Pilinszky

Harbach 1944
• Életrajzi háttér: 1945 februárjában került egy Harbach nevű faluba (Köln és Bonn a
két legközelebbi nagyváros)- itt szembesült a koncentrációs táborok lakóinak
embertelen sorsával.
• Ez a tapasztalat ihlette a verset. https://www.youtube.com/watch?v=ajjU2nIE-mM
• 1946-os költemény a Harbach 1944: a KZ-táborokban megkínzott, megalázott rabok,
a fogolylét poklába taszított emberek megdöbbentő szenvedéseiről szól. Az alapkép
közvetlen emléket, valóságos élményt idéz fel: elcsigázott lágerrabok – facipőikben
botladozva – egy szekeret húznak, mint az igásállatok. Ezt a szemléleti képet bontja
ki, részletezi, dúsítja fel a nyolc négysoros, félrímes strófa.
• A személyes jelenlétre, az élmény valószerűségére csupán az első sor utal („Újra és
újra őket látom”), de a lírai személyesség érvénye – rejtve – mindvégig megmarad. A
verscím is a konkretizálás eszköze: meghatározott térbe és időbe helyezi a valóságos
élményt.
Harbach 1944
• A költeményben a szuggesztív látvány és a látomás összemosódik. A reális,
életképszerű jelenetet a költői szemlélet átemeli az irrealitás, a fantasztikum síkjára:
az élmény tárgyias rétege minduntalan átjátszik a látomásközegbe.
• A roppant szekérből „a növő éjszakával növekvő óriás kocsi” lesz, a megnyomorított
emberek képtelen teherként „viszik az utat és a tájat, a fázó krumpliföldeket”: az
egész világ súlya rájuk szakad.
• A megkínzott, szerencsétlen foglyok nem emberi módon haladnak, hanem egymás
esendő testébe tapadva, eleven rétegekben egymás nyomában inganak.
• A borzalom, a szenvedés élőképei ők, s riadtan menekülnek előlük a tárgyak, a
falvak, az eléjük jövő messzeség is megtántorodva visszafut. „A látomás végpontján,
az abszurditást beteljesítő »megoldásként« a kísértetiessé vált vonulás a halál
kapujába ér, a rabok, a szenvedő megalázottak menete halálmenetté változik”:
Négysoros
• https://www.youtube.com/watch?v=htF8qfie0w0
• A Négysorosban a Pilinszky-féle tél, a tagolatlan éjszaka uralkodik. A környezet, vagyis az
emóció tárgyi megfelelője ez a városi díszlet, plakátmagánnyal, folyosón égve hagyott
villannyal.
• Megvan benne a metafizikus utalás; a nehezen értelmezhető, ám annál sugallatosabb első sor:
Alvó szegek a jéghideg homokban – a költő személyes magyarázata szerint egyértelmű: azok a
szegek alusznak a jéghideg, éji homokban, amelyekkel majd Krisztust fölfeszítik.
• Megvan benne a második személyhez fordulás: Égve hagytad a folyosón a villanyt – ez a
pillanatnyi, váratlan intimitás, a „társ” megjelenése.
• Megvan a versben a fenyegetettség, a teljes kiszolgáltatottság: Ma ontják véremet.
• a Négysoros zárókijelentése tudomásunkra hozza: olyan börtön ez, ahonnan csak a vesztőhelyre
van kiút. Pilinszky világának sötétje nemcsak egyszerűen éjszaka, ez a kivégzés előtti éjszaka.
Hosszan vonszolódó, évekre, évtizedekre nyúló életéjszaka, s ugyanakkor pontszerűen sűrített,
minden pillanatban az egészet hordozó, minden percében utolsó percet élő.