Szabó Lőrinc

Pályakép

• Szabó Lőrinc (1900–1957) a Nyugat 1920-as években induló második nemzedékének

legjelentősebb tagja. Miskolcon született, a középiskolát a debreceni Református Főgimnáziumban
végezte, ahol hamar kitűnt szellemi képességeivel és nyelvtehetségével. 1918-ban hadiérettségi
után katonáskodott az összeomlásig, majd Budapesten egyetemi tanulmányokat folytatott:
gépészmérnöki, majd magyar–német–latin szakon tanult, de diplomát nem szerzett.

• 1920-ban Babits Mihályt kereste fel verseivel, aki titkárává nevezte ki, barátságába, sőt másfél évre
lakásába is fogadta. Szabó Lőrinc menyasszonya, Tanner Ilona (költői nevén: Török Sophie) később
Babits felesége lett, részben ez vezetett Babitstól való eltávolodásához. 1921-től az Est-lapoknál
helyezkedett el újságíróként, versei is itt jelentek meg. Ugyanebben az évben feleségül vette a
lapcsoport irodalmi szerkesztőjének lányát, Mikes Klárát. Két gyermekük született: Klára és Lőrinc, a
Lóci-versek címzettje. 1925-ben kezdődött huszonöt évig tartó kapcsolata Vékes Ödönné Korzáti
Erzsébettel, aki 1950-ben önkezével vetett véget életének. Neki állít emléket A huszonhatodik év
(1957) című versciklus.
Pályakép II.
• Már induló kötetei is sikert arattak: verseiben a klasszikus modernség és az expresszionizmus
hatásait integrálva új költői nyelven, újrealista vonásokkal szólalt meg. 1923-ban szakított a
Nyugattal. 1926-ban Pandora címmel ellenfolyóiratot indított, mely hat számot ért meg.

• Mivel Horthy Miklós és Teleki Pál sajtókíséretében két ízben is a hitleri Németországba
utazott, sőt 1942-ben részt vett a náci kultúrnyilvánosság fontos eseményén, a weimari
költőnapon, 1945 után vizsgálati fogságba került, felelősségre vonták, és évekre az irodalmi
élet perifériájára szorult. Ebben az időszakban teljesedett ki műfordítói munkássága, amely
az egyik legjelentősebb a magyar irodalomban: többek között Villon, Shakespeare, Molière,
Goethe, Baudelaire, Verlaine műveit fordította.

• Halála előtt lassan visszakerült az irodalmi élet fősodrába: 1947-ben belépett az

Írószövetségbe, 1954-ben fordításaiért József Attila-díjjal, 1957-ben munkásságáért Kossuth-
díjjal tüntették ki.
Legfontosabb kötetei
• Szabó Lőrinc kései költészetének fontos alkotásai a versciklusok. Tücsökzene című művének (1947,
kibővítve: 1957) majdnem 400 rövid, azonos formájú költeménye lírai önéletrajz. Erre utal az alcím is:
Rajzok egy élet tájairól.
• Vallomásos felidézése az élet eseményeinek, egyfajta számvetés is. A kétségbeesett, saját jövőjét
kilátástalannak ítélő költő képes sorsa fölé emelkedni, azonosulni a természet változatlan rendjével. A
csodálkozó felfedezés ( a sorscsapások ellenére is szép az élet) hatására kezdi összegyűjteni mindazt,
ami valaha is örömöt szerzett neki. A Tücsökzene az élet dicsérete. A cím szimbólum: az állatok
hangjával a természetet, az idő múlását, az élet ritmusát, egyben a költészet és a zene ősi toposzát is
jelenti.

• A huszonhatodik év ciklus címe a költőnek szerelmével eltöltött huszonöt évére utal: a huszonhatodik
év a szeretett asszony halálát hozta. A versek közös témája a gyász, az emlékezés, a halottal folytatott
„párbeszéd”, a kínzó önvád. A számozott, de címmel is ellátott, egyformán tizennégy soros lírai darabok
voltaképpen szonetteknek tekinthetők. A szonett shakespeare-i változatára hasonlítanak, amennyiben
astrófikusak (nincsenek versszakokra tagolva). A finom asszonáncaikból kirajzolódó kétféle rímelés
ugyanakkor mégiscsak petrarcai kvartinákat és tercinákat sejtet (négy- és háromsoros strófákat).