• Erről azonban a reaktoroperátorok nem voltak
tájékoztatva, ezért úgy döntöttek, nem veszik
figyelembe a szabályozórudak kihúzásának mértékét
korlátozó szabályzatot.
• A reaktor ekkor dinamikailag más volt, mint amilyen-
nek az operátorok ismerték. További konstrukciós
hibának kell tekintenünk azt is, hogy a szabályozó-
rudakat mozgató szerkezet kialakítása egyáltalán
lehetővé tette a rudak túlzott mértékű kihúzását.
• Diatlov mégis kiadta az utasítást a kísérlet meg-
kezdésére. A kivitelezők maguk kívánták irányítani a
reaktort a fantáziátlan automatika helyett. A zóna
üzemzavari hűtőrendszert - szabálytalanul - már
pénteken 14.00 órakor kiiktatták. 26-án hajnalban
pedig Diatlov engedélyével kikapcsolták azt az
automatikát is, amelyik a hatalmas méretű reaktor
teljesítmény-sűrűségének egyenletességét
szabályozta.
 1986. április 26. szombat hajnali 0:28 óra
• : Hogy biztosak legyenek, a megengedett érték fölé növelték a hűtővíz keringetési sebességét. Emiatt a víz lehűlt és
csökkent a reaktorban termelődő gőz mennyisége. Mikor azután az 1,6 GW teljesítményt a tervezett 0,7 GW-ra kezdték
csökkenteni, a reaktor pozitív üregtényezője miatt a teljesítmény a vártnál nagyobb mértékben csökkent: 0,03 GW-ra esett
vissza. Egy napot kellet volna várni, hogy a felhalmozódott 135I és 135Xe elbomoljon, és elmúljon a xenonmérgezés
okozta instabilitás.
• 1:07. Alexej Akinov és Leonid Toptunov, a két operátor a szabályzatra hivatkozva habozott, de Diatlov rájuk parancsolt,
hogy a szabályozórudakat még jobban húzzák ki. Így a reaktorteljesítményt 0,2 GW értéken sikerült stabilizálni. (A
szabályzat tiltja a reaktor üzemeltetését 0,7 GW hőteljesítmény alatt.) Az alacsony hőteljesítményre gondolva
lecsökkentették a hűtővíz keringetésének sebességét.
• 1:22. A számítógép által utolsóként kinyomtatott adat: 0,2 GW.
• 1:23. Végre elkezdődött az igazi kísérlet. Az operátor kiiktatja a SCRAM (biztonságvédelmi) automatikát is, ami a
neutronszám gyors növekedése esetén magától leállítaná a reaktort. (Ez a művelet is messzemenően szabálytalan volt.
Egy korszerű erőmű esetében ez fizikailag is lehetetlen.) Ezután kikapcsolják a második turbina generátorát is, hiszen a
kísérlet célja az volt, hogy áramkimaradás esetén is biztosítsák a reaktor hűtését.
• 1:23:20. Alig telik el 20 másodperc, a turbina gőzfelvételének kiesése miatt a hűtővíz hőmérséklete emelkedik,
következésképp a szabályozórudak automatikusan megindulnak lefelé. Ez azonban azt eredményezi, hogy a rudak
csatornájában a víz helyét grafit foglalja el (B helyzet), ami a reaktor teljesítményét több százalékkal megnöveli.
• 1:23:40. A pozitív visszacsatolású reaktor hőteljesítménye 20 másodperc alatt 0,20 GW-ról 0,32 GW-ra ugrik. Ezt látva
Akimov operátor megnyomja a vészleállás gombját.
• 1:23:43. A hőteljesítmény eléri az 1,4 GW értéket. A reaktor helyenként szuperkritikussá válik prompt neutronokra is,
ezáltal szabályozhatatlan lesz. A hirtelen túlhevülés miatt fellépő hőtágulás elgörbíti a szabályozórudak fémcsatornáit, így
a süllyedő szabályozórudak félúton elakadnak.
• 1:23:45. A hőteljesítmény már 3 GW. A hűtővíz egyre nagyobb mennyisége forr el. Bekövetkezik, aminek a lehetőségét
Tellerék már az ötvenes években megjósolták: pozitív üregtényező miatt a láncreakció az egész reaktorban megszalad.
• 1:23:47. Az egyenlőtlen hőtágulás miatt felnyílnak a fűtőelempálcák.
• 1:23:49. A fűtőelemek hődeformálódása eltöri a hűtőközeg csöveit. A hirtelen fejlődött gőz nyomása gőzrobbanást idéz
elő, föltépve a reaktor fedelét.
• 1:24:00. A víz 1100 °C felett hidrogéntermelő kémiai reakcióba lép az uránrudakat burkoló cirkónium-ötvözettel. A törések
miatt a víz érintkezésbe kerül a grafittal is, ami szintén éghető szén-monoxid és hidrogén gáz fejlődéséhez vezet:
• Zr + 2 H2O = ZrO2 + 2 H2,
• C + H2O = CO + H2.
•
 A gyúlékony H2 és CO a külső levegő oxigénjével érintkezve felrobban. Ez a
második, kémiai robbanás lesodorja az épület tetejét is. A grafit a levegőn
meggyullad, füstje radioaktivitással szennyezi be az épületet, és annak egyre
nagyobb környékét. Valerij Komjencsuk technikus a tető beomlása, Vladimir
Sasenok villamosmérnök a robbanás következtében támadt tűz miatt azonnal
meghalt.
A reaktor belsejében a hőmérséklet elérte a 3000 °C-ot. A hasadási termékek
az üzemanyagból az égő grafitba diffundáltak, onnan pedig a levegőbe jutottak:
az összes radioaktív nemesgáz (85Kr, 135Xe), továbbá a mozgékony alkálifém-
ionoknak (137Cs) és az illékony jódnak (131I) mintegy 20 %-a. A többi
nehézkesen diffundáló radioaktív fémeknek (89Sr, 90Sr, 239Pu) csak 4 %-a jut ki
a környezetbe. (Sajnos, az állati-emberi szervezet nem tesz különbséget Cs és K
között. A Ca-tól azonban megkülönbözteti a Sr-ot: a szervezetbe beépülő Sr/Ca
arány a táplálékban mérhető Sr/Ca aránynak csak 20 %-a volt.)
A grafittűz 10 napon át égett, ezután sikerült bórozott homokkal és
ólommal elfojtani. A bór célja a neutronok elnyelése, az ólom pedig
megolvadva a levegőt zárja el a reaktortól. Ezalatt 4 EBq (4·1018 Bq) aktivitás
szabadult ki a légkörbe, ami 400-szorosa volt a hirosimai atombomba által a
levegőbe juttatott radioaktivitásnak, és megközelítette egy nagy
hidrogénbomba kísérleti robbantásakor a légkörbe kerülő aktivitás nagyságát.
Csernobil és a szarkofág
RBMK reaktorcsarnok Ignalina Atomerőmű, Litvánia
indult 1987/08/20
A Cs-137 földfelszíni lerakódása Európa területén a csernobili baleset
következtében (De Cort et al., 1998)
Forrás:http://www.reak.bme.hu/csernobil/index.htm?konf20
Cézium-137 kihullás Európára 1986. április 26-án
A radioaktív anyagok két nagyobb hullámban jutottak ki a reaktorból.
1)Az első nagyobb kibocsátás közvetlenül a robbanás után volt
észlelhető, ebben a szétszóródott üzemanyag, és a nemesgázok
domináltak.
2)A második hullámot a baleset utáni 7-10. napokon tapasztalták,
amelynek a reaktorban fellépő magas hőmérséklet volt az oka. A 10.
napon a reaktorzóna átolvasztotta maga alatt a betont, emiatt más
anyagokkal is érintkezhetett. Ennek következtében a zóna hőmérséklete,
és ezzel a radioaktív anyagok kibocsátásának mértéke is lecsökkent.

A légkörbe került radioaktív anyagok vagy egyszerűen lesüllyedve, vagy

a lehulló csapadékkal együtt kerültek a földfelszínre. A talaj szennyezett-
ségét általában a cézium-137 négyzetméterenkénti aktivitásával
adják meg, ez az izotóp ugyanis könnyen mérhető és nagy a felezési
ideje. Ez alapján a legszennyezetteb területek: az oroszországi Byransk,
és a fehérorosz Gomel és Mogilev régiók. Ezekben a körzetekben
néhány faluban a cézium-137 aktivitáskoncentrációja az 5000 kBq/m2-
t is elérte. (Összehasonlításképp: Portugáliában 0.02 kBq/m2-t mértek a
csernobili baleset hatásaként.)
 A balesetet követően kezdetben délkeleti szél fújt, azaz a légkörben
levő radioaktív izotópok, az ún. "radioaktív felhő" északnyugati irányba
indult, ezáltal szennyeződött el Skandinávia, Hollandia, Belgium és
Nagy-Britannia.
Ezután megfordult a szél iránya, és a felhőt Dél- és Közép-Európa fölé
fújta.
A radioaktív izotópok koncentrációja azokon a helyeken nőtt meg
jelentősen, ahol a felhő átvonulása csapadékkal párosult. Ez történt
Ausztriában, Svájcban, Magyarországon az Észak-Dunántúlon,
Németország és Skandinávia egyes részein.
Ausztriában például egyes vidékeken 30-60 kBq/m2 volt a cézium-137
aktivitáskoncentrációja.

Európa legkevésbé szennyezett országai Spanyolország, Franciaország

és Portugália voltak.

Európán kívül Japánban és Észak-Amerikában lehetett a balesettel

összefüggő, csekély radioaktivitás-növekedést mérni.
A déli féltekén nem lehetett kimutatni a baleset hatását.
 Sugárzás mértékéről
A sugárdózis alapegysége az 1 Gy (Gray), ami az a
sugárdózis, amelyet 1 kg tömegű anyag elnyel, ha
vele állandó intenzitású sugárzás útján 1 J energiát
közlünk. (Valamilyen anyagot ért sugárzás mértékét az ún. elnyelt
dózissal jellemezzük: ez az adott anyagban elnyelt energia, és a besugárzott
tömeg hányadosa. Mértékegysége a J/kg, amit Gray-nek (Gy) nevezünk.
A nukleáris medicina azonban az ún. effektív dózissal
számol - mértékegysége 1 Sv (Sievert) - ami a
sugárzás fajtájának és a besugárzott terület
anyagminőségének függvényében mutatja meg az
adott dózis biológiai hatását. A háttérsugárzásból az
emberi szervezetet érő effektív dózis évente mintegy
2 mSv (miliSv). (A különböző szervek is másképp reagálnak adott
besugárzásra: a csont velőt például jóval kisebb dózis is károsíthatja, mint
például a csontfelszínt. Ezt minden szervre egy-egy súlyozó tényező fejezi
ki. Az adott szervben az egyenérték dózist és az említett súlyozó tényezőt
öszeszorozva, és valamennyi szervre összeadva az effektív
dózisegyenértéket kapjuk, amely már képes kifejezni a teljes szervezet
várható károsodását. Az effektív dózisegyenérték mértéegysége szintén a
J/kg, neve Sievert (Sv). )
 A csernobili és a paksi üzemzavar hatása

Csernobil Paks
1986. ápr. 26. 2003. ápr. 10-11.

A legmagasabb becsült 200 miliSv (az 0,12 mikroSv

effektív dózis erőmű dolgozói,
katonák stb.)

A szennyezett területeken 20-50 miliSv 0,01-0,02

élők átlagos effektív között mikroSv között
dózisa
A magyar lakosságot élete 0,3-0,4 miliSv 0
során érő összes effektív
dózis
 A levegőben főként a
cézium-134, cézium-137,
jód-131, jód-132 radioaktív
izotópokat lehetett
észlelni.
A felsorolt izotópokat a friss
növényekben lehetett kimutatni,
majd később az állati ételekben
(tej, hús) is.

Magyarországot a radioaktív felhő április 29-én érte el, északkeleti irányból. A felhő
elvonulását néhol csapadék is kísérte, emiatt az országon belül is jelentős eltérések voltak
tapasztalhatók a szennyezettségben. Hazánkban a legszennyezettebb területek az Észak-
Dunántúl, és a főváros környéke. Ezeken a területeken a cézium-137 aktivitáskoncentrációját
a talajon a 2-5 kBq/m2 körüli értéknek mérték.
A lakosság sugárterhelését egyrészt a talajra és a növényekre kihullott szennyeződés által okozott
külső terhelés, másrészt ugyanezen anyagok táplálékláncba kerülése miatti belső terhelés adta.
(Eleinte a jód-131, később a cézium dominált.) A belégzés miatti belső sugárterhelés igen csekély volt.
 Hazánkban nem észlelték a
daganatos megbetegedések
számának a csernobili eredetű
sugárterheléssel összefüggő
növekedését.
Nem mutatható ki sem a
gyermekkori pajzsmirigy-rák,
sem a gyermekkori leukémiás
megbetege-dések számának
emiatti növekedése.

A csernobili baleset következményeként az átlag magyar lakos várhatóan

egész élete során összesen 0.23 mSv külső és 0.09 mSv belső terhelésből
származó effektív egyenértékdózist kap. Ez összesen 0.3-0.4 mSv-et jelent.
(Összhasonlításként: a természetes sugárzás miatt évente átlagosan 2-3 mSv
dózis éri szervezetünket.) Európai viszonylatban ez egyébként a "középmezőnyt
jelenti":
Jelenlegi tudásunk szerint tehát Magyarországon nem mutatható ki a
csernobili atomerőműbaleset káros egészségügyi hatása.
Ezeken az utakon érte sugárzás az embert radioaktív anyagok
környezeti kibocsátásából:
(1) Külső sugárzás közvetlenül a felhőkből
(2) Belső dózis a levegőben található radioaktív anyagok belégzéséből
(3) Külső dózis közvetlenül a talajra lerakódott radioaktív anyagokból
(4) Belső dózis az elfogyasztott táplálékban lévő radioaktív anyagokból
(5) Belső dózis tengeri pára és homok belégzéséből